Fogadás

FORTY NINE

|Féltékeny vagyok, és rühellem ezt az érzést|

Fáj a nyakam, de nem is csodálom, hisz a fejem lelóg a kanapéról. Álmosan ülök fel a kanapén, és a hajamba túrva nézek szét a szobában hátha találok egy órát. Végül felállok, és bemegyek a konyhába, ahol az éjjel hagytam a telefonom. Nem tudom mennyire örül majd Josh annak, hogy itt aludtam, de remélem nem lesz annyira mérges. Van egy nem fogadott hívásom Joshtól. Vissza is hívom, miközben a faliórára pillantok, ami egy órát mutat. Pár kicsöngés után fel is veszi.
-Hali Haz-szól bele vidáman.
-De jó kedve van valakinek-mondom mosolyogva.
-Neked nincs jó kedved?-kérdi.
-Nem igazán-mondom halkan.
Isaiahra gondolok, aki elég mérgesen ment el az éjjel, és csak arra tudtam gondolni, hogy hülyeséget csinál.
-Mindjárt megyek a kulcsért-mondja-Ha ott vagyok elmesélheted mi történt.
-Josh, remélem nem haragszol meg rám, de itt aludtam nálad, persze a kanapén-mondom félve.
Joshhal jóban vagyunk, de nem tudom, hogy annyira e, hogy itt aludjak. 
-Dehogy haragszom, és gondoltam is, hogy nem mész haza. Nem kellett volna a kanapén aludnod, és elég nagy kupi van a buli után-mondja.
-Tényleg kényelmetlen volt a kanapé-mondom mosolyogva.
-Pár perc és ott vagyok. Csinálsz palacsintát? Kérlek-mondja.
-Csinálok-mondom mosolyogva.
-Köszi. Ja, és sietek-mondja.
-Josh-szólalok meg.
-Igen Haz?-kérdi.
-Feltakarítottam a házat az éjjel-mondom halkan, miközben megigazítom magamon a ruhát.
-Komolyan?-kérdi meglepődve-Ne süss palacsintát, viszek csokis fánkot.
-Gyere haza, és meglátod-mondom, és bontom a vonalat.
Leteszem a telefonom a pultra, majd kimegyek az előszobába, és a tükör elé állok. A hajam kicsit kócos, és a smink elkenődött. Bemegyek a fürdőbe, hogy lemossam az arcomról a sminket, és az ujjam használom fésűnek, hogy elviselhetőbben nézzek ki.
Tizenöt perc múlva Josh lép be a konyhába két doboz fánkkal a kezében.
-Menj fel az emeletre, balról a második ajtó a gardrób, ott találsz ruhát. Anya ruhái közt keresgélj-mondja, majd a pultra teszi a dobozokat.
-Ennyire szarul nézek ki?-kérdem kuncogva.
-Nem nézel ki szarul, csak azt hittem rossz pia és cigi szagú ruhában lenni-mondja.
-Büdös vagyok?-kérdem, majd felnevetek.
-Érted, hogy értem-mondja.
-Igen-mondom-Nem hinném, hogy anyukád örülne, ha felhúznám a ruháit.
-Nem bánja, de ha nem akarod felhúzni az övét, ott van az enyém. Nagy és fiús csak ennyi baj van vele-mondja mosolyogva.
-Cora jól van?-kérdem.
-Másnapos, de jól van-mondja mosolyogva.
-Örülök, hogy együtt vagytok és ennyire szeretitek egymást-mondom mosolyogva.
-Nagyon szeretem őt, Haz-mondja mosolyogva, majd kivesz egy fánkot a dobozból és bele harap.
-Te féltékeny vagy ha Cora fiúkkal beszél?-kérdem.
Rám kapja a tekintetét, és nem néz rám furán, hogy miért kérdezek ilyet.
-Tudom, hogy szeret engem, és nincs okom féltékenynek lenni-mondja-Kiakadt mert Kevinnel beszéltél?
-Többet gondolt bele a dologba, mint amennyi történt-mondom halkan.
-Le kellett fognom, mert neki ment volna a srácnak. Állt és figyelt benneteket. Nevettél és jól érezted magad egy másik sráccal, aki talán túlságosan is közel volt hozzád-mondja
-Szerintem is megcsókolt volna.
-Josh!-mondom, hisz azt hittem nekem ad igazat, mert nem történt semmi-Lehet kicsit közelebb hajolt hozzám, de hangos volt a zene.
-Persze megértem miért féltékeny, de neked is igazad van, hisz nem történt semmi olyan-mondja.
-Köszönöm-mondom, majd felsóhajtok.
-De ezt vele kell megbeszélned-mondja.
-Szóba sem áll velem-mondom szomorúan.
-Pár perc és itt van. Írtam neki, hogy jöjjön át-mondja mosolyogva.
-Nem tudja, hogy itt vagyok?-kérdem, miközben felállok.
-Nem-mondja mosolyogva.
-Megbeszélitek a dolgot, és minden jó lesz-mondja.
-Lehet még is kellene anyukád ruhája-mondom, ő pedig felkuncog.
Sietősen megyek fel az emeletre, majd be a gardróbba. Egy pillanatra megállok, és csodálom a hatalmas gardrób szobát, de ha tovább bámulom nem leszek kész mielőtt ideér.
Kosztümök, ingek, és szoknyák. Végül a másik szekrényben találok nadrágot és pólót. Kiveszek egy kék farmert és egy  pólót. Gyorsan felhúzom, majd a tükör elé állok, és élegedett vagyok a kinézetemmel. Pocsékból elviselhető lettem. A hajam laza kontyba van fogva,  arcomon nincs smink. Nyaktól lefelé elviselhető, felfelé már pocsék. Elhagyom a szobát, majd lemegyek a földszintre, és a szólásra nyitott számat azonnal becsukom, amikor meghallom Zay mély hangját.
-Azt mondod nem is kell a segítségem, akkor miért hívtál ide?-kérdi.
A pult előtt lévő bárszéken ül, de még nem vett észre, hisz a háta mögött állok.
A slusszkulcsával játszik, de azonnal abbahagyja amikor megszólalok.
-Miattam-mondom halkan.
Rám kapja a tekintetét, végig mér, majd feláll. Tökéletesen néz ki, a szívem megremeg amikor megpillantom a kezén az órát, amit tegnap adtam neki. Fekete nadrág van rajta és egy vörös pulcsi. Imádom.
-Sajnálom-mondjuk ki egyszerre.
Mosolyogva nézek barátomra, aki felbátorodik, és pár lépésből már előttem is áll.
-Pöcs voltam-mondja.
Sápadt az arca, és ő sincs ma a toppon.
-Féltékeny vagyok, és rühellem ezt az érzést-mondja.
-Nem bízol bennem?-kérdem halkan.
-Bízom benned, baby-mondja, miközben az arcomra teszi a kezét, és hüvelykujjával simogatja.
-Akkor?-kérdem, és teszek felé egy lépést.
-Találnál százszor jobbat is, olyat aki jobb ember és kedvesebb, akinek nincsenek meggondolatlan döntései. Lehet önző vagyok, de nem tudom elképzelni nélküled az életem. Ezért is félek minden alkalommal amikor egy sráccal beszélsz. Nem akarom, hogy más is beleszeressen a mosolyodba, a csillogó barna szemedbe, és a nevetésedbe-mondja.
-Nem fogsz elveszíteni-mondom mosolyogva és nyugodtan, de a szívem majd kiugrik a helyéről a hasamban pedig megjelennek a pillangók. 
Félve, de közelebb hajol, és az ajkamra tapasztja a sajátját.
-Várj-húzódok el tőle-Bocsánatot kell kérned holnap Kevintől.
-Ok-mondja, és újra megcsókol.
-Ja, és-mondom és elhúzódok tőle ismét, ő pedig felsóhajt-Ha sráccal beszélek az nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy flörtöljön velem, vagy a személyes terembe pofátlankodjon.
-Rendben-sóhajt fel ismét.
Aggódást és a félelmet látni a szemében, hogy elveszíthet, borzalmas. Kevésnek gondolja magát, de hosszú idő óta a legjobb dolog az életmben, és a barátaim akik mellettem állnak.
-Szerinted másba beleszeretnék? Mert akkor hülye vagy-nevetek fel-Szerinted lecserélnék egy kosarast, aki izmos, helyes és magas?
-Mielőtt Isaiah neked esne, szeretném közölni, hogy még mindig itt vagyok-szólal meg Josh.
-Ma éjjel nálam aludhatnál-suttogja a fülembe.
Bizsergés járja át a testem, és látom a szemében a vágyat, ami elveszi a józan eszem.
-Nem akarom ismét megzavarni ezt a romi pillanatot, de van egy ötletem-mondja Josh.
-Marshall, nincs dolgod?-kérdi Zay barátja felé fordulva.
-Nincs-mondja Josh-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk kajálni. Ti, Rudy és Melissa, Seb és Nate, és persze mi Corával.
-Ez remekül hangzik-mondom mosolyogva, és odamegyek a fiú mellé.
-Nagyszerű, mert a többiek már úton vannak ide-mondja Josh mosolyogva.
-Ma mindent a tudtunk nélkül szervezel?-kérdem, és ujjammal az oldalába fúrok.
-De tetszett mindkét meglepetésem-mondja, és ő pedig bordáim közé fúr ujjával.
Felsziszenek, de ahelyett, hogy sajnálna, elkezd nevetni.
Beleütök a vállába, de meg sem érzi. Nem is tudom, hogy képzeltem, hogy ez majd fáj neki.
-Nem fájt-mondja nevetve.
-Erre magamtól is rájöttem-mondom szemforgatva.
Elkezd csikizni, én pedig hangosan felnevetek, miközben könyörgök, hogy hagyja abba.
Oldalra pillantok Zayre, aki a falnak dőlve figyel minket. Hatalmas mosoly terül szét az arcán, ami megmelengeti a szívem.
-Te nyertél-mondom, Josh pedig boldogan boxol a levegőbe.
-Ez az. Ez az-ismételgeti boldogan.
-Felmegyek öltözni, de ti csak beszélgessetek-mondja Jeremy.
-Miért van hangsúly a csak szón?-kérdi.
-Mert ez az én házam-mondja, majd felmegy az emeletre.
Josh belép a szobájába, Zay pedig azonnal ajkamra tapad. Vadul falja ajkam, miközben a falnak nyom.
-Josh azt mondta...-kezdek bele amikor egy pillanatra elválik ajkamtól.
-Leszarom mit mondott-morogja, és újra megcsókol.
Keze lecsúszik a fenekemre, és ezt bármennyire is élvezem most, nem lenne jó ötlet ha a barátaink ilyen állapotban látnának meg minket.
Gondolta ezt Hazel, de Zay keresztül húzta a számításait azzal, hogy puszikkal kezdte elhalmozni a nyakát.
-Josh bármelyik pillanatban lejön-motyogom.
-Még mindig nem érdekel-húzódik el tőlem-Hagyjuk a fenébe a kajálást. Kettesben akarok lenni veled.
-Nálam aludhatnál-ajánlom.
-Remélem Rudy és anyukád sem lesznek otthon-mondja egy féloldalas mosollyal az arcán.