Fogadás

FOURTEEN

        •részeges buli•

__________________________________

Négykor lett kész a táncóra, természetesen mindenki hálálkodva nézett a tanárnőre. Kínzás az, amit ez az asszony csinál. Mindennek tökéletesnek kell lennie, és szünetet is csak egyszer csináltunk, akkor is csak azért mert az egyik fiú majdnem a nadrágjába vizelt. Seb még meg akarja várni Carát, de nekem semmi kedvem hozzá, így sietve öltözök át, és hagyom el az iskola épületét. Elegem van a mai napból. A lábam fáj a tánc miatt, a nyakam sajog az az idióta miatt, és még anyának is magyarázkodnom kell majd ha hamarabb otthon van, hogy miért ilyen a nyakam. Annyira hiányzik London, a régi barátaim, Shawn. Itt semmi sem úgy megy, ahogy szeretném. Nem hagynak nyugton, minden lány csak versenyezni akar velem, a fiúk pedig teljesen megőrültek. Legszívesebben repülőre ülnék, és meg sem állnék Londonig. Ott sem lenne minden száz százalékig jó, mert David emlékeztet mindenre. Igaz bárhol vagyok, rettegek miatta.
-Hazel, várj már-szól valaki utánam.
Sarkon fordulok, és azonnal megpillantom a felém siető Corát. Nincs kedvem vele sem beszélgetni. Csak haza szeretnék menni.
-Sietek Cora, de tényleg-mondom, ő pedig megcsóválja a fejét.
-Mi történt lyukas órán?-kérdi.
-Semmi-mondom, miközben beszállok a kocsiba, de ő is követ.
-Komolyan kérdem, Hazel-mondja aggódóan.
Annyira idegesít, hogy mindenki mindent tudni akar, nem tudják egyszerűen tisztelni a döntésem, hogy nem akarok semmi ilyesmiről beszélgetni.
-Én pedig komolyan mondom, hogy semmi-mondom egyre türelmetlenebbül.
-Csak úgy magától lett ilyen a nyakad?-kérdi.
-Basszus ennyire rossz a felfogásod? Miért vagy ennyire unalmas? Mondtam, hogy semmi, akkor te miért nem hagyod annyiban?-mondom mérgesen, ő pedig megszeppenve figyel-Semmi közöd hozzá, nem vagyunk barátnők. Nem is leszünk soha azok-ömlöttek belőlem a szavak, és minden szóval csak egyre jobban szégyelltem magam és bántottam meg őt-Ennyire unalmas az életed, hogy az enyémmel kell foglalkozz? Nem is csodálkoznék ha Jack már rég csalna, amilyen vagy-mondom, és szúrtam talán ezzel a legnagyobbat.
-Mondhatsz bármit is, tudom, hogy valamit eltitkolsz, de én ki fogom deríteni-mondja.
-Sok sikert a nyomozáshoz Sherlock. Most pedig szállj ki a kocsimból-mondom, ő pedig szomorúan nyitja ki az ajtót, és száll ki.

Idegesen hajtok ki a parkolóból, és már nagyon bánt, hogy így beszéltem Corával, de nem hagyott más választást. Nem akarom, hogy sajnáljanak vagy sajnálatból barátkozzanak velem. Felhangosítom a zenét az egyik kezemmel, míg a másikkal a kormányt szorongatom. Egy pillanatra hátranézek, hogy a táskám a hátsó ülésre tegyem, de amikor visszafordulok, azonnal le kell fékeznem. Jeremy tenyerel a motorháztetőn, de ijedtség helyett egy hatalmas vigyor van az arcán. Azonnal kinyitom az ajtót, és szólok neki.
-Basszus, jól vagy? Ez elég hülyén hangzott, hisz majdnem áthajtottam rajtad. Fáj valahol?-kérdem aggódva-Haza vigyelek?
-Semmi baj-vigyorog továbbra is-Természetesen haza vihetsz.
-Tényleg nagyon sajnálom-mondom.
-Még mindig semmit baj-mondja, majd beszáll a kocsiba.
Gyors elmagyarázza, hogy merre kell forduljak először, de a fejemben még mindig az jár, hogy majdnem áthajtottam rajta, mert nem figyeltem oda. De ő elég higgadt, ahhoz képest, hogy majdnem kórházba került.
-Nagyon sajnálom-mondom ismét, amikor leparkolok a házuk előtt.
-Nem lett semmi bajom, és el is felejtem, ha most bejössz hozzánk-mondja mosolyogva.
Basszus még nem fáj az ajka ennyi mosolygástól, néha már idegesítő is.
-Rendben, de csak egy kicsit, és utána megyek.
Csak akkor jut időm megnézni a házukat, amikor már kiszállok. Egész otthonias, de baromira nagy. Szép virágos kert, a verandán egy hintaágy lóg, előtte pedig  egy kisebb fából készült dohányzóasztal. Jeremy illedelmes előre enged, de előtte még kinyitja nekem a bejárati ajtót. Bentről érzik a sült hús illata, és ahogy Jeremy becsukja az ajtót, nem is kell sokat várni, egy rövid hajú nő lép ki az egyik szobából. Kezében egy rongy van, míg a másikban egy fakanál.
-Szia anya-mondja Jeremy, majd rám pillant-Ő itt az egyik osztálytársam, Hazel.
-Sziasztok-mondja, és mintha egy pillanatra meg is könnyebbül.
-Jó napot Mrs.Gilbert-szólalok meg rekedtes hangon.
-Csak Rose, szebben hangzik-mondja, és a komolyságot átveszi a jókedvűsége.
-Mi felmegyünk-mondja Jeremy, majd megfogja a kezem, és elkezd húzni a lépcső felé.
Nem igazán tudom, hogy miért egyeztem bele, hogy eljövök hozzá. Lehet engednem kellene neki, és lehet akkor az a sok nyomulós hülye gyerek, majd megnyugszik. Ahogy belépünk a szobájába orrom megcsapja a pasis parfüm illat. Videojátékok a polcokon, poszterek a falon, a sarokban porosodó gitár. Fehér hosszú szőrű szőnyeg, a barna keretes, kék ágy huzatos franciaágy előtt. Jeremy levágja a táskáját a sarokba, és nem zavartatja magát, mintha itt sem lennék. Leveti a pólóját, majd bele dobja a szennyestartóba. Próbàlok nem szemezni tökéletesen kidolgott felsőtestével, de ez valahogy nem jön össze. Akaratom ellenére is odanézek. Nem tudott mi ütött belém.
-Tetszik amit látsz?-kérdi egy féloldalas mosollyal.
-Nem túlzottan-mondom szemforgatva.
-Pedig sok lánynak tetszik-mondja, és még mindig nem húzza fel a pólóját..
-Elmegyek ha ilyen vagy-mondom, majd teszek hátra pár lépést.
Gyorsan felhúzza egy fekete pólót, majd elindul felém. Néha annyira elviselhetetlen.
-Kérsz valamit inni?-kérdi-Vodka vagy bor?
-Buli előtt inni?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Hidd el, buli előtt a legjobb inni. Mikor odamész már van hangulatod-mondja, miközben kimegy a szobából.
Elkezd csörögni a telefonom. Sóhajtva veszem ki a táskámból a telefonom, majd felveszem.
-Haló?-mondom, miközben leülök a kanapéra.
-Szia Haz-mondja Seb-Hol vagy?
-Öhm...Jeremynél-mondom.
-Jeremynél?-kérdez vissza-Mit keresel te nála?
-Majdnem elütöttem kocsival, s hazahoztam. Most pedig a szobájában ülök-mondom.
-Akkor kilencre megyünk érted-mondja Seb.
-Megyünk?-kérdem, és ekkor bejön Jeremy a szobába egy üveg vodkával meg pohárral a kezében.
-Cara meg én-mondja.
-Ohh tényleg-mondom-Most mennem kell. Puszillak. Szia-mondom, majd kinyomom.
-Raszta volt?-kérdi Jeremy, s a kezembe nyomja a poharat.
-A rasztának van neve is -mondom szemforgatva.