Fogadás

FORTY ONE

|Menj el, Isaiah|

A kopott menzás szék nem nyújt nagy kényelmet, de még van tíz perc a szünetből. Az asztalra teszem a fejem, majd lehunyom a szemem. Cora a hétvégét tervezgeti, miközben festi a körmét. Rákattant a csajos hétvégére, amikor elmehetünk fodrászhoz, manikűröshöz, és plázázni. Remekül hangzik. Itt az ideje, hogy kikapcsolódjak. Mostanában elég sokat tanulok, és más gondok is vannak. Zay nem jött suliba. Tegnap amikor kijelentette, hogy Zoeyval tölti a napot, nem gondoltam volna, hogy a lány ilyen sokáig feltartja őt. Josh szerint azért nem jön iskolába mert felfüggesztette az igazgató pár napig.
-Suli után kávézhatnánk a Starbucksban-mondja Cora.
Kiegyenesedek, majd a barátnőmre nézek.
-Te, Josh, Isaiah és én-mondja.
-Zayt elnyelte a föld-mondom unottan.
-Számolod a napokat?-kérdi.
-Nem-mondom.
Cora feláll, majd vállára teszi új táskáját.
-Mi van ma veled? Annyira nyúzott vagy-mondja Cora.
-Fáradt vagyok-mondom, majd én is felállok.
-Hazel-szólít valaki a nevemen.
Sarkon fordulok, és azonnal megpillantom Sebet. Lazán van öltözve, de most nincs vele Nate. Mióta bejelentette, hogy járnak, nem is beszéltem velük. Sebbel előtte sem beszéltem, de a barátjával igen.
-Seb-mondom, miközben a vállamra teszem a táskám.
-Beszélhetnénk-mondja.
-Bent leszek az osztályteremben-mondja Cora, majd el is megy.
-Tudom, hogy még mindig nem bocsátottál meg teljesen-mondja.
-Igyekszem-mondom.
-Arra gondoltunk Nateval, hogy átjöhetnél hozzánk. Csak mi hárman-mondja reménykedve.
Magamban felidézve a régi Sebet, és amiket együtt csináltunk, mosolygásra késztet. De arra is emlékszem, hogy miatta sírtam a dombon.
-Nem tudom-mondom.
-Ha átgondoltad akkor írj-mondja szomorúan.

Az osztályfőnök utolsó órán jelenti be, hogy később lesz a bál. Persze ezt már tegnap is elmondta, de páran hiányoztak, így megismétli. Mindenki mérges emiatt, de nekem mindegy, hogy mikor lesz. Ez csak egy bál.
Cora már szólt Joshnak, hogy ő visz minket a Starbucksba. Reggel a fiú hozott minket suliba. Zay suliból való lógása miatt jobban összebarátkoztam a Joshuaval.
Amikor kicsengetnek, előttem Cora sietősen söpri bele a táskájába a könyveket.
-Ez csak egy kávézás-súgja kuncogva Josh.
-Tudom-mondom mosolyogva.
-Szóltam Isaiahnak-mondja Josh félve.
-Ezt most úgy mondod, mintha baj lenne. Még mindig barátok vagyunk, Zayel-mondom.
-Akkor jó-mondja Josh.
-Elmegyek a szekrényemhez, de ti várjatok meg a parkolóban-mondja Cora, majd elviharzik.
-Ő a Starbucksnál fog várni-mondja Josh.
Az iskolát két perc alatt mindenki elhagyta. Csak a mi léptünk hallatszódik a folyosón. Az igazgatónő próbálja helyrehozni az iskolát, pár új virággal, és a folyosókra kitett szekrényekkel, amikben a díjak vannak, amit nyertek.
A parkolóba érve, Josh azonnal a kocsijának dől, a táskáját pedig lazán fogja.
-Kivel verekedett?
-Miért kerülöd?-kérdi.
-Nem illik kérdésre kérdéssel válaszolni-mondom-Nem kerülöm.
-Fiús dolog-mondja.
-Nekem elmondja?-kérdem.
-Biztos nem-mondja, miközben rám néz.
-Ennyire komoly?-kérdem.
-Valami olyasmi-mondja lazán, de én ideges vagyok.
-Az apjával találkozott?-kérdem aggódva.
-Az apjával?-kérdi.
-Kiengedték-mondom halkan.
Josh ledöbbenve néz rám. Hoppá!
-Ezek szerint nem tudtad-mondom.
-Nem-mondja-De tudtommal ne találkozott az apjával. Zoeyval volt.
-Mondta, hogy régi ismerőse. Kedves lánynak tűnik-mondom ki, de minden erőm össze kell szednem.
Nem ismerem a lányt, de nem igazán akarom megismerni. Mikor lettem ilyen féltékeny típus?
-Igen az-mondja.
Akkor biztosan ezért kedveli Zay a lányt, mert kedves.
Cora siet felénk, majd Josh karjaiba veti magát. Megcsókolja a fiúját, aki azonnal viszonozza. Ez a szerelem. Beszállok a kocsiba, így ők is elhúzódnak egymástól. Beülnek előre, de még látom Josh szemében a vágyat.
-Nem muszáj kávézgatni a Starbucksban-mondom, miközben lekötöm magam.
-Ideje lenne bepasiznod-szólal meg Cora.
-Jacob nem lenne a legjobb választás. Kicsit olyan, mint egy pióca-mondja Josh.
-Pedig jól éreztem magam vele-mondom mosolyogva.
Tényleg remek srác, de a szájra puszija után nem tudom meddig tudom kerülni. Csak együtt kávéztunk, ez nem ok arra, hogy rögtön megcsókoljon. A rádióból Sam Smith egyik éneke szól, amit Cora dúdolgat. Szerencsésnek érzem magam. Arcomra egy hatalmas mosoly ül ki, és elkezdek én is énekelni Corával. Csak akkor halkulunk el amikor Josh leparkol a kávézó előtt. Zay a falnak dőlve telefonozik. Szerencsére nincs vele Zoey, lehet már haza ment. Kiszállunk a kocsiból, Zay pedig azonnal ránk kapja a tekintetét. Ahogy a falnak van dőlve, az egyik lába fent van a falon, annyira szexin néz ki. Fekete nadrág van rajta, fekete alapon fehér, függőleges csíkos inggel. Rám pillant, de nem szól semmit. Mi történt velünk? Pár napja hozzábújva aludtunk. Elcsesztem volna valamit? Cora és Josh megy előre, hogy helyet keressenek. Cora egy nyugis asztalt keres, hogy nyugodtan beszélgethessünk. Leülünk az egyik asztalhoz, majd Cora int a pincérnek. Josh mellettem közelebb hajol, hogy amit mond csak én halljam.
-Sok minden jár a fejedben. Kérdezd meg tőle-mondja Josh.
Megrázom fejem, majd felnézek a pincérre. A múltkori srác az, akit lerohantam a kérdésemmel.
-Neked vaníliás lattet? Még mindig remekül csinálom-mondja a srác.
-Igen azt-mondom.
-Nekem is-mondja Zay.
-Nekünk americánót-mondja Cora.
-Rendben-mondja a pincér, majd elmegy.
-Ismered a srácot?-kérdi Cora.
-Annyira nem-mondom, miközben levetem a kabátom, majd leteszem mellém.
-Hol voltál ebben a két napban?-kérdi Cora.
Magamban megölelgetem Corát, amiért megkérdezte.
-Zoeyval voltam, mert rég láttam-mondja Zay.
Mintha egy klisé filmben lennék. A srác akit kedvelek más lányt akar. Szuper.