Fogadás

TEN

/veszekedés Rudyval és az üzenetek/

-Csukd be az ajtót-kiált utána Seb, de Walker még vissza is fordul, hogy felmutassa a középső ujját.
Az ajtóhoz ballagok, hogy becsukjam az ajtót, és tudjak beszélgetni Sebbel, és ne kelljen azon agyalnom, hogy Walker hallja-e.
-Minden rendben? Olyan nyúzottan nézel ki-mondja, miközben nyúl felém, de mintha nem is vettem volna észre, teszem az ágyra a táskám.
-Minden rendben, csak fáradt vagyok-mondom egy halvány mosollyal az arcomon.
-Hogy jöttél ilyen későn?-kérdi, és én kezdem úgy érezni magam, mint egy kihallgatáson.
-Volt egy kis kavarodás a papírjaimmal-hazudok szemrebbenés nélkül.
-Ja-mondja megkönnyebülve-Holnap sem megyek. Ugye meglesz nélkülem?
-Persze-nagyon nem.
-Remek-mondja lelkesen-A házi nem érdekel. Maradj egy kicsit.
-Sietnem kell haza-hazudok ismét.
Nincs otthon senki, és ki akarom élvezni minden pillanatát, hogy átgondoljam a mai napot.
-Kérlek, maradj...-motyogja könyörgően.
-Anyának megígértem, hogy még öt előtt hazaérek-mondom, és kezdem szörnyen érezni magam a hazugságok miatt.
-Kérlek, Haz-mondja szomorúan.
-Ma nem...-egy forró fürdőre vágyom, fürdőhabbal, illóolajokkal és zenével-A suliban nem írtunk semmit, csak eljöttem, hogy megnézzem, hogy vagy.
Elveszem a táskám, és amikor elindulok, ő megfogja a karom, és vissza húz.
-Egyszerűen nem tudok kiigazodni rajtad. Elveszek akárhányszor próbállak kiismerni-mondja.
Kihúzom a kezem a szorításából, és az ajtót majdnem kitépem a keretből úgy nyitom ki. Walker épp akkor fordul el és veszi elő a telefonját. Most még az sem tud érdekelni, hogy egy kíváncsi majom.
-Az este is elküldtél, nem tudtuk rendesen megbeszélni a dolgokat-mondja Seb, és ismét megállásra kényszerít.
-Megbeszéltük, tudom, hogy nem vagy olyan-mondom egy halvány mosollyal az arcomon.
-A buli után minden jó volt, most megint elutasító vagy-mondja halkan, de mögötte Walker biztos meghallotta, mert felvonta a szemöldökét-Menj a dolgodra, Walker.
-Jess várhat, ez egy fokkal jobb most-mondja Walker a falnak dőlve.
-Néha megenyhülsz egy kicsit, máskor pedig távolságtartó vagy-mondja, miközben magához húz.
-Olyanok vagytok mint egy mexikói sorozat szereplői. A levakarhatatlan srác nyomul a bájos csajszira-mondja Walker.
-Fogd be-mérgesen pillantok rá, de ő csak elmosolyodik.
-Holnap tovább maradok-mondom mosolyogva, miközben eltolom magamtól.
-Rendben-mondja sóhajtva.
-Ne gyere le, kitalálok-mondom, és amilyen gyorsan csak tudok kisietek a házból.
A francba!
Ismét futva teszem meg a távot, de már alig bírok lépni is. Otthon akarok lenni már. Otthon Londonban. Egy idős hölgy mosolyogva köszön, majd megjegyzi, hogy kár futni, a busz már elment.
Azt hiszi attól tartok, hogy lekésem a buszt. Ez aranyos.
Belépek a bejárati ajtón, és azzal nyugtatom magam, hogy pár perc és már a kádban ülök. Egy perc, max ennyi. 59. 58. 57. 56.
Lerúgom a cipőm a lábamról, a táskám pedig a földre dobom. 55. Mindjárt.
-Te még is a francot képzelsz?!-hallom meg Rudy hangját, és ahogy trappol le a lépcsőn-Te teljesen megőrültél-kérdi idegesen.
-Nem csináltam semmit-mondom lazán, hisz fogalmam sincs most miért akadt ki.
-Ott álltam, és nem hittem a szememnek. Te tényleg hülye vagy?-kérdi egyre ingerültebben.
Azt hiszem a 60 másodpercből ötször ennyi lesz.
-Nem tudom miről beszélsz!-emelem fel a hangom, miközben kezdek lemondani a nyugis délutánról.
-Találkoztál Daviddel, láttalak titeket! Megint együtt vagy vele? Dugtok? Miért találkoztál vele?!-kiabálja, én pedig megszeppenve fordulok sarkon-Válaszolj már!
-Semmi közöd hozzá-mondom unottan, és felsietek a szobámba.
-Azt mondtad utálod! Akkor miért találkoztál vele?!-kiált utánam Rudy.
Becsukom az ajtót, de amikor meghallom, hogy Rudy szalad fel a lépcsőn, be is zárom. Mint egy őrült kezd el dörömbölni az ajtón, és fogalmam sincs miért akadt ki ezen ennyire. Nem tudja, hogy mit tett velem, csak annyit, hogy megcsalt, és azóta sem emlegette a nevét. Most viszont olyan mintha mindent tudna, és attól tart, hogy újra megteszi. Ez hülyeség, hisz fogalmam sincs semmiről. Miért viselkedik most mégis így?
-Akadj le a témáról, és menj a haverjaidhoz. Hagyj békén-mondom unottan.
-Hallottam, Haz-suttogja-Nem csak azt hallottam, hogy a nevét kiabálod-mondja.
-Mit hallottál?-kérdem unottan, de belül félek attól, hogy mégis olyat hallott, amit jobb ha nem tud-Nyögd már ki, mert nincs kedvem a hülyeségeidhez.
-Nem a kibaszott osztálytársad vagyok, hogy így beszélj velem, Hazel!-emeli fel a hangját, és ismét beleüt az ajtóba.
-Csak hagyj békén. Találkoztam vele, de többször nem fog előfordulni. Ne játszd meg magad, hogy érdekel, mert tudom, hogy nem-mondom unottan, miközben a táskám a földre dobom.
Megrezzen a telefonom, de nem tudom megnézni, hogy ki az, mert Rudy még mindig az ajtóm előtt áll, és újra beleüt.
-Engem nem kellene eltaszítanod magadtól, én tényleg nem az osztálytársad vagyok-mondja halkan.
A telefonomra pillantok, és amikor meglátom az osztálytársam nevét a kijelzőn, azonnal kizárom.

Szióka cica. Mennyit fizessek, hogy szexelj velem? :3

Azonnal tiltom, nem is válaszolok az üzenetre. Az ágyra dobom a telefonom, és mióta itt élünk először hagyom, hogy a könnyem végig folyjon az arcomon. Miért nem tud mindenki levegőnek nézni? Még Seb is, hisz mióta velem barátkozik folyton piszkálják, és én ezt nagyon nem akarom.
-Érdekel mi van veled, Haz-mondja halkan Rudy-A bátyád vagyok.
-Dehogy érdekel-nevetek fel gúnyosan-Ma lett volna alkalmad bebizonyítani, hogy érdekel, de te ott álltál, és hallgattad, nem álltál ki mellettem. Egy olyan srác állt mellettem aki két hete ismer engem.
-Akartam, de...-mondja, de nem fejezi be.
-Akartad, de tudtad, hogy ha megvédesz téged is utálni fognak. Mit is várok el olyantól aki a saját húgáról azt terjeszti, hogy csak úgy lefekszik mindenkivel.
-Mérges voltam rád-mondja halkan.
-De szar kifogás. Szoktam én is mérges lenni rád, de akkor sem mondom el anyának, hogy füvezel-mondom szipogva.
-Azt hittem...-mondja halkan-Sajnálom Haz, tényleg azt hittem, hogy elmondtad.
-Kösz, hogy ilyen remek testvér vagy-mondom közönyösen.
Ismét megrezzen a telefonom az ágyon, és amikor hallom, hogy Rudy bemegy a szobájába, ismét szabadjára engedem a könnyeim.
David felbukkanása, Jess leszégyenytő programja, a gusztustalan üzenetek, Rudy viselkedése, azt hiszem teljesen kikészített. Ritkán sírok, de már nem bírtam tovább.
Egy újabb üzenet érkezik, amiben olyan szöveg áll, mint az előbbiben is. A bók zacskóból az üzeneteket pedig a szemétbe dobom, anélkül, hogy megnéztem volna mi áll benne.

Már az ötödik üzenet érkezik, és a terv, hogy a tanulás majd eltereli a figyelmem, egy nagy hülyeség. Az idegeimre megy a folytonos rezgés, és szitkozódva veszem a kezem, majd kizárom. Sebtől is érkezett üzenet, de a többit azonnal törlöm. Seb írt egy csomó üzenetet, de az övére sincs kedvem és erőm sem válaszolni.

Jobban vagy?
Olyan fura voltál ma, azt hittem most már minden oké lesz köztünk. :(
Nem tudom mi lehet a baj, hogy ma így viselkedtél.
Ma sokkal elutasítóbb voltál, mint általában :(
Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?,
Jessre haragszol?
Válaszolj, kérlek.
Barátok?

Szegény srác nagyon akarja, hogy barátok legyünk, de tudom, hogy folyton hazudni fogok neki. Csak egy hazugság volt, de már meg sem tudom számolni hanyadikba bonyolódtam bele az évek során. Megfenyegetett, hogy ha elmondom valakinek, akkor rosszul járok, így hazudtam. Erről kellett volna csak hazudnom, de észre sem vettem, és már minden második mondatom hazugság volt. Seb kíváncsi srác, és egy gyenge pillanatomban elszólom magam, abból nem lesz semmi jó.

Minden oké :)

Tudom, hogy nem fogja elhinni a válaszom, de a szinészkedésben is jó lettem.
Seb találhatna tőlem százszor jobb barátot is, de hajthatatlan.

Biztos?
Felhívlak
Jó?

Nem akarom, hogy most így lásson, mert látná, hogy hazudtam. Meglátja az arcom, és azonnal kérdezősködik majd, amit el akarok kerülni.

Beszélünk holnap a suliban. Tanulnom kell, és még van egy kis dolgom :)

nem megyek suliba, de ezt mondtam ma :(

Az éjjeliszekrényre teszem a telefonom, majd hátradőlök az ágyon, és hamar el is nyom az álom.