Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

41.Itt a vég

A kocsiban hazafelé jövet megbeszéltük Harryvel, hogy elmondjuk Ethannek, ő az apja.

Mikor leparkolt a kocsink, a házban égett a villany. A szüleim eljöttek Ethanre vigyázni, amíg Harry engem elvitt.

Bementünk a házba. Ethan azonnal odaszaladt hozzánk és megölelt.

-Szia Harry!-pacsizott le vele.

-Szia, kis ürhajós.-mosolygott rá Harry, majd játékosan összeborzolta Ethan göndör kis fürtjeit.

-Mamiii.-mondta boldogan.-Képzeld. A nagypapi majdnem szívrohamot kapott amikor ráijesztettem a WC-n!-nevetett.

-Hogy mit csináltál?!-kerekedett ki a szemem.

-Ethan úgy gondolta rányit nagypapira és megijeszti, miközben ő nagydolgozik.-jött le a lépcsőn anya.

-De ezenkívül nem csinált semmi rosszat, igaz?-kérdeztem.

-Csak viccesnek tartotta a lisztet.-jött ki lisztesen a konyhából Carol és Louis.-Aztán az egészet szétszórta a konyhában, mellé pedig még minket is lebombázott vele.-mosolygott rá Carol Ethanre, aki visszagrimaszolt.

-Sajnálom.-fogtam a fejem.-Szörnyű egy gyerek.-nevettem.-Akinek van apukája.-mosolyogtam rá Ethanre.

-MI??????-ordította el magát.-Hol az apukám? Ki az apukám? Mikor láthatom? Ugye Harry lesz az apukám?-kérdezte.

Kis hatásszünetet tartottam. Ethan nem fért a bőrébe, majd kicsattant.

-Harry az apukád.-ekkor Carol elkezdett visítani, Louis ordítani, anya tapsolni.

Ethan egy pillanatra lesokkolt, majd Harryre nézett és a karjaiba szaladt.

-Mi ez az ordítozás?-szaladt le apám a kezében egy késsel.-Már megint világháborúzhatnékja van az oroszoknak?

Mindenki apámra nézett.

-Harry megkérte Beca kezét és igent mondott.-mondta anya boldogan.

-Huh, azt hittem megint besoroznak.-könnyebbült meg apám.-Üdv a családban fiam!-közelített apám Harry felé, még mindig a kezében tartva a kést.

-Apa...-köszörültem meg a torkom.-Nem szeretnéd eltenni azt a kést?-kérdeztem furán.

-Jah, de!-majd egy pillanat alatt eltűntette, hogy a szemem követni sem bírta a mozdulatait.-Keblemre!-majd jó szorosan megölelte Harryt.

Ezután megünnepeltük az eljegyzést. Nagyon örültem ennek a szűk összejövetelnek. Ethan pedig annak örült, hogy végre van apukája. Ha nagyobb lesz, akkor talán majd elmondom neki az egész történetet. De még most nem áll rá készen.

1 évvel később:

A sok tervezgetés, szervezgetés és készülődés végre meghozta a gyümölcsét. Eljött az esküvőnk napja.

Az elejét szinte végig stresszeltem. Amikor végig kellett vonulnom a szívünkhöz legkedvesebb emberek előtt egy hatalmas ruhában.

Ott voltak a szüleim, Carol és Louis, Ethan természetesen, Harry anyukája és nővére, meghívtam Jessiet, a régi munkatársamat, vele együtt pedig a párja is jött. Gemmanak is eljött a barátja, akivel Harry először szúrósan szemezgetett, de végül beadta a derekát, amikor látta, hogy a nővére eddigi élete során a legboldogabb.



Fogalmam sincs, hogy én ebben a csodás, de egyben hatalmas ruhában hogyan csináltam végig az esküvőmet. És azt nem bírom felfogni, hogy Carol rengeteg szeszes ital után is józan volt. A rengeteg alatt pedig tényleg rengeteget értek! Ráadásul nem is enyhe italokat ivott... Persze egy idő után már neki is sok volt és teljesen KO volt. Nem is csodálkozom, hogy egy ideig tisztán megvan neki minden az esküvőből, majd hirtelen csak képszakadás.

De pompásan telt az esküvőnk Harryvel. Senki nem csalódott. Szűk körű volt, nem hívtunk sok embert, hisz nem kellett. Aki számított, ott volt.

8 évvel később:

Ethan szemszöge:

15 évesen rám talált a szerelem. Egy gyönyörű lányt ismertem meg. Egy iskolába járunk, nálam egy évvel idősebb. Barna, göndör haja van és smaragd zöld íríszei.

-Darcy!-öleltem meg mikor kicsengettek.

-Ethan!-csimpaszkodott a nyakamba.

Sosem gondoltam volna, hogy így rám talál ez a különleges érzés, mint a szüleimre. Annyira boldogok együtt. Szinte sosem veszekednek és imádják egymást. Mindig ilyen kapcsolatra vágytam. És most megkaptam.

-Akkor menjünk.-fogtam meg a kezét.

-Biztos csípni fognak a szüleid?-húzta el a száját.

-Ha nem, akkor sem. Mert így szeretlek, ahogy vagy.-nyomtam egy puszit a homlokára.-De biztosan tetszel majd nekik.-nevettem fel.

-Oké.-nyugodott meg.

Elsétáltunk hozzánk. Mikor bementünk a házba anya és apa éppen verekedtek. Szó szerint.

-Most min kaptatok össze?-kérdeztem unottan.

-Apád nem akarja megmutatni az új dalt, amit írt a bandának!-mondta anyám.

-Apa, Carol néni és Louis bácsi a szüleim esküvőjük után bandát alakítottak.-magyaráztam Darcynak.-Aztán mivel apám és Louis ugye régen One Direction tagok voltak általában ők írják a pörgős számokat, Carol pedig a lassút és a rockot. Ezután vette ez Louis Carolt és lett az az egy rocker fiúk tudod! Alsós a sulinkban! És ezután született az én húgom, Emma. Amúgy jó kis banda végül is az apámé, majd megmutatom.-legyintettem.-Anya, apa! Figyelnétek!-emeltem fel a hangom.

Mind a ketten ránk néztek. Majd konkrétan sokkot kaptak. Nem mintha nem láttak volna barátnővel, de ezt most nem értem.

-Benutatnám nektek a barátnőmet, Darcy Bowert.-moslyogtam rájuk.

-Üdv Mrs.Styles és Mr.Styles.-intett nekik Darcy.

A szüleim csöndben összenéztek.

-Mennyi lehet ennek az esélye?-kérdezte anyám.

-Semennyi.-mondta apám.

-Véletlenül nem Gigi Bowernek és Jamie Campbell Bowernek hívják a szüleidet?-kérdezte anyám Darcy felé fordúlva.

-De.-mondta Darcy.-Netán ismerik a szüleimet?-kérdezte zavartan.

-Igen...-suttogta anyám.-Nagyon is jól...

Beca szemszöge:

Ennek semmi esélye nem lehet... Ilyen nincs... És még is van...

-El kell nekik mondanunk...-suttogtam Harrynek.

-El...-bólintott.

-Gyertek beljebb. Üljetek le.-mondtam.

Mikor leültek az egyik kanapéra, mi Harryvel velük szemben a másikra.

Aztán elmondtam nekik mindent. Mindent. Semmit nem hagytam ki. Hogy Harryt, Gigit és Jamiet hogy ismertem meg. Nem volt könnyű és rövid sem. A végén pedig Darcy nem csakhogy sírt, hanem zokogott.

-Ilyen nem lehet!-ordította.

Ethan teljesen megsemmisülve ült a kanapén Darcy mellett és már rég nem fogta a kezét.

-Ethan, Darcy...-mondtam.-Féltestvérek vagytok.

Sziasztok! Ehhez is elérkeztünk! Ennek is vége lett! Ennyi volt. Nincs több Dark song rész. Nincs több Harry és Beca. Megvolt a szerintem csattanós lezárás. Mindent leírtam. Ennyi volt... Köszönöm, ezt a közel 38 000 megtekintést. Imádlak benneteket. Köszönöm, hogy kitartottatok velem és a szereplőinkel. De, hogy megnyugtassalak titeket, csak ennek a könyvnek van vége, nem az írói pályafutásomnak. Úgyhogy nézzetek be a könyveimhez, amiket most írok(Se veled, se nélküled; Szemekbe zárt titkok) és amiket ezután fogok írni.

Imádlak benneteket, de most könnyes búcsút veszünk a Dark songtól! Remélem tetszett nektek, nem csak az utolsó rész, hanem az egész könyv. Mert ez a könyv miattatom létezik. Értetek létezik! Köszönöm!!!❤️❤️❤️❤️❤️❤️

!!!VÉGE!!!