Fogadás

FIVE

•bizalmatlanság és az
ijesztő üzenet•

___________________________

A madarak csicsergésére ébredek, ami egy remek reggel kezdete, és még kedvet is ad a naphoz. Meg a francokat! A telefonból hangosan szól a Linkin Parktól a Numb, és ez egy olyan reggel kezdete, ami kihatással lesz az egész napomra. Napközben imádom a zenéjüket, hisz semmi kifogásom velük kapcsolatban, de kedvenc zenét beállítani ébresztőhangként az egyik legrosszabb döntés volt, amit elkövettem. Elhúzom a telefonon az ébresztőt, majd sóhajtozva ülök fel az ágyon. Egy cifra káromkodás után fel is állok, és kóvályogva megyek be a fürdőbe.
Ma lesz a buli, és még mindig azt mondom, hogy nem biztos, hogy elmegyek, pedig tegnap délután a raszta könyörgött egy ideig, de ehhez képest elég jól elbeszélgettünk. Eléggé eseménydús volt az első hetem, és nem igazán akarom még hétvégén az évfolyamtársaim látni. Jess nyávogós hangját hallgatni, és a gyökereket elviselni, ez még suli napokon is nehéz. Miután elvégzem a reggeli rutinjaim, kimegyek vissza a szobába, és a szekrényhez lépek. A hatalmas fehér szekrényben elvesznek a ruháim, mert volt olyan, ami csak egyszer volt rajtam vagy már kinőttem, és hagytam, hogy anya elvigye a rászorulóknak. Megígérte, hogy amint lesz ideje elmegyünk vásárolgatni. Szürke farmernadrág, fekete öv és fehér pántos póló mellett döntök, amit pár másodperc alatt magamra is kapok. Az akasztóról leveszem a szürke kardigánom, és a fotel karfájára teszem.
Leülök a sminkasztalhoz, amikor a félmeztelen bátyám ront be a szobába. Tényleg zárni kellene az ajtóm. A tegnap reggeli incidens óta nem is beszéltük egymással, ez szokásos nálunk, de még annyit sem mondott, hogy csináljak neki kaját, amit eddig mindig kért, még ha egész nap nem is szólt hozzám. Nem kommunikál velem mert megfenyegettem, hogy lebuktatom,-ami elég nagy szemétség volt tőlem bevallom-én pedig azért mert beleüti az orrát az ügyeimbe, pedig tudja, hogy ezt utálom. Nem igazán van meg köztünk a testvéri jó kapcsolat, valamikor volt, de talán mindkettőnk hibája, hogy ez lett.
-Anya akkor enged el a buliba, hogy ha velem jössz-mondja unottan.
Látszik mennyire akarja, hogy együtt menjünk vagy, hogy elmenjek. Elkezdek sminkelni, de Rudy még mindig a válaszomra vár, és kezd türelmetlen lenni.
-Nem hiszem, hogy megyek-mondom, mire az asztalra csap a kezével.
Oldalra fordítom a fejem, és a bátyám dühös arcával találom szembe magam. Szőkés barna haja kócosan áll feje tetején, arca nyúzottan néz ki, és nem hiszem, hogy azért mert keveset aludt.
-Csak egy buliba kellene elgyere. Londonban alig vártad, hogy elmehess a csicskáiddal valahova-mondja.
-Nem voltak a csicskáim-mondom egy kicsit hangosabban, mint kellene.
-Szarság! Te is tudod jól, hogy így volt-mondja, és felhúzza a szemöldökét, arcára pedig kiül egy "erre mit lépsz" nézés.
-Londont ismertem, de itt nem ismerek senkit-mondom, és folytatom a sminkelést.
Elveszem a szájfényt, de Rudy kikapja a kezemből, én pedig mérgesen nézek rá.
-Itt az ideje, hogy elkezd megismerni a diákokat-mondja.
-Nem hisz, hogy érdemes lenne megismerni őket-mondom, mire Rudy lerakja elém a szájfényt.
-Magad fogsz maradni. Itt már nem lesznek csicskáid-mondja-Eljössz ma abba a buliba, a rasztát úgy is ismered.
-Te sem vagy jobb ember nálam, Rudy-nézek rá-Rólam van véleményük, de hamarosan rólad is meg lesz, persze nem az, hogy milyen jólelkű vagy.
Felkenem a számra a szájfényt, majd felállok, hogy felhúzzam a kardigánom. A bátyámra nézek, aki épp kiviharzik a szobámból. A fotel elé lépek, amin a fekete táskám van. Beleteszem a telefonom és füzeteket, majd egy utolsó pillantást vetek az órarendemre, hogy minden bepakoltam-e, amikor meglátom, hogy ma van a tánc. Három órakor tánc a tornateremben. Walkerrel táncolok, és nem is értem miért vernek ezzel engem az égiek.
Olyannal tesznek össze, akivel nem igazán jövök ki.
A táskám a vállamra teszem, majd elhagyom a szobám. Lentről veszekedés hallatszik fel, így megállok a lépcső tetején, nehogy én is sorba kerüljek.
-...olyan nehéz, hogy rendesen beszélgessetek egymással?-hallom meg az egyik részletet anya mondanivalójából-Hazel nélkül nem mész sehova.
-Nem olyan jó kislány, amit te hiszel-mondja Rudy mérgesen.
-De ő nem keveredik rossz társaságba, mint te-mondja anya mérgesen-A barátaid akik pár napja itt voltak, a virágoskertbe dobálták a csikkeket. Nem hiszem, hogy sima cigit szívnak.
Rudy idegesen a hajába túr, és ekkor megpillant a lépcső tetején. Szemei szikrákat szórnak, de időm sincs szólni, hogy nem én köptem be, csak a becsapódó bejárati ajtót térít észhez.
Felhúzom a fehér cipőm, majd feltűnés nélkül kisurranok a házból, hogy anya ne tudjon engem is kikérdezni.
Sóhajtozva igazítom meg a vállamon a táskát, amikor megpillantom a rasztát a kocsijának dőlve. Arca gondterheltnek tűnik, és észre sem veszi, hogy közeledek felé. Mellkasán összefont karjára teszem a kezem, ő pedig azonnal rám néz.
-Fültanúja lehettél a Grey család kiborulásának-mondom-Lehet a kiborulás gyenge kifejezés arra ami az előbb történt.
-Nem hallottam-mondja, hangja erőtlenül cseng.
-Raszta, valami baj van?-kérdem.
-Reggel van, és még nem ittam kávét-mondja, miközben kisimít egy kósza hajtincset a szememből.