Fogadás

TWEENTY THREE

•Egy pillanatra azt hittem, hogy már nem       élsz•

__________________________________

-Köszönöm, hogy itt aludhatok-mondom halkan.
Mrs. Walker mosolyogva megsimogatja hajam, és megfogja kezem.
-Én örülök, hogy itt vagy-mondja-Nem tudom mi történt otthon vagy az iskolában, de itt addig maradsz amíg szeretnél.
-Köszönöm Mrs. Walker-mosolyodok el.
-Hívj nyugodtan Simonának, nem vagyok már Walker-mondja, és feláll-Hívta Isaiah a bátyádat és mondta, hogy maradhatsz.
-Köszönöm, hogy szóltak neki-mosolyodok el halványan.
-Említette Rudy, hogy mi történt otthon. Annyira sajnálom-mondja Simona.
Csak elmosolyodok, és a telefonomért nyúlok, ami folyamatosan rezeg.
-Ha tusoltál gyere le ebédelni-mosolyog.
Bólintok, Simona pedig elhagyja a szobát.

Nate: Szia. Mért rohantál el a suliból?
/11:23/
Nate: Hívj ha láttad az üzenetem
/11:59/
Nate: Kezdek aggódni Zelly!
/12:30/
Me: Itt vagyok Isaiahnál. Ne aggódj ☺ majd beszélünk
/12:41/

Anyámtól tíz nem fogadott hívás. Natetől hat, Corától pedig húsz. Ledobom az ágyra a telefonom, és leülök elé. A tükörrel szemben ülök. Ujjaimmal átkulcsolom térdeimet és figyelem saját képem a tükrön keresztül. Kócos haj, feldagadt, vörös szemek és az a minimális smink, amit még reggel magamra tettem most már könnyeimmel karöltve csöng államon. Apa elköltözését lassan elfogadtam, de az, hogy azaz ember, aki mosolyt csalt arcomra, akit a legközelebb engedtem magamhoz és akibe már lassan beleszerettem így átvert engem. Borzasztóan fáj. Egy hete, hogy apa bejelentette, hogy elköltözik,
A suliba érve azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet, de hatalmasat tévedtem.

A menzán a kaja megint rossz így Cora osztogatja a csokit. Az asztalunknál mindenki kap egyet, és hálálkodva néznek a lányra. Nekem semmi étvágyam így odaadtam a farkaséhes Joshnak. Nate beilleszkedett a mi kis bandánkba és ennek nagyon örülök.
-És milyen volt a hétvégétek?-kérdezte Cora az egyik fürtjét tekergetve.
-Brutális buli volt tegnap este-mondja Joshua.
-Azt hittem te ilyen jó fiú vagy, aki nem jár ilyen bulikba-mondja Cora nevetve és csintalanságból könyökével megütötte Josh oldalát.
-Nekem egész hétvégén a szomszéd néni cicás történeteit kellett hallgatnom-mondta szemforgatva Nate.
-Volt egy buli szombaton, ami nagyszerű volt. Tudod az a srác akivel péntek suli után találkoztunk-mondja nekem Cora-Annyira sexi. Ott volt a bulin is-mondta Cora egy hatalmas vigyorral az arcán.
Joshra nézek, aki nem mutatja, hogy mennyire szomorú, de tudom, hogy tetszik neki Cora.
-Igen Sam-mondom halkan.
-Honnan ismered?-kérdezte Josh-Volt osztálytársam és legjobb barátom-mondom.
-Akkor össze kell vele hoznod vele. Kérlek Hazel-könyörög Cora.
-Meglátjuk mit tehetek-mondom.
Tekintetem Jeremyre vándorolt, aki feláll és pár haverjával elhagyja a menzát. Haragszom rá a kirohanása miatt, pedig azóta már többször is bocsánatot kért.
Felállok mire az asztalnál ülök mind rám kapják tekintetük.
-Elmegyek a mosdóba-mondtam-És nem kell velem gyere-néztem Corára.
Kisiettem a menzáról, és elindultam a szekrényem felé. Kiveszem a kémia füzetem, amikor hangokat hallok a folyosó végéről. Lassan becsukom szekrényem, és elindulok a hang irányába. Megpillantom Jeremyt és két haverját. Elbújok, és onnan hallgatózok.
-...Meg van már a bige?-kérdi az egyik nevetve.
-Nehezen adja magát, de meg lesz-mondja Jeremy.
-Nem sejt semmit a fogadásról?-kérdezte haverja.
-Már, hogy sejtené? Jó színész vagyok. Hamarosan együtt leszünk és egy hét után ott hagyom. Utána majd csak úgy emlegetnek, hogy "Jeremy aki felszedte az új lányt, aki nehezen adta magát. Jeremy mindenkit megszerez akit akar". -mondta röhögve.
-Tudod, hogy ha buksz Ameliaval kell lenned-mondta haverja.
-Rudy is jól jött is könnyebb volt az ujjam köré csavarnom Hazelt-mondta Jer-Alig várom, hogy a nevemet kiabálja az ágyban.
Az elmémben zavarodott gondolatok cikáztam át és nem tudtam, hogy mit csinálhatnék most. Kiléptem a búvóhelyemről, és ekkor megláttak engem Jerék. Szólásra nyitottam szám, hogy kérdőre vonjam Jeremyt, de minden egyes hang a torkomon akadt. A sírás kerülgetett, de próbáltam erős maradni, erősnek kellett lennem. Nem mutathattam, hogy mennyire fáj, hogy milyen gyenge és szétesett vagyok. Nem adom meg senkinek azt az örömöt, hogy így lásson. Farkasszemet néztem Jeremyvel, aki a meglepettségtől csak tátogott mint egy hal. Ajkaimat egyenes vonalba préselt én, majd hátat fordítottam annak a fiúnak akibe beleszerettem.
-Hazel! Vàrj! Állj meg, kérlek-kiáltott utánam Jer, de mintha meg sem hallottam volna, leszaladtam a lépcsőn és kirohantam a suliból. Mintha egy csapot nyitottak volna meg bennem, szemeiből folyni kezdtek a könnycseppek. Szaladva mentem el az iskola területéről, hogy nehogy utánam jöjjön Jer, de szerintem nem fog. Rájöttem a kis titkára így már nem vagyok neki érdekes. Pedig bíztam benne és hittem, hogy lehetek újra boldog. Boldog olyan mint évekkel ezelőtt voltam. A lábam felmondta a szolgálatot, és a földre rogyva sírtam tovább. Ismét közelebb engedtem magamhoz egy fiút és összetörte a szívem. Felrobbantan a gondolataimmal együtt. Ennyi mindenre nem készült fel az agyam és a szívem sem.
Olyan ember akartam lenni, aki képes megbocsátani. Olyan, akinek fontosabb a mások sorsa, mint a sajátja. Olyan, aki képes az őszinte beszédre. Olyan, aki a fontos dolgokért hajlandó bármit feladni. Olyan, aki mindenben meglátja a jót. Olyan, aki képes az igaz barátságra. Olyan, aki mindig igyekszik jobb ember lenni. Olyan, aki tanul a saját hibáiból. Azt hiszem, olyan akartam lenni, aki mindezt egyesíti magában, hogy végre az a lány lehessek, akinek nem kell egy fiú a boldogságához. Ilyen voltam régen, de Davenek köszönve ez három éve elveszett. Elveszett az emberiségem, és mikor újra kezdtem érezni ismét átvertek. Az eső is elkezdett esni, lemosva arcomról a könnyeket. Próbáltam felállni, de újra összerogytam, mire fájdalom nyílalt oldalamba.

Csak állok a fürdőben a hatalmas négyzet alakú, aranyszegélyes tükör előtt, és még mindig nagyon nehéz magam összeszedni. Megnyitom a csapot és megtámasztom kezeimet a mosdókagylón. Megborzongok, ahogy az ujjaim érintkeznek a jéghideg márvánnyal, megemelem kicsit a fejem, hogy lássam, ahogy a tükörben lévő lány sírástól kivörösödött barna szemekkel mered vissza rám, barna hajam egy madárfészekre hasonlít. Karcosan felnevetek, torkom kapar, fejem lüktet. Szívesen bekapnék egy kis gyógyszert, de mégsem mehetek le, hogy adjon. Görcsösen szorítom a mosdókagylót, és legszívesebben ordítanék. Fáj. Haragszom magamra, hogy újra engedtem magam becsapni.
Beállok a zuhany alá, és megengedem a hideg vizet. Összegumizom a hajam, és hangosan felsóhajtok.
Ruhám szép lassan átázik, míg végül a bőrömhöz tapad. Le kell mosnom magamról, le kell ázzon rólam Jeremy érintése. Megint zokogni kezdek, de nem látszódik, csak ez a gyötrő érzés van, olyan mint esőben sírni. Leülök a zuhanytálcára, és hagyom, hogy a hideg víz zúduljon rám. Átkarolom a lábaim és úgy sírok tovább. Levegő után kapkodok, de a víz miatt fulladozni kezdek.
Nem tudom mennyit ülhetem a zuhanyzóban, de átfagytam, s már a végtagjaim sem éreztem. Szörnyű. Csak arra eszmélek fel, hogy Isaiah szólítgat.
-Aves-mondja-minden rendben?
Nem tudok válaszolni. Hiába próbálok mély levegőt venni, olyan mintha fuldokolnék. Csak kapkodom a levegőt, talán ilyen a pánikroham.
-Aves, válaszolj kérlek-mondja Isaiah-Bemegyek Aves! Hallod bemegyek.
Beletúrok vizes hajamba, és a csempének döntöm a fejem. Kiabálnék Isaiahnak, hogy segítsen felállni, de egy szó sem jön ki torkomon. Újra erőt veszek magamon, de csak egy fájdalmas sóhaj hagyja el ajkam.
Isaiah beront, és mikor meglát azonnal hozzám siet. 
-Aves...-suttogja, és azonnal kihúz a zuhany alól.
A víz hangja elnyomja keserves sírásom, de ahogy Isaiah elzárja a vizet befogom szám, hogy lent az anyukája meg ne hallja.
Isaiah felkarol, kiemel a fülkéből és letesz a szőnyegre. Fejem ölébe hajtja, pedig vizes vagyok.
-Minden rendben lesz-suttogja.
Felnézek rá, és nagy nehezen felülök. Rám néz és elsimít egy vizes tincset a szememből.
-Egy pillanatra-csuklik el a hangja-Egy pillanatra azt hittem, hogy nem is élsz.
Elmosolyodok, holott egyáltalán nem vicces.
Hozzábújok Isaiahhoz, és úgy szorítom mint még senkit eddig, mintha csak azt üzenném neki, hogy: kérlek ments meg. Isaiah teljes erejével szorít. Ma megmutatta egy igazán normális énjét, amit nem hittem volna, hogy van. Azt hittem ő csak arrogáns tud lenni, de tévedtem. Vagy ez is csak egy színjáték lenne? Semmiben sem vagyok már biztos. 
-Céleste jutott rólam eszedbe?-kérdem suttogva.
Rám néz és szomorúan bólint.
-Hozzak be neked ruhát? Már készítettem ki csak nem tudom hol van-mondja zavartan.
-Aha-mondom.
Isaiah kimegy, én meg nagy nehezen felállok. Feltörlöm a tócsát, amit csináltam és sóhajtva állok a tükör elé. Még is, hogy süllyedtem idáig? Ismét egy fiú miatt sírok, holott megfogadtam, hogy soha többet nem fogok. Isaiah hozott egy fekete szabadidő nadrágot , ami gondolom az övé és egy szürke pulcsit. Lement a földszintre és hallottam mikor mondta az anyjának, hogy hajat is mosok így eltart egy ideig a tusolás.
Gyorsan megtörülközök, felöltözök és megszárítom a hajam. Lemegyek a földszintre, ahol nagy meglepetésemre Nate áll. Odasietek hozzá és a karjaiba vetem magam.
Szorosan húz magához, amit nem bánok. Átfagyott testemnek most csak melegségre van szüksége.
-Aggódtam érted-suttogja.
Eltolom magamtól és elmosolyodok. Kezeim pulcsim zsebébe dugom, és újra Natera nézek.
-Simona maradhat egy kicsit Nate?-kérdem.
-Nate rég láttalak-mondja Simona. Ismerik egymást?
-Én is Önt-mosolyodik el Nate.
-Anyukád hogy van? Olyan rég láttam-mondja Mrs. Walker.
Nate arca elkomorodik. Keze ökölbe szorul, amit azonnal észre veszek, és megfogom.
-Anyám rákos...-suttogja-Nem rég tudta meg, még idejében megtudtuk így van remény.
-Jeszusom...-kapja ajka elé kezét Simona-Mond neki, hogy ha szeretné az egyik nap átmegyek hozzá. Ugye még mindig szereti a csokis muffint?
-Igen, de nem igazán akar enni, nagyon örülnek, ha rá tudná venni.

Nate maradt még egy kicsit, és elmeséltem neki a mai napot. Agyon akarta verni Jeremyt, de lenyugtattam, hogy semmi szükség rá. Megebédeltünk, ami inkább vacsorának mondható, majd Nate távozott. Simona is marasztalta, de megértettük, hogy haza kell menjen az anyjához.
-Segítsek pakolni?-kérdem.
-Dehogy drágám. Pihenj csak-mosolyog rám Simona.
-Nem tudnék most aludni. Kérem ne mondják el Sebnek, hogy itt vagyok, mert aggódna-mondom.
-Tudod rég láttam Sebet ilyen boldognak. Nem nagyon barátkozott senkivel Céleste halála óta-mondja szomorúan-Nem tudom mit csinálsz, de folytasd mert jól hatással vagy a fiaimra-mosolyodik el-Lehet, hogy Isaiah néha az ember agyára megy, de aranyos srác. Tudod nem volt ő mindig ilyen-sóhajt fel-Akkor kezdődött...
-Már megint rólam beszélsz?-kérdi Isaiah, nem hagyva, hogy anyja befejezze.
-Olyan nagy baj, ha mesélek rólad Hazelnek?-kérdi anyja.
-Majd ha akarok mesélni neki, akkor mesélek-mondja unottan Isaiah.
-Felmegyek-mondom halkan.
Feltrappolok az ideiglenes szobámba és rávetem magam az ágyra. A telefonom elkezd csörögni. Kezembe veszem, és a kijelzőn Jeremy neve villog. Kinyomom, de újra hív. Ismét kinyomom, utána pedig lenémítom. Nem vagyok kíváncsi rá.