Fogadás

FORTY THREE

|Lehet ez olyan hihetetlennek tűnik, de kedvelem|

Anya tegnap este egy kicsit kiabált, mert nem szóltam neki a kiruccanásunkról, ő pedig nem tudta hol vagyunk. De tényleg egy kicsit kiabált. Öt percig lesokkolódva álltam a konyha ajtóban a leszidása után, de később összeszedtem a ruháim, és átmentem Zayhez. A történtek után muszáj volt Zayel maradnom. Nem mondta, de láttam rajta, hogy mennyire megviselte a látogatásunk abba a városba. A régi házuk is tett rá egy lapáttal. Nem akart onnan elhozni semmit sem, mert minden az apjára emlékeztetné. A képet se akarta, hogy elhozzam, miután letéptem a részt ahol az apja is rajta van, beleegyezett.
Láttam a könnytől csillogó szemeit, és én is bánatos lettem.
-Ms. Grey elmélkedés helyett inkább a feladatra koncentráljon-mondja az irodalom tanár.
Cora hátra fordul, hogy megmondja, hogy még is mit kell csinálnunk. A mellettem lévő üres székre nézek, ahol Zaynek kellene, hogy üljön. Az igazgató az irodájába hívta, remélem nem keveredett megint bele valamibe.
-Ki mit tud Marie-Henri Beyle életéről?
-kérdi a tanár-Vagyis írói álnevén Stendhal.
-Ember volt-szólal meg a hátsó sorból Liam.
-Gratulálok Liam-mondja a tanár szarkasztikusan-Nem is gondoltam volna.
-Író volt-mondja Beth.
-Valaki esetleg hallotta már a nevét?-kérdi a tanár.
-19. századi francia író volt-mondom, mire a tanár kíváncsian néz rám, és helyeslően bólogat.
-Jómodú polgárcsaládból származott. Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Egyike a realizmus első képviselőinek-mondja a tanár olyan élvezettel, mintha a kedvenc süteményéről beszélne.
A pad alatt kizárom a telefonom, hogy írjak Zaynek, mert kezdek aggódni.

Me: Minden rendben az igazgatónál?

Az asztalra teszem a telefonom, majd ismét arra próbálok koncentrálni, amit a tanár mesél.
-A vörös és fekete kötelező olvasmány ebben az évben, és adok rá egy hónapot, hogy elolvassátok-mondja a tanár.
-Csodás-motyogom.

Amikor kicsengetnek irodalomról mindenki fejvesztve szalad kajálni. A tanár még utánunk kiált, hogy szünet után egy ellenőrző lesz belőle, de ezt már senki sem hallja.
-Grey-szól utánam valaki.
Hátra fordulok, de bár ne tettem volna. Jess közeledik felém, hatalmas magassarkúja kopog csempén, kivágott pólójából majdnem kiesik a plasztikáztatott melle, a rövid szoknyája épp, hogy csak takarja, amit kell. Ez tényleg Jess.
-Rég beszélgettünk-mondja, amikor már előttem áll-Láttam, hogy tegnap kézen fogva hagytátok el a sulit, Isaiahhal.
Cora jelenik meg mellettem, és undorodva néz a mellette lévő lányra.
-Nem tudtam, hogy be kell számolnom neked, hogy kivel mit csinálok-mondom gúnyosan.
-Felajánlottam, hogy tartozz az én bandába, de elutasítottad-mondja-Van egy új esélyed. Nem kell a nyomikkal lógnod.
-De én ismét elutasítom. Nekem jó a mostani barátaimmal is-mondom, majd mosolyogva nézek Corára.
-Akkor nem leszek kedves. Szállj le Isaiahról, mert ő az enyém-mondja.
-De nem fogok-mondom, miközben próbálom leplezni, hogy mennyire mérges vagyok.
-A tiltott gyümölcs mindig a legédesebb-mondja Jess.
-Annyira vicces vagy, Jessica-mondja Cora szarkasztikusan-Csak mond azt, hogy a használt szerszámon jobban szeretsz ülni.
Jess arca bevörösödik a dühtől, majd sarkon fordul, és elmegy.
-Köszönöm Cor-mondom, miközben megölelem őt.
-Szívesen tettem-mondja.
Megrezzen a telefonom a zsebemben, majd azonnal ki is veszem.

Ismeretlen: Az első emeleti szertárban talákozunk Isaiah.

Mosolyogva csúsztatom a zsebembe a telefonom. Isaiah ismét a tegnapi helyen vár rám.
-Elmegyek a mosdóba, de utána csatlakozok hozzátok-mondom, és meg is lepődök, hogy Cora nem ellenkezik.
Jess ismét ráakar mászni Zayre, de én bízom a fiúban. Kinyitom a szertár ajtót, de nem Zay van bent. Dave becsapja az ajtót, majd kulcsra zárja, és a zsebébe csúsztatja az egyetlen menekülési esélyem.
-Nem gondoltam volna, hogy ide jössz, de úgy látszik jártál már itt vele-mondja, majd közelebb lép hozzám.
Az ajtónak présel, majd derekamra csúsztatja a kezét. Undorodom az érintésétől.
-Nem tartottad be, amit kértem-mondja.
-Nem mondtam neki semmit-mondom undorodva.
-De mondtál. Tudom. hogy találkoztál Louisszal. A kis barátod is hallotta, amit vele beszélgettél. Az egyik emberem számolt be róla-mondja-Azt sem szabadott volna megtudja, hogy füveztem, vagy rossz bandában voltam-mondja idegesen.
-Egyszer úgy is megtudja mindenki-nyöszörgöm.
-Tévedsz. Ha tartod a szád, akkor nem tudja meg senki. Tudod ha kiderül bármi is, a saját kezemmel ölöm meg a barátod-mondja.
Hatalmasat lökök rajta, majd pofon vágom. Idegbetegen néz rám, és érzem a halál ízét a számban.
-Elmondtad neki?-sziszegi-Tud rólam?
-Tud-mondom megszeppenve.
-Csajos hétvégén leszel a barátnőddel, ő pedig egyedül lesz, egy remek alkalom lesz a vele való találkozáshoz-mondja.
-Nem bánthatod őt!- mondom mérgesen.
-Akkor mért járt el a szád? Nem érdekel, hogy hazudnod kell neki-mondja.
-Akkor sem érhetsz hozzá-mondom, és újra felpofozom.
Meglök, de olyan erővel, hogy hátra esek, és azonnal fájdalom nyilal a kezembe. Felnézek Davidre aki egy pillanatra bűnbánó arcot vág, de utána felröhög.
-Ez csak figyelmeztető volt. Ha több dolog kiderül a múltból akkor ez vár Walkerre is, de akkor sokkal több vér lesz-mondja-Ugye ezt nem szeretnéd?
Megrázom a fejem, majd a másik kezemmel letörlöm könnyeim. Kimegy a szertárból, itt hagyva engem és a törött kezem. Nem tudom mozgatni, és fáj nagyon, biztosan eltört. A másik kezemre nézek, amiből kiáll egy üveg darab. Nincs mélyen a kezemben, de vérzik. A múlthéten az egyik kosaras fiú összetörte a folyosón lévő szekrény üvegét, és a takarító összeszedte de nem volt eleg figyelmes. Behozta ide, de amikor kivitte itt maradt pár darab, és ezt látta Dave is.
Bármennyire is nem akarom, hogy megtudja Zay, muszáj írnom neki.