Fogadás

TWENTY FIVE

•Cserediákok, Dave az új edző és a két személyes buli•

__________________________________

Megvizsgálom arcom a tükörben. Pár napja alig alszok, talán a meleg miatt vagy mert fejemben ezer gondolat cikázik, ezért karikás a szemem. Pár pattanás is kijött, idegesen nyomkodom arcom, utána meg be kenem hidratáló krémmel. A suliban már nem az a legújabb hír, hogy Jeremy mostmár nem csapja nekem a szelet, hanem az új diákok a suliban vagy, hogy Isaiah dobta Jesst. Nem mintha jártak volna, csak nem tapizza a folyosón.Jessica nagyon rosszul fogadta, sőt kisebb hiszti rohamot kapott mikor Isaiah mindenki előtt közölte vele, hogy már unalmas és nem szeretne tovább kavarni vele. A mi kis bandának pedig röhögve fordított neki hátát a menzán és tovább beszélgettünk értelmetlen dolgokról.
Kiveszek a szekrényből egy sötét zöld szoknyát meg egy fekete pólót és felhúzom. A hajam kivasalom és hagyom, hogy vállaimra feküdjön. Erősebb sminket teszek fel, mint amilyet szoktam suliba felvinni. Elhanyagoltam mostanság a külsőm. Egy kis időre visszatért a régi Hazel, akit el akarok már régóta felejteni, de újra felbukkan és ez nekem nem tetszik. A régi Hazel visszafogottan öltözött, keveset sminkelt. Mostanság csak egy egyszerű pólót vettem fel farmerrel. Na, ez mától megváltozik. Elégedetten nézek a tükörbe és büszke vagyok a mai kinézetemre. Leveszem a telefonom a töltőről, majd kimegyek a szobából. A lépcső alján megtorpanok, amikor megpillantom az ajtóban szobrozó lányt.
Kedvesen mosolyog rám, mintha alig várta volna, hogy leérjek. Barna haja hullámokban omlik vállaira, fekete szeme felcsillan mikor megpillant. Sárga pólót visel, amit gondosan bele tűrt fekete szoknyájába.
Csak bámuljuk a másikat, gondolom ő tudja miért van itt, de én nem. Megigazítja fekete táskáját, ami folyton lecsúszik válláról.
Közelebb lép hozzám és arcára-ha lehet-még nagyobb mosoly ül ki.
-Luna a nevem-mondja kedvesen és kezét felém nyújtja-Te biztosan Hazel vagy.
Ekkor anyám lép ki a konyhából, egyik kezében egy rongy van, míg a másikban egy kanalat szorongat.
-Drágám, ő itt az új lakó a házunkban-mosolyog anyám-Luna jött a cserediák programra, és képzeld Londonból. Meglepetésnek szántam.
-Nagyon is meglepődtem-morgom halkan.
A lány egy kicsit megszeppen látva nem tetszésem. Pont a régi sulimból. Nem ismerem, lehet elsős azért. Azt hiszem mindjárt rosszul leszek.
-Most menjetek suliba-mondja anya-El fogtok késni.
Kimegyünk Lunával a házból és elindulunk a suli felé. Luna halkan ballag mellettem, talán attól tart ha megszólal akkor a nyakának ugrok. Sosem szerettem a meglepetéseket, ahhoz túl türelmetlen vagyok, hogy várjam mi lesz az, de ez a legrosszabb meglepi a világon. Ő a múltamból van és a jelenem egy szóval vagy mondattal tönkre is teheti.
-Luna-mondom halkan.
-Igen?-kapja felém fejét és csillogó szemekkel néz rám.
Olyan, mint egy öt éves akinek most veszik meg a kedvenc játékát.
-Sajnálom, hogy úgy reagáltam, de...-mondom, de nem bírom befejezni mert közbeszól.
-Semmi baj-mosolyodik el-Nagyon kíváncsi voltam rád, anyukád csupa jót mesélt rólad, de azt is említette, hogy néha bal lábbal kelsz fel-mosolyog-Nekem is vannak ilyen napjaim, csak szólok előre-nevet fel.
Nem tud rólam semmit? Nagyon remélem.
A suliig csak mesélt magáról én pedig csendben hallgattam, szinte mindent megosztott velem, én pedig nem szándékozok egyelőre elmondani neki semmi bizalmasat. Túl sokat beszél, még akkor sem állt be a szája mikor a sulihoz értünk.
-Nézd, ott a bátyám, Mateo-mondja és arra a bandára mutat, ahol Joshua, Isaiah, Caden és a tesója áll-Gyere, menjünk oda.
Elindulunk feléjük, de nekem Nate meg Cora integet, hogy menjek oda. Biccentek a fejemmel Joshék felé és ők is megindulnak utánunk.
-Szia Matty-mondja Luna.
-Jaj ez nem csak az idegesítő kis húgom-nyög fel Mateo.
Azonban mikor ránk néz a tekintete megakad rajtam. Lazán neki van dőlve a falnak. Kezében egy szál cigaretta lóg, tipikus fiús fogással tartja. Fekete nadrágja rásimul izmos lábaira. A felső testét egy fehér ing takarja. Egy utolsót csippent az égő cigiből, majd lassan kifújja és földre dobva eltaposta a csikket. Sötétbarna haja szemébe lóg, amit egy gyors mozdulattal helyre rak. Vajon ő tudja, hogy ki vagyok? Fogalmam sincs kik ők, ez most jó jel vagy rossz?
-Sziasztok gyerekek-mondja Cora boldogan, de amikor meglátja Mateot hirtelen elhallgat és pirulva bámulja a srácot.
-Szervusztok-lép mellém Sam, majd átdobja bal kezét a vállalom, míg a másikat zsebre dugja.
-Had mutassam be a cserediákom, Mateo-mondja Isaiah.
Mateo csak aprót bólint köszönésképen.
-Ő pedig Luna, az én cserediákom-mondom mosolyogva.
Ekkor egy szőke, vörös rúzsos lányka lép Isaiah mellé. Nyálas csókot nyom arcára, utána pedig ránk néz.
-Sziasztok-nyávogja, kezét pedig Isaiah mellkasára teszi.
-Hanna-biccent fejével Cora.
-Sam, beszélhetnénk?-kérdem, miközben megragadom a fiú karját.
-Persze-mondja Sam.
Amint elég messze vagyunk a többiektől, egy csomó kérdést teszek fel neki.
-Kik ezek? Miért nem ismerem őket? Ők ismernek engem? Vagy téged?
-Nem a mi sulinkból vannak, nyugi-mondja, belőlem pedig egy megkönnyebbült sóhaj szakad ki-Londonban nem csak egy gimi van, csajszi. Amúgy hogy vagy?
-Na, erről nem szeretnék beszélni, Sammy-nyomok az arcára egy puszit, majd vissza megyek az új lakótársamhoz.
A hosszú folyosón végig sétálva bedobtam a könyveket a szekrényembe és már futottunk is lefelé a lépcsőn.
Lecsapom a cuccaim a padra, Luna helyet foglal mögöttem, elém meg Cora ül, aki mellett Sam ül. Cora duzzogva lapozza fel szíves füzetét.
-Utálom a matekot, rohadtul nincs kedvem megírni a dolgozatot, nem értek semmit-nyavalyog Cora majd elterül a padon.
-Majd segítek-mondom.
Ijedten néz rám és színpadiasan a szívéhét teszi kezét.
A kisujjam többet tud nálad-mondja.
-Kösz- szemforgatva nézek barátnőmet, aki épp keresztet vetett és elkezdett imádkozni. Sam leül Cora mellé és köszön is neki, de a lány lehunyt szemmel tesz ígéretet, hogy ezentúl mindig kiviszi a szemetet, megeteti a húga idegesítő tengerimalacát, kitakarítja szobáját, reggel nem lopja el a húga csokiját csak ne kapjon karót erre a dolgozatra. 
Az ajtó nyitódásra mindenki azt hitte, hogy az irodalom tanár lépett be, de mikor megpillantottuk a srácot, aki laza eleganciával vonult a hátsó padokhoz, kiszakadt belőlünk egy megkönnyebbült sóhaj. Barna haját gondosan oldalra fésülte. Dús ajkai vannak, mindenki kiszúrta arcán a hosszú heget, összehorzsolt bütykei, hegyes állán apró dudor van, végig vezette tekintetét az osztályon, majd leült az utolsó sorba egy üres padba. Bedugta fülébe a fülhallgatót és nem is szentelt nekünk több figyelmet. Köszönjük szépen, nem is vártunk mást. Isaiah is helyet foglal mellettem, de neki sincs annyi élet kedve, mint a többieknek, csak a fejét az asztalra teszi. Arca gondterheltnek tűnik.
-Minden rendben?-kérdem halkan, és ujjammal megbököm a vállát.
-Anya szomorú mert Seb nem jelentkezik nekik. Neked jelentkezett?-kérdi, miközben kinyitja a szemét.
-Hiába írtam neki nem válaszol. Nekem kellene haragudnom rá, hisz el sem búcsúzott.
-Az a seggarc annyit sem tud írni, hogy jól van, anya ettől teljesen kivan-mondja.