Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

23.,,Én is alig ismerem..."

Hevesen csókolt tovább.Elvált tőlem és levette magáról a pólóját.A mellkasán tetoválások virítottak.Sosem láttam még őket...Bicepsze megfeszült.Gyönyörködhettem volna még az enyhén kockás hasán,csakhogy nem volt rá időm.

Lerángatta rólam a nadrágom.Így csak egy bugyiban és egy melltartóban voltam.Remegett az egész testem.Kicsatolta az övét és felém mászott.Ismét összefortak ajkaink.Levette magáról a nadrágját.Az övét kihúzta a nadrágjából és rám nézett.

-Emeld fel a kezeidet.-mondta ellent nem tűrő hangon.

Felemeltem a reszkető kezeimet.A övet köré tekerte,majd az ágyhoz kötözte a kezeimet.

Könnyes szemekkel meredtem Harryre.Lenéztem oda...A gatyája már szétfelé szakadt...Lenézett rám.Megnyalta ajkait és elvigyorodott.

Lassan a combom belsejét kezdte el nedves csókokkal elhamozni.Egyre haladt feljebb és feljebb.Végül a bugyimra adott egy apró puszit.

Felemelte a fejét.Tekintetünk találkozott.Neki vágytól izzott a most már sötét zöld,illetve fekete szeme,hatalmas pupillája miatt.Nekem kétségbeesett volt a tekintetem.A szemeim könnyben úsztak.

Lassan levette rólam a bugyimat.Felém hajolt egész testével.Lehúzta magáról egy kicsit az alsó gatyáját éppen,hogy férfiasságát kivette belőle.Lassan bepozicionálta és belém hatolt.

Felsíkítottam.Már rendesen sírtam.Két hatalmas tenyere a fejem két oldalán volt.Azon támasztotta magát.Eleinte durván lökött egy csomót,majd lassított.

Teljesen zokogtam.Alig kaptam levegőt.

Lelassúlt és lassan kezdett el mozogni.Érzelmesnek is lehetne nevezni.A teste hozzásimúlt az én testemehez.Mint mikor két kirakós darab egybe passzol.Úgy simúltunk egymásnak.Ekkor már a feje a nyakam hajlatában volt és apró csókokat hagyott ott.

Már nem zokogtam.Csak pár könnycsepp csöppent még le a párnára,ami volt a fejem alatt.

Egyik kezét felemelte és az övvel babrált a fejem fölött.Éreztem,hogy már nem tartja az öv a kezem.Harry nyaka köré fontam a kezeimet.Akaratlanúl tettem.Mintha valami önkéntes reakció lett volna...

Egyszer csak éreztem,hogy ott alul nedvesség terít be mindent...Lihegve kihúzta magát belőlem.Még mindig hozzám volt simúlva.

Megigazította a nadrágját magán egy kézzel,majd rám nézett.

-Érzéketlen szörnyeteg...-mondtam az első dolgot ami az eszembe jutott.

-A szörnyeteg is azért szörnyeteg,mert egyszer érzései voltak...-mondta dörmögős,rekedt hangján.

Lemászott rólam és nekem dobta a bugyim.Azonnal felvettem.Felkaptam a kezembe a széttépett pólóm és a nadrágom.Siettem ki a szobájából.Az ajtó nem nyílt?

-Kinyitnád?-kérdeztem.

-Nem.-mondta nemes egyszerűséggel.

-Kérlek...-suttogtam.

Mellém lépett.A kulcsot beillesztette a zárba és kinyitotta az ajtót.Kiszaladtam rajta és azonnal a szobámba rohantam.

A történteken tűnődtem...Arról amit mondtam neki...És amit ő mondott nekem...

A szörnyeteg is azért szörnyeteg,mert egyszer érzései voltak...

Ez a mondata kavarog a fejemben...

Felvettem egy fekete farmer egy zöld toppos pulcsihoz.

Kisírt szemeimet megvizsgáltam a földig érő tükröm előtt.Fredi az ölemben feküdt.A tükörképemet bámultam.Ürességet éreztem...

Aztán egyszer csak kopogtak a szobám ajtaján.Igazán nem lepedőtem meg rajta,hogy ki az...

-Ezt ott hagytad...-lépett be az ajtón Harry,kezében a telefonommal és a fülhallgatóval.

-Menj ki...-mondtam.

-Velem így nem beszélsz!-ordított rám.

Összerezzentem...

-Csak...-mondta.-Fogd.-felém nyújtotta a telefonom és fülhallgatóm.

Elvettem tőle reszkető kézzel.Ahogy már nem volt a kezében az ajtó felé sietett.Egy pillanatra még vissza nézett rám a válla fölött.Majd becsukta maga az ajtót.

-Megyünk sétálni?-kérdeztem Freditől.

Kikellett szellőztetnem a fejem...

Lementünk a kutyusommal a bejárati ajtóhoz.A pórázt ráraktam a nyakörvére.Lekaptam egy Vans fekete sportcipőt és kimentünk az udvarra.

Lassan az utcán kezdtem el sétáltatni a kutyusom.A járókelők szembejöttek és mind jól megnéztek maguknak engem.Egy szál pulcsiban nem annyira okos tavasz kutyát sétáltatni ilyen hidegben mint most van.De akkor nem is nagyon érdekeltek mások véleményei.

A parkba sétáltam Fredivel.Ott leült egy padra és néztem ahogyan a kutyusom körbeszagolgat mindent.

-Szia.-állt meg előttem egy 13 év körüli lány.

Körbenéztem,hogy biztos nekem köszön-e.Mikor megbizonyosodtam benne,hogy más nincs a környékemen visszafordúltam a lányhoz.

-Szia.-mondtam.

-Ismered Harry Styles közelről igaz?Egyszer itt sétáltatok kézen fogva,csak akkor nem mertem ide jönni...-arca elvörösödött.

-Miért kérdezed,hogy ismerem?Összetévesztesz valakivel...-mondtam. Valakivel,aki régen voltam...

-Nem.-mondta határozottan.-Emlékszem,hogy te voltál az.

-És mit szeretnél?-kérdeztem.

-Csak annyit kérlek,hogy vigyázz Harryre,akármi is van köztetek...-mondta.

Ebből levágtam,hogy ez biztos egy megtébolyodott rajongója.

-És készíthetnénk egy képet?-kérdezte.Bólintottam egy aprót.Azonnal mellém ült és el is készült a kép.

-De az életem ettől még nem tartozik rád...-mondtam.

Felkaptam Fredit az ölembe és gyorsan elsétáltam a döbbent rajongótól.Lehet kicsit erős volt,de ne oktasson ki arról engem,hogy én vigyázzak Harryre...Most is Harry miatt nem bírok járni,mert fáj mindenem...De mi lenne akkor ha egyszer,azok a drágalátos rajongói megismernék az igazi Harryt?

Ebben csak annyi a bökkenő,hogy én is alig ismerem...

Sziasztok!!!Itt is vagyok a kövi résszel!Remélem tetszett és igyekszem a kövi résszel!😄😍❤️