Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

33. ,,Eljegyeztek?"

Hogy mi lett abból a kávézásból? Még egy kávézás. Majd még egy. Vacsora, mozizás, sétálások a parkban.

Thomas jött el velem a szülésre is. Neki szorítottam a kezét, mikor a legnagyobb kínok között világra jött a kisfiam. Ethan Harris, aki az apjától örökölte csillogó zöld szemeit és göndör kis barna tincseit.

Ethan imádja a kis egy éves fejével Thomast. Sokszor hagyom őket kettesben, mikor nekem van a műszaki beosztásom.

Egy év alatt olyan komolyra fordúltak a dolgok, hogy összeköltöztünk. De valahogy hiányzik így is valami... Nem azt mondom, hogy Thomasszal nem vagyunk meg. Mert megvagyunk. Nagyon is jól. De... Még most sem tudok senkivel sem lefeküdni. Félek, valahogy akkor is, ha tudom, Thomas nem ilyen. Emelett van egy olyan érzésem, amit nem tudok megmagyarázni. Valami bűntudat féle.

Ethant lefektettem aludni az ágyába. Délután sokat szeret aludni. Ringattam a kiságyat, amikor valaki kopogott. Ezt nagyon furcsáltam, hisz senki nem keres engem. Hallgattam egy kis ideig csendben, de megint kopogtak. Felálltam és a bejárati ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam az ajtót és azonnal be is csaptam volna, ha nem kapok sokkot.

-Beca?- nézett rám Gigi, egy gyereket tartva a kezében.

A gyerek lány volt, két éves lehetett. Átkozottul hasonlított egy emberre a kis barna göndör fürtjeivel és azzal a  pokoli ismerős zöld szemekkel. Egy apától vannak Ethannel és ugyan úgy néznek ki.

-Hogy találtál meg?-kérdeztem, a fogaim között szűrve ki a szavakat.

-Beszélni szeretnék veled.-mondta a kérdésemre nem is figyelve.

-Szerintem nincs mit megbeszélnünk.-csuktam befelé az ajtót. A lábát gyorsan a kis résbe dugta, hogy ne tudjam becsukni. Kinyitottam vissza az ajtót.

-Beszélni szeretnék veled.-mondta.

-Miről?-kérdeztem idegesen.

-Mindenről.

-Konkrétan?-kérdeztem.

-Rólam,Harryről,rólad,a múltról.-mondta.

-Engem se te,se Harry,se a múlt nem érdekel.-sziszegtem a fogaim között.

-Beca engedj be. Muszály tisztáznunk dolgokat.

-Huzz el innen a, gyerekeddel együtt...-sziszegtem tovább dühösen.

-Ha most beengedsz, akkor...-elakadt egy pillanatra.- Akkor ígérem eltűnök. Örökre, ha úgy szeretnéd, a gyerekemmel együtt és nem hallasz többet felőlünk.-mondta.

Átgondoltam a hallottakat. Ha most ezt kibírom, többet nem látom.

Eláltam az útból és beengedtem őket. Elindultam a nappali felé, Gigi pedig a kezében fogva a lányát követett. Leültem az egyik fehér bőrből készült karosszékbe, Giginek pedig intettem az ugyan ilyen anyagból készült kanapé felé. A kis, üveg dohányzóasztalon ott hevert a laptopom, egy gyerek cumi, tejes üveg gyerekeknek és egy halom papír, munkaügyek miatt.

-Hallgass végig, kérlek.-kezdte. Halványan bólintottam.-Szóval...-folytatta.-Sosem érdekelt, hogy honnan ismerem Harryt? Hogy honnan tudok róla ennyi mindent?-kérdezte.

-De.-feleltem.-Megfordúlt már a fejemben.-Oh! Nem is egyszer! De jelen pillanatban nem akartam ezt a képébe vágni. Érdekelt egy kicsit, hogy hol akar kilyukadni.

-Nos...- folytatta.- Régen én is neki dolgoztam...-összeszorította a szemeit, mintha csak egy faág akart volna az arcába csapni és a szemeit védené.- Harry most azért ilyen, mert...-habozott. Felvontam egyik szemöldököm, jelezve, hogy kíváncsian várom a folytatást.- Mert ez miattam van...-mondta ki.- A dolgok kezdtek komolyra fordúlni. Az eljegyzést tervezgette, amikor megtudta, hogy járok valakivel. Ezután jött még a banda szünete is, ami szintén megviselte. Aztán próbáltam vele jóban lenni. Szakítottam Marckal, ezt te is tudod, hisz beszámoltam róla neked. Visszamentem Harryhez, hogy bocsánatot kérjek és ez a bocsánat kérés kicsit, khm... Intimebbre sikeredett, mint szerettem volna. Aztán jóban lettünk, te megkaptad a munkát és hát... Megint megtörtént köztünk, ami a kibékülésünk óta sokszor és emiatt tartom most itt a kezemben a lányom.- mondta.- Beca, én nagyon sajnálom, vétkeztem, elrontottam mindent, tudom. Tudom, hogy soha nem fogod megbocsátani azt, amit tettem. De ezeket muszály voltam neked elmondani...

Csak ültem jó pár percig csöndben és a hallottakat emésztgettem. Próbáltam felfogni a dolgokat, hogy mi mikor volt, ki mikor jött képbe. Ránéztem Gigire, akinek az egyik gyűrűs ujján egy arany gyűrű ékelkedett.

-Eljegyeztek?-kérdeztem végül.

Még nem tudtam a múltról beszélni. Emésztene kell egy ideig.

-Igen.-mosolyodott el halványan.

-Ki?-kérdeztem.

-Jamie.-mondta lesütött szemmel.

-Jamie Campbell Bower?-kérdeztem hitetlenül.

-Igen.-mondta.

Egy ideig még ezen is rágódtam. Gigit eljegyezték... Méghozzá Jamie...

-És hogy hívják a lányod?-kérfeztem.

-Darcy .-mondta.

Illet a kislányhoz a név.

Hirtelen arra kaptam fel a fejem, hogy valaki betoppan a nappaliba.

-Thomas.-álltam fel és öleltem meg a belépő pasimat.

-Szia kicsim.-puszilt a hajamba.

Thomasból árad a szeretet és a törődés. Mindig elcsodálkozom rajta, mert nem ehhez szoktam hozzá.

-Ki a vendégünk?- kérdezte.

-Senki.- vágtam rá.- Épp menni készült. Igaz?-pillantottam Gigire.

-Hát persze.-mondta.

Gigi felállt, a kezében Darcyval és kifelé mentek.

-Kikísérem.-mondtam Thomasnak.

-Rendben.-adott egy gyors puszit a számra.

Gigi után mentem és miután kilépett a házból visszanézett rám.

-Ne halljak felőled többet.-mondtam.

-Rendben...-suttogta.

Hátat fordított nekem,majd eltipegett a magassarkújában. Beszállt egy BMW-be, beültetve a gyereket a gyerek ülésre, majd elhajtott.

-Miért van olyan érzésem, hogy ez a lány a Harrys időkből való?- szólalt meg hirtelen mögöttem egy hang.

-Mert onnan van.-mondtam Thomasnak, még mindig az utat bámulva, hiába elhajtott már Gigi.- Vagyis régebbről ismerem. Vagyis...-gondolkodtam el.- Csak azt hittem, hogy ismerem...

Sziasztok! Sajnálom, hogy nem hoztam a részeket, de ez az április zsúfolt volt. Huuuu és ez a május még mennyire az lesz! Na de mindegy is. Itt az új rész, remélem tetszett, igyekszem hozni a részeket, amikben egyre több dolog derül ki a múlttal, a jelennel és a jövővel kapcsolatban 😊😊😊