Fogadás

SEVENTEEN

•Szőke hajú gyönyörűség•

__________________________________

Hat óta ébren vagyok. Csak fekszek, nem is tudom igazán mi járt a fejemben vagy, hogy lehet vissza is aludtam néha-néha. Csak azt tudom, hogy nagyon nem akarok most kibújni ebből a jó érzésből. De anya hangja, és a nyikorgó lépcső azt jelzi, hogy jobban teszem ha most már tényleg elkezdenék készülődni. Abban a pillanatban már nyitja is az ajtót.
-Hazel drágám, miért nem kezdtél már el készülődni-morgolódik, én pedig sóhajtva lerúgom magamról a takarót.
Átsiet a bátyámhoz is, de a sikolyára azonnal felébredek.
-Rudolph! Rudolph!-kiabálja anya.
Azonnal felállok-amibe kicsit bele is szédülök-és az ajtóhoz sietek, de anya amint meglát becsukja az ajtót.
-Rudolph, öt perc múlva legyetek lent a konyhában!-mondja, majd leviharzik a lépcsőn.
Reggeli dráma, kell ennél jobb? Sietve készülök el, hogy minél hamarabb lenn legyek, nehogy lemaradjak. Rekord idő alatt készültem el. Többször kellene ilyen reggeli dráma, hogy gyorsabban elkészüljek. Elveszem a telefonom, amit az este elfelejtettem feltölteni. Remek. Az éjjel akarva vagy akaratlanul de felhívtam Walkert. Igen, igen tudom kérdezitek, de most miért vagy, hogy részeg voltam e. Nem, nem voltam. Felhívtam, és azt hiszem ma nem fog leszállni rólam, már bánom az egészet de muszáj volt.
-Hazel!-kiált fel anya-Igyekezz légyszives! Te is Rudolph!
Azonnal lesietek a lépcsőn, de egy mondat megállásra kényszerít. Földbe gyökerezett lábbal állok a lépcső utolsó fokán.
-Ez csak... csak is a te hibád Harvey!-mondja anya.
-Az én hibám, Ella?-mondja apa.
-Túlságosan engedékeny vagy a fiaddal. Nem láttad azt amit én Harvey!
-Ne beszélj ilyen hangosan még meghallják a gyerekek-suttogja apa.
-Ott feküdt egy lánnyal meztelenül, és ki tudja hány másik lány jár itt még nem vagyunk itthon!-beszél anya is halkabban-Szerinted ez normális?
-Kamasz, tombolnak benne a hormonok-mondja apa.
Talán túlságosan is. Nincs erre ellenszer? Kellene az összes fiúnak a suliban, persze más más dózisban. Walker kapná a maximálist, de lehet az sem segítene rajta.
-És ha teherbe ejt egy lányt, ilyen életet szeretnél neki? Jövőre egyetemre kell menjen, az istenit!-mondja anya, hallatszik a hangján, hogy mennyire ideges.
-Tudja, hogy védekezni kell, drágám. Gyere ide, kérlek-mondja apa kedvesen-Kedvesem.
Anya talpa alatt meg reccsen a régi fapadló.
-Nem szeretném ha elszúrná az életét, mert nem tudja fékezni magát. Szeretném ha szerelembe esne. Ha megtapasztalná, és nem egy olyan mellett ragadni, akit nem is szeret, mert muszáj-suttogja anya-Te is olyan szenvedélyesen szerettél, amikor még kamaszok voltunk. Ezt szeretném neki is, és persze Hazelnek. Mindketten olyan magukba fordulók. Hazel nem barátkozik, Rudy pedig szoknyapecér. Hol rontottuk el, Harvey?
Anya szavai hallatán összeszorul a szívem. Semmit nem rontottatok el. Basszus, ez így nem lesz jó.
-Tudod, hogy nem jó hallgatózni-suttogja mögöttem Rudy.
-Te is ezt teszed okos tojás!-motyogom halkan.
-Mi is ilyenek voltunk, Ella. És most itt vagyunk, két csodás gyerekkel-mondja apa-És nem csak régen szerettelek szenvedélyesen, hanem most is és örökké.
-Harvey, még mindig elpirulok ennyi év után is-motyogja anya.
-Megoldjuk ezt is, mint sok mindent, de nem szeretnék veled veszekedni. Remek csapat vagyunk te és én, a lehető legjobb. Ne hagyjuk, hogy az apróságok közénk álljanak. Az ígéretem húsz évvel ezelőtt örökre szól kedvesem-mondja apa értelmesen.
Könnyes szemmel dőlök neki a falnak, és amikor találkozik a tekintetem Rudyéval, ő is épp próbálja eltüntetni, hogy ő is egy pillanatra elérzékenyült.
-Rudyval beszélni fogok, csapunk egy pasis napot, ti pedig csajosat-mondja apa.
-Szeretlek-suttogja anya.
-Én is téged kedvesem-suttogja apa.
-Bemenjünk?-suttogja Rudy.
-Hol a csajod?
-Először is nem a csajom, és másodszor fent van még készülődik-mondja Rudy szem forgatva.
-Szóval várjunk vagy ne?-kérdem ismét.
-Szerintem menjünk be, éhes vagyok. Ez a reggeli torna nagyon  éhessé tesz, ki kellene próbálnod-mondja és ezzel már fel is áll, majd bemegy a konyhába.
-Végre már azt hittem ismét fel kell mennem-mondja anya-Hol a húgod?
-Itt vagyok-lépek be én is a konyhába-jó reggelt.
-Jó reggelt tücsök-mondja apa mosolyogva.
-Farkas éhes vagyok, gyerekek!-mondja Rudy, és azonnal levágja magát a helyére, és mint aki hetek óta nem evett, töm egy egész palacsintát a szájába.
-Neked is jó reggelt fiam-mondja apa nevetve.
-Lejött már?-kérdi anya-vagy elment?
-Fent van-mondja Rudy teli szájjal.
Öntök magamnak egy kávét, majd leülök Rudy mellé. Úgy eszik mint egy malac.
-Ugye nem vagy vele együtt-mondja anya-nem is tudom, hogy kérdezzem. Ugye ez nem mindennapos, hogy fel hozol ide lányokat.
-Dehogy anya-mondja, én pedig elkezdek köhögni, mert sikerült rendesen félre nyelni a kávét, ami mellesleg a nyelőcsövem is leégette.
-Válaszolj te, Hazel-mondja anya, majd belekortyol a kávéjába.
-Nem igazán érdekel, hogy mit csinál vagy mit nem. Ha elkapja az egyik nemi betegséget, akkor szóljatok, hogy elmondhassam én megmondtam-mondom mosolyogva.
-Nem vicces kislányom! Beszélni fogok a többiekkel a munkahelyemen, hogy minél többet tudjak itthon lenni veletek, hogy ilyen ne történjen meg újra. Nem szeretném látni a melletted levő lány anyaméhét mert olyan pozícióban fekszik, hogy hihetetlen-mondja anya.
Rudyval egyszerre kezdünk el nevetni, hogy együtt köhögve az asztalt csapkodjuk, majd a hasunk fogjuk a fájdalomtól.
-Jó reggelt Grey család-jelenik meg az ajtóban egy számomra ismeretlen csaj.
Rudy azonnal felpattan, és a mini ruhás lány mellé siet és terelgetni kezdi ki az ajtón. Nagy keblek, vékony derék, szemöldök és ajak tetoválás. Rudy bejön vissza, anya pedig felsóhajt. 
-Képzeljétek Haz csapatkapitány-mondja Rudy ezzel is elterelve magáról a figyelmet, és persze a hatalmas rúzs foltról.
-Ez csodálatos kislányom, mindig úgy szerettél játszani-mondja anya büszkén.
-Dehogy csodálatosan, borzasztó inkább, semmi kedvem benne lenni a csapatban, tuti nem hagyom, hogy az edző döntsön helyettem-mondom mérgesen-Nézzek egy másik hülye szakkört, amivel boldoggá tehetem ezt a fránya iskolát.
-Basszus elkéstek-mondja apa majd hirtelen feláll, és nyom egy puszit a homlokomra. Elveszi a pultról a fekete táskáját, majd anyához neki is ad egy puszit, és  kiviharzik a házból.
-Nekem is jobb lenne indulni-mondom, majd elveszem a táskám.
-Ne vigyelek el titeket?-kérdi anya.
-Nem autóval megyek-mondja Rudy-Seb mintha kint állna már, rád vár.
Sietve előszobába sietek, ahol  felhúzom a cipőm, majd a tükör elé lépek, és megigazítom öltözékem.
Seb a kocsijának van dőlve, és a telefonjàt nyomkodja. Egy fekete farmert vett fel, egy V nyakú pólóval. Elmosolyodok, és csak bámulom. Mivel tehetném még szebbé ezt az egy hetet amit itt van? Nem örökre megy el, vagyis remélem, hogy nem. Felnéz, és amikor meglát, hogy az ajtó előtt szobrozok, csak felkuncog, és  széttárja karjait. Megindulok felé, és mikor már előtte vagyok a nyakába csimpaszkodva ölelem meg. Beszívom férfias illatát, de ismét csak magamban felsóhajtok.
-Ennyire hiányoztam-suttogja.
-Ezután mennyire fogsz Sebby-csúszik ki a számon. Eltolom magamtól, ő meg sóhajtva néz rám. Kinyitja nekem az anyósülés felöl az ajtót, majd beülök. Megkerüli az autót, és beül mellém. A gázpedálra helyezi a lábát, a kocsi alattunk feldorombol. Még erősebben nyomja a gázt-mint aki bizonyítani akar-, a motor ordít az egész teret elárasztja az ócska gumi és az olaj párosa, mélyeket szippantva belőle megérkezett a harmadik tagja a triónak, a benzin. Szívem a morajlás hallattán vonaglik. Apróra zsugorodik majd kirobban.
A 10 perces utat mi megtettük kevesebb mint négy perc alatt.
A sulihoz érve Seb úgy száll ki az autóból, mint egy őrült, meg sem vár.
-Seb-rohanok utána, de ő meg sem áll.
Csak páran vannak a folyosón, de ők is összesúgva figyelnek. Most még megvető pillantásuk sem tud érdekelni.
-Seb, a kurva életbe is! Állj meg!-kiabálom, mire végre megtorpan. Sarkon fordul, és félve, de rám néz. Mennyi dráma  kell még egy reggelre?
-Nem tudom mi volt ez az előbb, de ilyet máskor ne csinálj, kurvára élni szeretnék még!-mondom, és megölelem. Derekam köré fonja kezeit, majd nyakamba fúrja arcát.
-Élni szeretnél?-kérdi, és egyre jobban szorít magához.
-Miért nem szeretnék élni, nem hagynék magára nagyon sok embert. Nélkülem nagyon unalmas lenne nektek.
-Sajnálom-suttogja, majd eltol magától-Elmondta az a hülye?
-El-hajtom le a fejem.
Ujjaival megfogja állam, s kényszeríti, hogy rá nézzek.
-Kinyírom Isaiaht-mondja sziszegve.
Elmosolyodok, és megsimogatom arcát.
-Én akartam elmondani!-mondja, miközben elhúzódik tőlem-Faszomat-mondja idegesen-Nem akarok menni! Nem akarlak itt hagyni...-suttogja ami megmelengeti a szívem.
-Figyelj rám-mondom, és kezem közé veszem arcát-Én megleszek, hiányozni fogsz, de csak kibírom-mosolyodok el hamisan.
-Biztos jól leszel?-kérdi.
-Eddig se voltam rosszul-kuncogok.
-Menjünk órára-mondom mosolyogva.

Leülök Rosy mellé, aki a telefonján babrált valamit. Egy pillantásra se méltatott. Én is követtem a példáját, s elkezdem instázni.
Fittyet hányva a magánszférámra kikapja a telefont a kezemből, és  mérgesen néz rám. Mint egy őrült liba. Mit szednek ezek az itteni diákok, mint akiknek elment teljesen az eszük.
-Mit akarsz te Luketól?-sziszegi-Mondta Amber, hogy neki mondta Luna, neki pedig Alison, Nina aki látta, hogy te puszilgatod Lukeot-mondja mérgesen.
-Csak barátok vagyunk. Amúgy is nem tartozom neked magyarázattal, hogy kivel milyen viszonyban vagyok-vetem oda, ő meg azonnal feláll, haját átdobja a válla fölött, majd odamegy az egyik barátnőjéhez.
-Ilyen gyorsan elkergetni az alibi padtársad, akivel mellesleg azért ülnél, hogy ne üljek melléd-mondja Isaiah mosolyogva-Össze akarod törni a szívem kedvesem?-kérdi, mire többen is ránk néznek-Ennyit érek neked, hogy lecserélsz? Többet vártam tőled, most jobb lesz ha leülök, mert félő, hogy rosszul lennék.
-Fejezd be ezt a nevetséges paródiát!-mondom mogorván, de akaratlanul is elmosolyodok.
Leül mellém, a lábait felteszi az asztalra, mint aki egy kocsmában egy korsó sört nyakal, csak a böfögés hiányzik az összképhez.
Csak ne hozza fel a telefonhívást, nagyon nem szeretnék róla beszélni. Seb is bejön az osztályba, majd leül elénk. Így, hogy Seb is itt van nagyon ajánlom neki, hogy szóba ne hozza.
-Tudod milyen jól aludtam-mondja hirtelen Walker-Nagyon örültem az éjjeli csevegésnek, máskor is hívj.
-Milyen hívás?-Seb felváltva néz ránk-Amúgy téged meg kinyírlak-mondja Seb,
A táskáját feldobja az asztalra, s Isaiah felé fordul-Azt mondtad nem mondtad el neki-sziszegi.
Bejön a tanár, és azonnal heves magyarázkodásba kezd, hogy miért késett ennyit.
-Észre se vettük-mondja Walker.
Leül, majd körbe néz az osztályon.
-Van pár elintéznivalóm, addig csinálhattok azt, amit akartok, csak csendbe legyetek-mondja és kivesz a táskájából egy csomó papírt.
-Minek mondtad el neki?-fordul hátra Seb. Isaiah felnéz a telefonjából, és elsőbb Sebre néz utána meg rám.
-Én kérdeztem, hogy tudja e, hogy mi bajod-mondom, majd Isaiahra nézek. El sem hiszem, hogy védem-Addig kérdezgettem míg el nem mondta. Tudod milyen makacs tudok lenni.
-Jól van-mondja Seb, és rám néz-Mi volt az a hívás?-kérdi.
-Felhívtam részegen-mondja Isaiah. Szóval nem csak én tudok olyan profin hazudni. Igaz ő mindennap hazudik a lányoknak, szemrebbenés nélkül.
-Hogy te mekkora barom vagy-mondja Seb fejcsóválva.
Isaiahhal összenézünk, ő pedig azonnal elmosolyodik. Seb előre fordul, és a padra hajtja a fejét.
-Megvédtél-tátogja
-Néha jobb ha az ember nem tudja az igazat-mondom, és fordulnék előre, de megfogja alkarom.
-Cinkos társak vagyunk-vigyorodik el-Amúgy hívhatnál éjjel többször, remek kézi munka folyt a hívás után.
-Gusztustalan vagy-forgatom meg a szemeim.
-Te hozod ezt ki belőlem Aves-suttogja.
-Ne hívj így, mondtam már!