Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

10.,,Megvan a célom és a küldetésem"

Lehet túl bátor voltam Harryvel szemben...Nem akartam nagyon feleselni mert valljuk be,féltem...De ki nem félne tőle?Hatalomas és simán széttépne egy medvét is...Nem hogy engem...Kicsi vagyok ahoz mellé...

A szobámban azon tűnődtem,hogy mi a francot keresek én itt...Az előbb Harry Stylesszal feleseltem egy pólóban és egy bugyiban...

Annyira felfordúlt az életem...Egyik percben még egy bárban dolgoztam,majd kirúgtak merg nem vagyok kúrva és konkrétan beálltam kúrvának...

Ki akarta ezt?Tényleg azt hittem,hogy takarító leszek...Miért nem tudta nekem ezt Gigi mondani akkor,amikor még csak megkértem,hogy segítsen?Akkor lehet most nem itt lennék és még mindig az én drága kiskutyámmal lennék normális melóval...

De bíztam a sorsban...Ha egyszer ide küldött...Ebbe az istentelen körülménybe...Akkor célja volt...Csak azt nem tudom mi...

Megcsörrent a telefonom.Ilyedten eszméltem fel a bambulásomból.A képernyőmön Gigi neve jelent meg.Azonnal felvettem.

-Sziaaaaaaaaa!!!-sikította.

-Szia.-nevettem.

-Ugye...Nem haragszol?-kérdezte.

Éreztem hangjában,hogy nagyon aggódik és,hogy büntudatot érez.

-Nem.-valójában egy kicsit haragudtam rá...Hisz...Még is ő küldött kurvának...-De...Most inkább mesélj nekem Harryről.

-Mi ütött beléd?-kérdezte.

-Alig ismerem...Magam meg nem merek vele szemtől szembe beszélni...Tudod milyen ilyesztő?-kérdeztem halkan,nehogy Harry meghallja.

-Jaaaaaah...-esett le Giginek.-Nagyon visszahúzódó néha.Titokzatos,ha bevonul a szobájába vagy elmegy valahová.A szobájában állítólag dalokat ír,de eddig nem sokan mertek az ő emeletére menni...-hallottam,hogy beleremeg ebbe a mondatba.-Aki egyszer már megpróbálta Harryt normális élet felé terelni,összerakni őt,az az ember esett szét.Ahogy egyre csak próbálta Harryt gyógyítani,a ,,gyógyító" esett szét...-suttogta.

-Megvan!-mondtam hangosan.

-Mi van?Beca te figyeltél?-kérdezte Gigi.

-Igen.Köszönöm Gigi.Megvan,hogy miért küldött ide a sors...-mondtam,majd szó nélkül kinyomtam.

Megvan a célom és a küldetésem...Össze kell raknom Harryt...De hogyan?

Fogalmam sem volt.Csak annyit tudtam,hogy össze kell raknom...Meg kell gyógyítanom...De...Mint ahogy Gigi mondta...Lehet végül én esek szét és Harry pedig Harry marad,vagy csak rosszabbodni fog a helyzet...

Hogy kezdjek neki?Miket mondjak?Mit kérdezzek meg tőle?Mit tegyek,hogy jobban közelebb engedjen magához?

Ott álltam a szobámban immáron felöltözve és a tükörképem bámulva...

-Fogalmam sincs...-suttogtam.

Ekkor meghallottam egy ajtó csapódást.Azonnal leszaladtam.Motorbúgás és valaki elhajtott...

Kétségbeesetten nézetm körbe.

-Harry?-említettem meg a nevét abban bízva,hogy itt van.-Harry!-mondtam kétségbeesve.-Harry!!!-kiabáltam.

A ház tőlem zengett...Elszaladtam a nyugati lépcsőhöz,ahol Harry szobája található.Hezitáltam egy pár percig,majd erőt vettem magamon és felszaladtam.A szobájához szaladtam.Bekopogotam.Semmi válasz...Megint kopogtattam.Semmi...

-Harry!-kiabáltam.

Lenyomtam a kilincset,de lakat zárta az ajtót.

-Bazd meg...-suttogtam.-Huuu...-fújtam ki a levegőt.-Lehet Harry ment el...Nem kell pánikolni...Ha elment,akkor valószínüleg itt hagyott engem egyedül...Az egész házban...London kietlen pusztályában...Ahol nem jár senki...Simán megölhetnek...Úristen!!!Harry!!!-ordítoztam.

Leszaladtam a lépcsőn és felszaladtam a saját szobámba...Lehet kissé paranoiás lettem mióta idekerültem...

Miután lenyugodtam naggyából neki álltam kitakarítani a házat.Estére kész lettem vele és a vacsorával is.Harry sehol nem volt...Először megijedtem,hogy itt hagyott és megfog ölni egy erre járó gyilkos,de...Utána belenyugodtam abba,hogy egyedül vagyok és normális emberként kezeltem a magányt.

Rájöttem,hogy ha összeakarom rakni Harryt,akkor meg kell ismernem és meg kell tudnom mi miatt hullott szét...Igaz...Nem igazán akartam ezt a munkát sem és meg sem akartam ismernj Harryt...De végül valahogy mégis így alakult...

Ajtócsapódásra lettem figyelmes.A hirtelen zajtól összerezzentem...Majd megpillantottam ahogyan Harry morcos tekintettel jön be a nappaliba.Felém közelített erőszakosan,az ösztöneim pedig azonnal hátrafelé távolodtak tőle.Megrémülve mentem háttal a falnak.Harry továbbra is csak felém lépdelt és hatalmas lábaival azonnal átszelte a köztünk lévő távolságot.

-Úristen...-motyogtam ijedten.

Sziasztok!Sajnálom,hogy nem volt rész,de November 29.-én elköltöztünk új lakásba és itt nem volt net és wifi sem egészen december 8.-ig.Igyekszem a részekkel nagyon!Megértéseteket köszönöm.Remélem sosem fogjátok ezt a hosszú offlineságot átélni...