Fogadás

THIRTY FOUR

•teljesen összezavar ez a lány•

_________________________________

Reggel egy kisebb telefonos veszekedésem volt anyával, mert nem voltam hajlandó iskolába menni, mert Nate mellett a helyem. Persze anya ebbe nem egyezett bele. Isaiah is azt mondta, hogy most pihenésre van szüksége, de én hagynám aludni, csak legyek ott mellette.
Most még is itt ülök matek órán, és próbálok az egyenletet megoldó diák társamra figyelni.
Isaiah írja a tábláról a feladatot nagy meglepetésemre, legalább tőle majd átírhatom.
Cora telefonozik a pad alatt, mellette Josh pedig alszik.
-Most még a tanulás sem köti le a figyelmed?-suttogja Isaiah.
-Már, hogy figyelhetnék hisz az egyik barátom a kórházban van, de én itt ülök, pedig mellette lenne a helyem-suttogom.
-Suli után elmegyünk, rendben?-kérdi-Szerintem írd mert Natenak be kell pótolja majd, és te szebben írsz mint én-mondja.
-Elkísérsz?-nézek rá meglepődve.
-Aki a te barátod az az enyém is-mondja Isaiah.
Hogy ismerhettem ennyire félre? Rendes srác is tud lenni ha akar.
-Köszönöm-mondom, miközben az asztalon pihenő kezére csúsztatom a kezem.
Megszorítja a kezem, majd rám mosolyog.

Amikor kicsengetnek matekról Cora után sietek, aki épp a menzára igyekezik. 
-Cora!-kiáltok utána.
Sarkon fordul, majd rám kapja tekintetét.
-Hazel-mondja zavartan.
-Feltartalak?-kérdem, mikor már pár lépésre vagyok tőle.
-Dehogy-mondja.
-Gondterheltnek tűnsz-mondom, miközben megigazítom a vállamon a táskát.
-Jack megcsókolt reggel-suttogja-de az este Josh is.
-Ó-csak ennyit tudok kinyögni.
-Egy utolsó szajhának érzem magam-suttogja, majd leül az egyik padra.
Leülök mellé, ő pedig szomorúan néz rám.
- Nem vagy szajha, Cor-mondom.
-Fogalmam sincs, hogy mit csináljak-mondja.
-Figyelj-fordulok felé-Jack csúnyán viselkedett veled. Tetszik Josh?
-Igen-suttogja-a tegnapi randi csodálatos volt. Nagyon aranyos srác. Reggel Jack pedig bocsánatot kért, és felhozta a régi szép emlékeket, és én elgyengültem, és hagytam, hogy megcsókoljon.
-Mindig azt a fiút kell válaszd aki a második, mert nem szerettél volna bele, ha az első jól bánt volna veled-mondom.
-Igazad van-mondja, miközben egy hatalmas mosoly terül szét arcán-most azonnal megkeresem Josht.
Feláll és elkezd szaladni a menza felé, de mindenki az udvarra megy.
-Hova rohantok?-szólok oda az egyik lány csoportnak.
-Josh és Jack verekednek az udvaron-mondja.
Cora ijedten kapja rám a tekintetét, majd egyszerre kezdünk el futni. A verekedő fiúkat körbe állták a diákok, páran szurkolnak is Joshnak vagy Jacknek.
-Menjetek innen! Nincs jobb dolgotok?-ordítom, miközben félre lököm a diákokat akik az utamban vannak.
Josh Jack hasán ül, miközben a fiú arcát üti ököllel. Josh is kapott párat, és a pólóját is szétszaggatta.
-Takarodjatok befele!-ordítja Isaiah mire mindenki elindul a saját dolgára.
Josh mögé lépek, hogy elhúzzam onnan a fiút, hisz senki sem akar cselekedni. Ekkor meglök és én hátra esek, de a kezemmel támasztom meg magam, amibe azonnal belenyilall a fájdalom.
Isaiah lép mellém, miközben dühösen néz barátjára. Cora a sokktól mozdulni sem tud, arcáról végig folyik pár könnycsepp. Miatta veszekednek a fiúk, ez már nem is kérdés.
Barry választja szét a két fiút, és ebben egyidőben szólal meg a hangosbemondó, hogy menjünk az igazgatóiba.
-Sajnálom, Hazel-suttogja Josh.
-Csak segíteni akart te barom! Nem rajta kellene levezetned a dühöd!-mondja mérgesen Isaiah, miközben segít felállni.
-Ha ezzel a féreggel szeretnél lenni, akkor csak egész nyugodtan-mondja Josh Corának, majd elmegy. 
Amikor felérünk az igazgatóhoz fejcsóválva néz ránk.
-Már megint verekedés. Mikor lesz ennek vége?-kérdi sóhajtva.
-Sok itt az idióta-mondja Josh.
-Fáj, hogy én kellek neki?-mondja Jack büszkén.
Josht újra elönti a düh, de Isaiah lefogja. Ez a suli tele van drámával.
-Szóval lány miatt-mondja az igazgató-Josh és Jack egy hét elzárás, a többiek figyelmeztetés. Hazel menjen be a kórházba ellenőrzésre.
Bólintok, majd a kezemre nézek, ami már elég csúnyán néz ki.
-Szeretnék beszélgetni egy kicsit-mondja az igazgató, miközben rám néz.
Csodás. Már megint a kapcsolatomról fogunk beszélni az edzővel.
-Megvárlak kint, és beviszlek a kórházba-mondja Isaiah, majd mind kimennek a szobából.
-Tudom miről akar velem beszélni-mondom-de felesleges rám pazarolnia az idejét.
-Vigyáznom és figyelnem kell a diákok testi és lelki épségére-mondja.
-Semmi baja a lelkemnek, de a testemnek annál inkább, hisz maga is látja a kezem-mondom unottan-még mindig nem értem miért ragad le ennél, hisz mindketten mondtuk, hogy régi ismerősök vagyunk, akik csúnyán váltak el egymástól.
-De én valahogy ezt nem hiszem el. Annyira egyszerű-mondja.
-Egyszerű?-nevetek fel-ez nem egy krimi könyv, ami érdekes és meglepetéseket tartogat. Ez az élet, ami nem csak vidámság és kacagás.
-Nem úgy értettem. Ha csak ennyire egyszerű lenne akkor nem félnél ennyire tőle. Rettegsz a közelében. Az mostmár számomra világos, hogy csúnya véget ért a kapcsolat köztetek, de ha pár csúnya szó, törött tárgy volt akkor nem lenne ekkora hatással rád, hogy itt van-mondja.
-Minden a legnagyobb rendben. Miattam nem kell aggódjon-mondom, miközben felállok-A fia viszont nagyon rossz útra tér ha így folytatja, vele kellene foglalkoznia.