_______________
Csak egy játéknak indult. Hazel Avery Grey megszerzésével.
______
🌹🌹🌹
Mi rejtőzhet a sok smink, utálat és gyűlölet mögött?
Képes-e egy szívtelen lány újra szeretni és változni?
_________
Álom vagy valóság?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A folyosón át az udvarra sietek, ahol a lágy szél az arcomba csapódik. A fák gyengéden hajladoznak, ahogy a szellő körbeöleli gallyaikat. Ez a hideg szél jót tesz, Jeremyvel majdnem elvesztettem a fejem. Gyors léptekkel szelem át az udvart, majd benyitok a tornaterembe, ahol már nagy a hangzavar. A pálya szélén gyorsan elosonok a lelátóig, ahol megpillantom Corát. Sötét barna hajú barátnőm hevesen integet felém, mire én aprót bólintok, ezzel jelezve, hogy észrevettem őt. Felsietek a lépcsőn, miközben átlépek pár még üres padon. -Szia Hazel!-állfel Cora, majd átöleli nyakamat. Viszonzom ölelését, majd leülök a mellette lévő helyre. Cora átdobja barna tincseit vállán, és egy széles mosoly ül ki arcára. -Hol hagytad Sebastiant?-kérdi, miközben tekintetét le sem veszi a pályáról. Arra pillantok én is, és megpillantom Jacket, aki nagyba integet Corának. Cora csak elvigyorodik, és küld neki egy légpuszit. -Haza kellett mennie azt hiszem-mondom. -A srácok tartanak egy kis összejövetelt a mérkőzés után-mondja Cora lelkesen. -Olyan biztosak abban, hogy nyernek?-vonom fel szemöldököm. -Isaiah nem tud veszíteni-mondja, és az említettre néz. Az eddig alapzajként szóló zene elhalkul, majd a diákok beszélgetése is abba marad, ahogy az igazgató fellép a pálya szélére felállított ideiglenes pódiumra. Mond egy gyors köszöntőt, és elmondja mennyire büszke a fiúkra, és az edzőre, hogy ennyire komolyan veszik a kosárlabdát. Bele is mélyedne Mr. Smith a kosárlabda iránti rajongásáért, de Mrs. Wattson, Seb anyja azonnal felsiet mellé, és kedves közli vele, hogy ennyi elég lesz, és induljon végre a meccs. Hatalmas tapsvihar, éles sikítások hallatszódnak, ahogy a fiúk bekocognak a pályára. Minden csapattagot hatalmas taps és hangos kiáltásokkal üdvözölnek, a hangulat a játékok érkezésével egyre csak emelkedik és emelkedik pedig a játszma még el sem kezdődött. Mosolyogva kezdek tapsolni, ahogy a hangzavar nem hogy elhalkulna, egyre csak fokozódik Isaiah érkezésével. Isaiah lazán bekocog a pályára majd int egy aprót a nézőknek, és végig néz a tömegen. Egy aprót intek, ahogy a tekintetem találkozik a barna szempárral, ő pedig magabiztosan kacsint egyet válasz képen Tekintete már tovább is siklik rólam, hogy az őt és társait ünneplő tömeg tagjait vizslassa csillogó szemeivel. A másik csapnak drukkoló lányok sem tudják levenni a szemüket róla. Bármennyire nem kedvelem, tényleg be kell valljam, hogy rettentően helyesen néz ki. Izmos testére feszül a trikó, barna hajába túr hosszú ujjaival, karján az izmai megfeszülnek. -Nem is tudtam, hogy tetszik neked Walker-lök meg egy kicsit kacagva Cora. -Tessék?-kérdem zavartan. Azon kapom magam, hogy ajkamba harapva figyelem Walkert. Walker észre vette, hogy ismét bámulom, és egy hatalmas vigyor terül szét az arcán. -Jeremyt néztem-mondom határozottan, és a fiúra nézek. Jeremy is helyesen néz ki, és az a gondolat, hogy nem rég még mohón falta ajkaim, megremegteti minden porcikám. Ahogy a bíró megérkezik a pályára Isaiah tekintetén azonnal látni az elszántságot és az eltökéltséget.
