Fogadás

THIRTY SEVEN

|Zaves|

Csütörtök. Más diákoknak talán egy egyszerű nap a hétvége előtt, de nekünk az izgalom és idegesség, hogy kifutunk az időből. Az újság kikerült a diákok kezébe, és rajta van a szavazás is. Tegnap suli után megcsináltuk a dobozt, amibe mindenki beleteheti a szavazatát. A plakáttal is szenvedtük egész délután, mert mindenkinek más elképzelése volt, de végül meg is lett.
Ma délután ragasztjuk ki a plakátokat, és osztjuk szét a szórólapokat az utcán. Még nem tudjuk, hogy melyik filmet fogják vetíteni, de holnap amikor megnézzük a dobozt, akkor kiderül.
A menza kopott székén ülve hallgatom Isaiah élményét az egyik régebbi meccséről. Nem ül velünk Josh, de amikor megkérdeztem, hogy miért, csak annyit mondott, hogy más dolga van.
Persze nem hittem el, Joshnak soha sincs dolga.
-A dobozban alig vannak szavazások-mondja Cora, majd leül velem szemben.
-Még holnapig lehetnek-mondom, de én is tudom, hogy kevés időnk van erre az egészre.
A diákújságra nézek, aminek az elején ott áll a szavazás.
Te melyik filmet néznéd meg egy szabadtéri moziban?
a) Az-második fejezet
b) Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány
c) Joker
d) Tökéletes találka
Ne habozz! A szavazatod dobd bele az aulában található dobozba. A suli rádió pénteken ebédidőben bemondja az eredményt.

Nem sok időnk van a mozi megmentésére, de nagyon remélem, hogy sikerülni fog.
-Délután háromkor elindulunk a város különböző részeire. Josh velem, és ti ketten-mondja Cora.
-Rendben-mondom.
-Fizetnem kellett egy kicsivel többet, és siettek, így készek lettek a plakátok és a szórólapok. Ti a szórólapokat, mi a plakátokat.
Josh ül le hozzánk, majd nyom egy puszit barátnője ajkára.
-Baby, most nézd meg a dobozt-mondja Josh-Szerintem le is zárhatnánk a szavazást.
-Mit csináltál?-kérdi Cora.
-Beszéltem pár emberrel, és elmondtam, hogy miért jobb ez a mozi, mint a többi-mondja.
-Imádlak-mondja Cora boldogan.
-Elmegyek a könyvtárba pár könyvért-mondom Isaiahnak, mert a gerlepár meg sem hallaná, amit mondok.
-Veled megyek-mondja azonnal.
-Nem lesz bajom-mondom mosolyogva-Csak a könyvtárba megyek.
Órán találkozunk-nyomok egy puszit arcára, majd felállok.
A menzát elhagyva elindulok a szavazati dobozhoz, hogy megnézem tényleg olyan sok van-e már benne.
A dobozhoz érve beledobom én is szavazatom, majd belenézek. Már félig van a doboz. Mosolyogva igazítom meg a vállamon a táskát.
-Gondoltam, hogy ez a ti művetek-mondja egy ismerős hang, amitől azonnal kiráz a hideg.
-Jól gondoltad-mondom flegmán, majd Davidre nézek.
-Lehet én is elmegyek-mondja-Foglalsz magad mellett helyet?
-Már elfoglalta egy személy-mondom.
-Walker? Látom mostanában eléggé összemelegedtetek-mondja.
-Neked ehhez semmi közöd-mondom unottan.
Közelebb lép hozzám, így a falhoz présel. Nem fél, hogy bárki meglátja, hogy mit csinál?
-Megfogom tudni, ha eljár a szád bárkinek-suttogja-De úgy sem fogsz árulkodni, hisz félted a barátod. Tudtam, hogy egyszer tudlak majd zsarolni, mert van olyan személy az életedben, aki fontos neked.
-Undorodom tőled!-sziszegem.
-Tudom, mondtad már egy párszor-mondja, miközben végig húzza ujját a nyakamon.
Miért nem járkálnak ilyenkor a folyosón?
-Bármikor újra kezdeném veled. Tudom, hogy követtem el hibákat, de ez emberi dolog-mondja.
-Emberi dolog. Megaláztál, és ott hagytál. Ez neked emberi dolog? A legaljasabb dolog a világon, amit velem tettél-sziszegem-Minden ami te vagy, és ami voltál attól hányni tudnék.
-Walker jobb?-kérdi dühösen.
-Százszor jobb-mondom.
-Csak megdugni akar, ahogy mindenki más is, hisz másra nem is vagy jó!-mondja röhögve, a kezem pedig hatalmasat csattan az arcán.
Dühösen néz rám, majd kezét nyakamra fonja, és elkezdi szorítani.
-Nem szerettem soha ha megütsz! Tudod jól!
-De te bánthattál-mondom, miközben levegő után kapkodok-Most is bántasz. Te pedig csak ezt tudod. Semmi mást.
Elengedi a nyakam, én pedig a falon lecsúszva ülök le a földre.
-Kussolsz mert megtudom, hogy ha el jár a szád, és Walkernek egy golyó repülhet a fejébe-mondja, majd sarkon fordul, és elmegy.
Könnyeimmel küszködve lépek be a lány mosdóba. Majdnem megfojtott, és nem tehetek semmit. A mosdóra támaszkodok, miközben belenézek a tükörbe. Nem csinálhatok ellene semmit, rettegnem kell mert itt van. Tudom, hogy nem viccelt mikor azt mondta, hogy bántani fogja Zayt. Mindennap találkozni vele a folyosón, és tudni, hogy mindenki egy becsületes embernek tartja. Lelki szemem előtt megjelenik Isaiah kisfiús mosolya, markáns arca, és igézően zöld szeme. Még másfél év és befejezem a gimit, és nem kell látnom Davidet. Ennyit ki kell bírnom Zay miatt.
Megmosom az arcom, még szerencse, hogy nem sminkeltem reggel. Nyakamra téved a tekintetem, és meglátom Dave ujjainak nyomát, amik lila foltként maradtak ott.
Felhúzom a szvetterem cipzárját egész az államig, hogy takarja a nyakam. Biztosan melegem lesz, de nem láthatja meg senki.
Kimegyek a mosdóból, és megpillantom Zayt a folyosó végén. Amikor meglát ajka mosolyra húzódik, majd sietős tempóban jön felém.
-Voltál a könyvtárban?-kérdi mosolyogva, amikor már előttem áll.
-Hogy hol?-kérdem-Ja, igen. Voltam-hazudok.
Teljesen kiment a fejemből, hogy hova igyekeztem.