Fogadás

THIRTY NINE

|fontosabb, hogy megtudjam mi fenyegeti őt|

Nagy siker lett a tegnapi mozi. Durva, hogy milyen sokan jöttek el, aminek mindenki nagyon örül. A pénzből Cora nagybátyja felújítja a mozit, de kérte, hogy segítsünk neki. Cora magára vállalta, szerinte eddig is sokat segítettünk, ezzel már egyedül is boldogul.
Késő estig tartott a mozizás, de megérte. Igaz bealudtam Zay ölében, a fiú pedig mozdulni nem tudott, és a végtagjai is elzsibbadtak, de ő tűrte, ilyenek a legjobb barátok.
A történelem könyv felett ülök, miközben próbálom megtanulni a tananyagot, amiből a héten írtunk ellenőrzőt. Ideje a tanulásra is koncentrálnom, hátha eltereli a figyelmem minden rossz dologról, ami velem történik mostanában. A jó pedig, hogy a barátaimmal lógok, de ez miatt nem halad a tanulás.
Anya ront be a szobámba egy bögre kávéval a kezében. Leül az ágyam szélére, majd mosolyogva néz rám.
-Régen azt kellett mondanom, hogy pihenj egy kicsit mert mindig tanultál, de most örülök, hogy könyvet látok a kezedben-mondja.
-Kicsit zűrös volt ez a pár hét, de mostmár a tanulásra is koncentrálnom kell-mondom, miközben kiveszem a kezéből a bögrét.
-Ez Dave miatt van?-kérdi.
-Dehogy anya. Mondtam, hogy nem érdekel, hogy ide költözött-mondom-Inkább az érdekel, hogy mi a francért jött Shawn vendégségbe Samhez-mondom unottan.
-Tudom, hogy itt van, ezért áthívtam kettőre-mondja anya.
-Hogy mit csináltál?-kérdem mérgesen-Muszáj volt elcseszd ezt a csodás vasárnapot?
-Szegény annyira elveszett. Még mindig fontos vagy neki. Tudod, hogy mindig jól bánt veled-mondja.
-Szakítottam vele, anya, te pedig ide hívod! Meg kellett volna kérdezd!-kiabálok.
-Egy órán belül itt van-mondja anya, miközben feláll-Annyira örülnék, hogy ha újra együtt lennétek. Olyan szép pár voltatok.
Kimegy a szobámból, én pedig dühösen söpröm le az ágyamról a könyvet. Nem is értem miért egyezett bele Shawn, hogy eljön, hisz tegnap burkoltan de elmondta, hogy egy rossz ember vagyok. Tényleg nem viselkedtem valami szépen másokkal, de mióta itt élek, azóta jobb ember vagyok.

A buszozás nem nekem való volt, túl koszosnak, és zsúfoltnak tartottam, így minden reggel apa vagy anya vitt suliba. Lucy és Madison a kapuban vártak, mert tudták, hogy meg kell várjanak. Öt leszidás után már tudhatják.
-Csajok-mondtam, mire ők egy halvány mosolyt erőltettek arcukra.
Voltak akik mosolyogva köszöntek nekem, mert féltek, hogy újra a földbe taposom őket. Mások pedig undorodva néztek rám, ők már nem féltek tőlem, hanem utáltak. Lucy-t és Madison-t mindenki kedvelte, mert ők nem voltak olyanok, mint én. Nem gázoltak át mindenkin, de még is velem voltak. Ismerték a régi énem, és abban reménykedtek, hogy újra lehetek olyan.
Annyi embert sérttettem meg, hogy nem is tudtam őket megszámolni, mert engem is bántott az a féreg. Látva más tökéletes életét, meg akartam keseríteni. Sikerült is.
Sadie és Roman kapcsolatát tönkre tettem. Hazudtam Sadienek, mert a fiúja hagyta, hogy Dave azt híresztelje, hogy egy lotyó vagyok. Régen barátok voltunk és sorstársak Dave hülye kis játékaiban. Sadie azonnal elhitte, és Roman akármit mondott, nem változtatott semmin.
Sok embert a külső alapján csúfoltam.
Szőrös Evelyn. Ragyás Sarah. Malac Mason. Sánta Lee. Nedves Kai.
A bosszú éltetett két évig.
A suli szekrényünkhöz sietve megpillantottam Shawn-t, aki pár haverjával beszélgetett. Fura módon kedves velem, pedig megmondtam neki, hogy túl nagypapásan öltözik. Folyton kedveskedni akart valamivel, de én nem voltam romantikus típus, és vajszívű sem.
-Carson-fordultam a megszeppent fiú felé-Mikor mondod el a szüleidnek, hogy a fiúkat szereted?
-Ehhez semmi közöd, Hazel!-sziszegte.
-Ilyen külsővel nem igazán lesz szerencséd a fiúknál-mondtam undorodva.
A srác egy két lábon járó fogamzásgátló. Idétlen haj, ötvenszer megragasztott szemüveg, kockás ing, ami bele volt tűrve barna nadrágjába, szandál zoknival.
-Egy kibaszott ribanc vagy, Hazel!-kiabálta a srác.
-Még mindig jobb, mintha a lúzer lennék-mondtam.
-Gyere Haz-mondta Lucy.
-Fél suli megvolt, Grey-mondta az egyik srác, amikor már indulni akartam-Davidnek igaza volt. Egy ribanc vagy, akit nem érdekel más érzése, és, hogy mennyire tapossa a földbe. Te is lúzer voltál, mint mi. Egy senki vagy.