Fogadás

TWENTY FOUR

•a verekedés, a fű és szegény Nate•

__________________________________

Épp a szekrényembe pakolok bele, mikor Cora idegesen szalad hozzám. Becsapja szekrényem ajtóját, hátrébb lépek, ijedten nézek a lányra, aki csak tátog, de egy szó sem hagyja el a száját. Nem értem mi történhetett, hisz csak két perce hagytam el a menzát.
-Nem fogod elhinni mi történt!-mondja idegesen.
-Még is mi történhetett két perc alatt?-kérdem.
Nem örülök, hogy vissza kellett jönnöm a suliba. Egy hétig dekkoltam Isaiahéknál. Tegnap este mentem haza. Mentem volna hamarabb is, hogy anyám mellett legyek, hogy segítsek neki átvészelni ezt az egészet, de akárhányszor elkezdtem pakolni a cuccaim eszembe jutott az a tökéletes kép, amit a családunkról alkottam és nem bírtam elviselni, hogy ennek vége. Jól megfáztam és így suliba se kellett mennem, aminek nagyon is örültem. Így letudtam egy kicsit nyugodni, hogy az első találkozásnál Jeremynek ne ugorjak. Persze most mindenki összesúg a hátam mögött. Jeremy pár napig bombázott bocsánatkérő üzenetekkel, de utána feladta. Ez az egy hét alatt volt időm mindent átgondolni. Jeremynek hála újra felépült a fal, talán most még stabilabb is mint volt. Nem hagyom magam újra átverni.
-Isaiah és Jeremy összebalhéztak az udvaron-mondja.
Levegőt is elfelejtettem venni. A vér megfagy bennem. Jeremy szó hallatán a lábaim megremegnek. Nem vagyok felkészülve, hogy találkozzak vele.
-Hogy mi?-sápadok el.
Riadtan indulok meg, de Cora a karom után kap.
-Biztos jó ötlet közbe avatkoznod?-kérdi aggódva barátnőm.
Isaiahhal valamennyivel jobban jóba lettünk és ez az egy hét alatt megmutatatta egy olyan oldalát, amit nem hittem volna, hogy megismerhetek. Persze nem lettünk legjobb barátok, de tudunk úgy beszélni egymással, hogy nem undokoskodunk. Ő is segített rajtam, szóval most nekem is segítenem kell rajta. Ő volt a támaszom az utóbbi egy hétben nem hagyhatom most cserben. Senki sem tudja a suliban, hogy náluk voltam, csak Nate.
-Ne tarts fel Cora, lehet minden pillanat fontos-mondom, és elindulok az udvar felé.
A lépcsőn majdnem kétszer elestem, mire leértem a földszintre. Amikor kiléptem az udvarra megpillantottam Jeremyt aki épp akkorát lekevert Isaiahnak, hogy sikítva kezdtem el rohanni feléjük. Mindenki rám kapja tekintetét.
-Jeremy szállj le róla!-ordítom. Rám kapja tekintetét és meglepve nézi dühös arcom.
Jeremy figyelmetlensége miatt Isaiah behúz egyet Jernek, aki a fájdalomtól felordít. Nem tudom hova tűnnek ilyenkor a tanárok, de most nem is nagyon hiányoznak.
Joshra nézek, aki veszi a célzást és Isaiahot lefogva elhúzza Jeremytől.
Isaiah újra megindulna Jer felé, de elébe állok, és kérlelem, hogy ne csináljon hülyeséget. Rám néz, ajka felrepedt és folyik belőle a vér, pont mint az orrából.
-Gyere most velem, kérlek-suttogom neki.
Jeremy idegesen néz rám, majd közelebb jön, hogy csak én halljam amit mondani akar.
-Szóval ezzel a féreggel kavarsz-mondja undorodva-Ezért nem kellettem én, úgy-sziszegi, de Isaiah is meghallotta.
-Takarodj innen Gilbert-sziszegi Isaiah.
-Szánalmasak vagytok-mondja Jer, és hátat fordítva nekünk elmegy.
Isaiahot a mellkasánál fogom vissza, hogy neki ne rontson újból Jeremynek.
-Szerintem elkellene vinni az orvosiba-mondja Josh.
-Így is sok balhéba keveredett már, ha ezt megtudja az igazgató repülni fog. Inkább haza viszem-mondom.
Josh csak bólint és Corával együtt elmegy. Elindulunk a kocsija felé, és ő rögtön megy a volánhoz.
-Szerintem most ne vezess-mondom, majd beülök.
Pufogva az anyós ülésre ül, én pedig a volánnál foglalók helyet. Gyújtást adok a motornak és elindulok. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. Ő csak bámult ki a kocsiból én meg idegesen doboltam ujjammal a kormányon és minden pillanatban leakartam ordítani, hogy még is min vesztek össze.
Remélem nincs otthon Simona, nem akarom, hogy így lássa Isaiaht. Rendbe kell előbb szednem. Leparkolok Isaiah háza előtt, szállnék ki, de Isaiah megfogja a karom.
-Gondolom érdekel miért verekedtünk-mondja.
Lassan ránézek és megrázom a fejem.
-Ez a ti dolgotok, csak nem így kellett volna megoldani-mondom-Most pedig el kell látnom a sebeidet.
Kiszállunk a kocsiból és bemegyünk a házba, ahol szerencsére nincs senki.
Bemegyünk a konyhába, Isaiah felül a pultra miközben sorolja, hogy mit hol találok. Remegő kézzel állok Isaiah elé. Ajka felrepedt, ahogy a szemöldökéből is folyik a vér. Egy hatalmas monokli van bal szemén.
-Szerintem meg fogok dögleni-morogja.
-Persze, hogy meg. De akkor ki idegesítene minden egyes nap?Teszek róla, hogy ne-mondom halkan.
-Hiányoznék ugye?-kérdi-Te vagy az egyetlen.
-Mindjárt lesz a másik oldalon is egy monokli.
Elkezdem kitisztítani a sebeit ő pedig hangosan felszisszen. Kezeit a pulton támasztja, lábával pedig átkarolja derekam.
Hirtelen megfogja a kezem és mélyen a szemembe néz.
-Azt híresztelte, hogy kurva vagy, mert vele nem akartál lefeküdni, de mással igen-mondja-Ezért vertem meg.
A lábam elkezd remegni, még szerencse, hogy tart Isaiah. A sírás határán vagyok, de erősnek kell lennem. Fáj, rettentően, hogy ilyeneket mond rólam, az a srác aki hetekig mosolyt csalt az arcomra. Megkedveltem és újra csalódás ért. Az a probléma, hogy minden alkalommal hagyom magam reménykedni egy kicsit. És amikor újra a semminél kötünk ki, a szívem egy kicsit még jobban összetörik.
-Miért?-kérdem halkan.
-Mit miért?-kérdi, majd elengedi a kezem.
-Miért tetted ezt értem?-kérdem.
-Mert látom, hogy segítség kell. Mikor a sulinkba jöttél minden megváltozott. Az öcsémnek lett egy legjobb barátja, Cora végre magabiztosan jár a folyosókon. Natenak meg segítesz leszokni a fűről. Mindenkinek segítesz, de te nem fogadod el a segítséget-mondja mélyen a szemembe nézve-Mielőtt megismerted Jeremyt flegma voltál, de pár hete megenyhültél. Mi történt amitől ilyen lettél?-kérdi.
Isaiaht az első pillanattól kezdve elkönyveltem egy arrogáns srácnak, de most tényleg segíteni akarna nekem? Ő segített nekem én segítettem neki és azt hittem majd éljük tovább úgy a hétköznapokat, hogy egymást piszkáljuk.
-Arról nem szeretnék beszélni-mondom.
-Enged, hogy segítsek-mondja-Segítek megbosszulni azt amit Jeremy tett veled.
-Még is, hogy akarod megbosszulni?-kérdem és folytatom tovább a seb taszítását.
-Legyünk barátok-mondja.
-Gratulálok Walker, ez aztán az igazi bosszú neki-mondom.
-Hát nem érted? Rühelljük egymást és ha velem lógsz, akkor ő ennek nem örül-mondja.
-Figyelj Isaiah-mondom, és elhúzódok tőle-Te segítettél nekem ez az egy hét alatt, amiért nagyon hálás vagyok. Segítek, hogy ne csapjanak ki az újabb balhéd miatt. Szerintem kvittek vagyunk. Maradjunk ugyan olyan kapcsolatban mint eddig. Beszólogatunk egymásnak és ennyi-mondom.
-Nem azt kértem, hogy a feleségem legyél, hanem a barátom-mondja.
-Nem kell segítség, megoldom magam a problémám-mondom.