Fogadás

TWENTY ONE

•Ugyan ki segítene már egy füvesnek•

__________________________________

A kabátom cipzárját birizgálva indulok neki az útnak, mint általában a szeptember végi idő, most is kifogott a városon. Hideg szelek suhantak végig az utcákon, összehúzott magamon a kabátom és tovább küzdök a szelek ellen.
A szépen megcsinált hajam-amivel vagy 10 percet bajlódtam-most kócosan áll, és percenként kell kisöpörnöm az arcomból. Az órámra pillantok, ami hét óra negyvenötöt mutat. Elfogok késni akárhogy is számolgatom. Nem lenne nagy tragédia, ha nem mennék ma be, de anya ezer százalék, hogy kinyírna, és soha többet nem hagyna itthon egyedül. Nem volt sok választásom, sietősen, a legrövidebb úton, megindultam a suli felé. Szinte már futva róttam az utcákat, mikor egy kocsi kezdett el lassítani mellettem. Ahogy a kocsit bámulom, majdnem eltaknyolok, és a kocsi megáll. Leengedni az üveget, és Isaiah vigyorgó arcával találom szembe magam.
-Elvigyelek?-kérdi.
Bólintok egy aprót, majd beszállok. Lekötöm magam, és megigazítom menta zöld pólóm. A tükörben próbálom helyre hozni a hajam és sminkem.
-Dögös vagy-mondja Walker.
-Sebastian?-kérdem.
-Ma már nem jön-mondja-Este hatkor indul.
Nem is lehetne ennél rosszabb egy pénteki nap. Pedig a pénteknek mindenki örül csak én nem. Seb ma megy Londonba. Mutatom, hogy boldog vagyok, hogy ő ilyen hatalmas lehetőséget kapott, de annyiszor fordult meg a fejemben, hogy valamivel megakadályozom, hogy elmenjen. Alig, hogy kaptam egy barátot már el is vesztem. Justin, Luke és Lucy nem olyan mint Seb. De most itt van Nate akinek segítenem kell. Talán nem leszek vele olyan jóban mint Sebbel, de Natenak most szüksége van valakire aki átsegíti ezen. Amerika valamelyest visszahozta a régi Hazelt, aki három éve voltam. Segítek Natenak, holott Londonban még bele is rúgtam volna abba aki segítséget kért vagy rászorult volna. Az új környezet műve ez? Vagy Sebé? Jeremyé? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy most jól érzem magam a bőrömben. Visszafogottabban öltözök, nem kötök bele mindenkiben. Lehet nem jutok majd a pokolba. Szerdán időben odaértem a megbeszélt helyre. Igaz Nate már ott várt kezében egy zacskóval, ami füves cigiket tartalmazott. Nate elásta és megcsinálta úgy, hogy ne tudja, hogy hova tette. Ez az ötlet, hogy elássuk nem igazán tetszett, de jobb mintha nála lenne. Utána még beszélgettünk, és haza indultunk. Nem vészes Nate, csak nem nyílik meg olyan gyorsan. Nem értem mért ítélik el, mikor szerethető srác. Az ikrét szívesen megverném, mivel ellentéte Natenek. Nate mesélt pár dolgot, amit tett vele Nick, eddig sem volt szimpatikus, de amit hallottam róla még jobban arra késztet, hogy adjak neki egy pofont. 
-Kösz, hogy elhoztál-mondom, amikor szállnék ki, de Isaiah megfogja a karom-Hm?-nézek rá.
Megigazítom vállamon a táskát és türelmetlenül dobolok ujjammal a combomon.
-Többet lóghatnánk együtt-mondja.
-Szerintem meg nem-mondom lazán.
Becsapom kocsija ajtóját, pedig nem akartam. Isaiah unottan nyitja ki a vaskaput, ami mögött a megszokott nyüzsgés fogad bennünket. A diákok lenge ruhákba öltözve-én meg majd meg fagyok-beszélgettek és nem is vették figyelembe azt, hogy megszólalt csengő, azaz indulni kéne már a termekbe.
Gyors mozdulattal tárom fel a szekrényemet és minden felesleges cuccot bedobok. Utam felfele vezet, biosz lesz, már alig várom. Megigazítom pólóm és a lépcsőfokokat kettesével szelve rohanok fel az emeletre. Újításokat csináltak a sulinkban, de ezt mind csak azért mert cserediákok érkeznek. Vastag réteg por húzódik az ablakokon, de most szépen meg van tisztogatva. Szerintem az érkező diákok nem a suli tisztaságára fognak figyelni, hanem azt várják, hogy minél előbb elmenjenek. Vagy a fiúk azért jönnek, hogy itt is megdughassanak pár csajt, aki tálcán adja majd magát. A lépcsők kanyarulatánál régi kőből faragott szobrok sorakoznak. Megborzongok. Mind ronda. A folyosó végig rakva szebbnél-szebb virágokkal. Ha tele van a suli virágokkal, akkor ki locsolja őket? A gondnok? Vagy a büfés néni? Az utóbbi szerintem inkább salátát csinál belőle, minthogy locsolja. Hirtelen egy barna kobak tűnik fel nem messze tőlem. Ajkait rágcsálva húzza fel mind két vállára a hátizsákját, haját kiengedve hagyta, tincsei libegnek utána.
-Szia Hazel-mondja Cora, majd szorosan a karjaiba zár.
-Szia-simítok végig a hátán-De nem akarok megfulladni-nyöszörgöm.
-Oh, bocsánat-mondja, és eltol magától.
Bemegyünk a terembe, Jess laza eleganciával foglal helyet az egyik hátsó padban, míg mellette Isaiah ül. Jess valamit nagyon magyaráz Isaiahnak, aki tetetett figyeleséssel próbál valahogy megszabadulni. Cora megforgatja a szemeit és leül a helyünkre.
Jess tekintete találkozik az enyémmel. Gúnyosan elmosolyodik és feláll.
-Ülj le Haz-mondja Cora megragadva a karom.
-Semmi baj-mondom mosolyogva, és újra Jessre nézek, aki már előttem áll.
-Grey-mondja Jess.
-Cooper-mondom.
-Úgy érzem nem voltam elég érthető eddig-mondja-Szeretném ha elkerülnéd Jeremyt és Isaiaht is. Tegnap reggel Nate és Seb, délután Jer mar reggel pedig Isaiah. Nem sok ez egy kicsit, drágám?-szavai gúnytól csöpögnek.
Nem hagyhatom magam, de nem szégyeníthetem le magam
-Szerintem te tőlem is nagyobb...vagy-mosolyodok el.
-Akinek bejön az élet, az ne panaszkodjon-mondom mosolyogva-Jessica az a probléma, hogy ezek a fiúk nem utánad loholnak?-kérdem felvont szemöldökkel.
-Füves Nate és idióta Seb nem kell, de a többitől el a mancsokkal-mondja.
Kezem ökölbe szorul, és már lendíteném a kezem, de valaki megfogja karom.
Jess csal felröhög mikor elfordulok.
-Jah és még valami-mondom, miközben sarkon fordulok-Ha valaki ezzel-mutatok Jessre-Csókolózik gondoljatok arra is, hogy tőle elkaphatjátok a nyálon át terjedő analfabetizmust okozó baktériumot-mosolygok.
Jess vörös fejjel méreget, azt tesztelve, hogy meg tudna-e ölni szemmel. Büszkén ülök le Cora mellé, aki mosolyát elrejtve nyújtja tenyerét, amibe belecsapok. Biosz füzetemet feltárva a tananyag furcsa masszává olvad. Cora rágót csattogtatva bámul bele füzetembe, hogy némi tudás az ő elméjébe is szálljon. Beviharzik a tanárnő a terembe és ahelyett, hogy tanított volna nekünk egy kis bioszt tanítana, elkezd megint egy storyt az izgalmas életéről. Nagyon érdekelt, annyira, hogy mindenki egyszerre sóhajt fel, majd ennek hatására fáradtan elnevetjük magunkat és elterülünk a padon. Mindenki lefele néz, szerintem páran már be is aludtak.
Kicsengetéskor páran kómás fejjel néznek a tanárra, aki épp azt meséli, hogy hogy döglött meg a hörcsöge.