Fogadás

THIRTY EIGHT

|Megmelengeti fagyos szívem|

Szombat. A vetítés napja. Idegesen, de várjuk, hogy végre este kilenc legyen. Tegnap meg lett az eredmény a szavazásból. Coraval meglepődve álltunk a doboz előtt, amibe már alig fértek a szavazatok. Később megtudtam, hogy Josh és Isaiah mindenkihez odamentek és megmondták nekik, hogy muszáj szavazniuk, mert ha nem teszik meg, akkor megbánják. Arra vártunk, hogy majd egy film lesz a végeredmény, de amikor átszámoltuk, azonnal összenéztünk a barátaimmal.
A tökéletes találka és az Az-második fejezetet választották ki sokan, így pár perces megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy mindkettő filmet le fogjuk vetíteni ma este.
Délután egy óra. Háromra beszéltük meg a többiekkel, hogy a garázsban találkozunk, mivel az éjjeli farkasoknak muszáj próbálniuk.
Lemegyek a földszintre, ahol anya épp a szobanövényeket öntözi.
-Szia-mondom, miközben neki dőlök a falnak.
Anya rám kapja a tekintetét, majd elmosolyodik.
-Kiolvastad a könyvet?-kérdi.
-Nem olvastam-mondom halkan, mire kíváncsian néz rám.
-Volt könyv a kezedben mióta Isaiahhal barátkozol?-kérdi mosolyogva.
-Elég ragaszkodó-mondom mosolyogva.
-Láttam a tetoválásod a vacsoránál. Ő akarta?-kérdi.
-Mindketten akartuk-mondom, majd bemegyek a konyhába.
-Gondolom megint a barátaiddal töltöd a délutánt-mondja, majd elvesz a kosárból egy almát.
A kezemre pillantok ahol a tetoválás van, arcomról pedig le sem lehetne vakarni a mosolyt.
-A fiúk zenélnek a garázsban, mi pedig Corával figyeljük őket-mondom boldogan.
Lehet öt év múlva híresek lesznek, hisz annyira tehetségesek.
-Nagyon sok időt töltesz velük, főleg Isaiahhal-mondja anya, miközben leül az egyik székre-Magadra nem is marad időd.
-Boldog vagyok anya, mert vannak barátaim-mondom egy kicsit hangosabban, mint kellene.
-Szeretném ha egy kicsit a jövőddel is foglalkoznál-mondja komolyan, én pedig nem tudom, hogy miért hozza ezt fel.
Eddig örült, hogy végre barátkozok, és nem csak itthon ülök.
-Még mindig divattervező akarok lenni, és pár barát miatt nem fogok erről lemondani-mondom mellkasomon összefont karokkal.
-Ennek örülök-mondja-Szeretném ha újra járnál zongora órára.
-Három éve nem játszottam-mondom.
-Ha ötkor kellene jelentkezned. Lemondtál róla pedig imádtál játszani rajta, és tehetséges is vagy-mondja.
Dave sikeresen lerombolta az önbizalmam három évvel ezelőtt. Egyszer eljött értem a zongora órámra, és hallott amikor játszottam. Kinevetett, és azt mondta, hogy gyorsan hagyjam abba mert szörnyű.
Amit nem merek tovább csinálni, vagy félek kimondani, mind azért van mert Dave megkeserítette az életem. Utálom amiért azt tette velem, de miatta erősödtem meg.
-Rendben-egyezek bele, mire anya arcára egy mosoly ül ki-Elmegyek, és bejelentkezek, hogy szeretném folytatni ennyi év kihagyás után.
-El sem hiszed, hogy mennyire örülök, hogy beleegyeztél-mondja anya.
Muszáj megmutatnom Davidnak, hogy erősebb vagyok, mint azt gondolta.
-Felmegyek a szobámba-mondom, majd sarkon fordulok.
-Találkoztam ma reggel Daviddel-mondja-Beszéltem vele.
-Oké-mondom, miközben próbálok érzelemmentes arcot vágni.
-Nem hajlandó elhagyni a várost-mondja.
-Nem kellett volna beszélj vele. Engem nem érdekel, hogy itt van-mondom, majd felmegyek az emeletre.
Mennyivel könnyebb lenne ha tényleg nem érdekelne az, hogy egy városban élünk.
Megrezzen a telefonom az ágyon, én pedig összerezzenek. Lehet Dave az. Félve veszem el a készüleket, és megpillantom azonnal, hogy Shawn írt, ez is annyira rossz, mintha Dave üzent volna.

Shawn: Szia. Nem tudom, hogy mennyire örülsz annak, hogy írtam neked, de kockáztatok. A számod Sam adta meg, ne haragudj  rá.

Shawn se könnyíti meg az életem. Nem hittem volna, hogy ilyen hamar látom. Nem épp szépen váltunk el. Ajtó berúgás, veszekedés, és hibák felhozása.

Me: Szia. Nem haragszom ezért rá.
Ledobom az ágyra a telefonom, majd a szekrényem elé lépek.

Amint kinyitom megállapítom, hogy ideje felújítanom a ruhatáram. Isaiah Walker-t ismerve két órával előbb jön a megbeszélt időpont helyett, így kiveszek egy zöld, hosszú ujjú ruhát és fekete harisnyát. Újra megrezzen az ágyon a telefonom, de legalább öt percig nem írok neki vissza. Nehogy azt higgye, hogy még mindig fontos nekem, hogy rögtön ugrok ha ő ír.
Felhúzom a kiválasztott ruhát, majd a tükör elé lépek. Mostanában nem foglalkozok annyira a kinézetemmel, mint régen. Leülök a sminkes asztalomhoz, hogy egy kicsit elviselhetőbbé varázsoljam az arcom. A tükörbe nézve egy barna hajú lány néz vissza rám, aki aggódik, de boldogabb, mint valaha. A barátaim mellettem vannak, de tudják, hogy titkolok valamit. Rudy végre észhez tért, és megjavult. Isaiah. Elmosolyodok amint megjelenik lelki szemem előtt az arca.
Megtisztítom az arcbőröm, mert jól akarok ma kinézni. Újra zongorázni szeretnék, és mindenki a külső alapján ítél meg valakit, még ha tehetséges is.
Elkezdek sminkelni, ami csak alapozóból, púderből, tusvonalból, szempillaspirálból és rúzsból áll.
Elégedetten nézek a tükörbe, miközben elveszem a vanília illatú parfümöm. Ezt az illatot annyira szereti. Befújom vele magam, majd a kontyba fogott hajam kiengedem. Göndören omlik vállamra, így hozzá sem merek nyúlni. Kifésülni nem lenne jó ötlet.