Fogadás

TWENTY TWO

•Jeremy és a családi balhé•

__________________________________

Utálom a reggeleket, főleg a hétfő reggeleket. A tegnap esti buli még most is meglátszik rajtam. Ki tudna nemet mondani egy olyan bulinak, ahol annyi pia van, amennyi beléd fér és dögös csajok aki tálcán kínálják magukat? Senki. Scott ünnepelni akart így rendezett egy házibulit, ami mint mindig is, csak arról szólt, hogy minél több szűz csajt megdughasson.
Nyakamon hatalmas vörös folt éktelenkedik, amit éjszaka az a dús idomokkal megáldott bige csinált.

Isten áldja meg az ilyen szájú és kezű lányokat. Ámen.

Tudja a dolgát és ez tetszik nekem. Lehet elkellett volna vennem a papírt, amire a számát írta, unalmas délutánokon segíthetne rajtam. De amikor oda akarta adni, az volt a legnagyobb problémám, hogy minél előbb mosdót találjak.
A tükör előtt állva csodálom magam. Minden csajnak az álma vagyok és minden fiú bálványként tekint rám. Csak egy csaj sehogy sem akarja beadni a derekát. Aves. Seb elment és azt hittem, hogy majd Aves egyedül lesz, és majd én lehetek az "új barátja". De tévedtem. Jött füves Nate és Aves most pátyolgatja. Ha nem Nateval van akkor Corával vagy Jeremyvel. Jeremy egyre közelebb van ahhoz, hogy ágyba vigye Avest és én ezt nem hagyhatom. A csapatkapitányságomról van szó, ami fontosabb mint egy jó bige. A tavaszi bál közeleg és én egyre messzebb kerülök Avestől. Más lányoknál elég ha rájuk nézek és már egy hatalmas pocsolya van alattuk. Játszan én is el, hogy nehezen tudok leszokni a fűről, úgy mint Nate és Aves majd a szárnyai alá vesz? Nem tudom mért barátkozik ilyen fura gyerekekkel, akik kicsit mások külsőleg.

Kopognak az ajtómon, de már rögtön nyílik is.
-Azt hittem már kész vagy-mondja anyám és megrovóan néz fel rám. Két fejjel kisebb nálam, de ez sosem akadályozta őt abban, hogy lekeverjen nekem egy pofont. Sőt egy ilyen apró emberkébe annyi erő szorult, mint egy hadseregbe. Múltkor baseball ütővel zavart a házban, mert nem takarítottam fel a szobámban. Tegnap megtiltotta, hogy elmenjek itthonról, de arra nem gondolt, hogy ki tudok mászni az ablakon is.
-Az első óra elkezdődött tíz perce. Elég ha bemegyek másodikra-mondom "nemtörődömvele" stílusban.
-Szerintem beszélek az osztályfőnököddel-mondja anyám, miközben összeszedi a földről a szennyesem.
-Mit mondanál neki?-mondom, és a szekrényem elé lépek.
Kinyitom, és a ruhák mind kiesnek belőle. Anyám fejcsóválva néz rám.
-Azt, hogy benntarthatna órák után, hogy megcsináld a leckét, persze felügyelettel-mondja.
-Ezt nem teheted-mondom, és a ruhakupacból kiveszek egy szürke pólót.
-Tegnap este a tiltásom ellenére is elmentél-mondja-És tudom, hogy nem viselkedtél úriember módjára-mondja.
-Ezt még is honnan veszed?-kérdem.
-Az a vörös folt a nyakadon mindent elárul-mondja.
Magamra kapom a pólót, majd megnézem magam a tükörben.
-Gyönyörű fiad van, anya-mondom önelégülten.
-Ezt tudom, de az iskola fontosabb, mint az ilyen eszeveszett bulik?
-A fiú vagyok-mondom-Ne magyarázkodjak neked a szükségleteimről.
-Szobafogság két hétig, jó magaviselettel lehet, hogy elengedek egy napot-mondja anya-Suli után rögtön gyere haza, hogy szépen kitakaríthasd a szobád-mondja, és kimegy.
Mérgelődve húzom fel a cipőm és dobom vállamra táskám. Lerobog a földszintre, ahol csak elveszem a kocsi kulcsom és már megyek is.
A hideg szél hatalmas erővel löki rám a fagyot, zsigereimben érzem a hideget, de főleg a gatyámban.