Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

40.,,Igen!"

Te jó ég!!!!! Hol is kezdjek el mesélni?

Miután Harryvel lefeküdtem, hosszú évek óta először, semmihez sem hasonlítható érzést éreztem. Rájöttem, hogy mindennél jobban imádom Harryt. Erre Harry is rájött... Ugyanis... Inkább elmesélem hosszasan, nem lövöm le egy mondatban, ami 5 hónap alatt történt.

Az este, mikor Carol hazament, Louis rá várt a házánál. Elég ijesztő volt az egész. Hogy honnan tudta, hogy hol lakott az még máig rejtély. De aznap este sokat beszélgettek, Louis ott is aludt aznap este. Aztán minden nap találkoztak, beszélgettek rengeteget. És nagyon jól elvoltak. 1 hónapja kérdezte meg tőle, hogy lesz e barátnője. Carol persze igent mondott.

Na és hogy Harryvel, nameg persze velem mitörtént? Nem hivatalosan, de jártunk. Aztán...

Harry azt mondta öltözzek csinosan, mert elvisz valahová. Aztán persze hozzátette, hogy mindig csinos vagyok. Gondoltam valamit szeretne. Elmenni vacsorázni. Tényleg ebben voltam. Vettem egy vörös, de visszafogott ruhát. Nagyon szép volt, egyszerűen imádtam. Hozzá egy fekete magassarkú és gyönyörű, loknis haj.

-Mehetünk?-sétáltam le a lépcsőn.

Harry, aki a kanapén ült, teljesen le volt nyűgözve.

-Persze.-mondta.

Öltönyt viselt. Akár milyen ,,meglepő", az én szememben ez is remekül állt neki.

Kimentünk a kocsijához. Beültünk, majd egy 15 perces kocsikázás után megérkeztünk.

Egy kerthez vezetett. Egy csodálatos kerthez. Ami tele volt virágokkal. Eszméletlen volt. Augusztus vége volt, a nyár utolsó napjai.

Egy ösvényen sétáltunk végig. Majd megpillantottam egy üvegházat az út végén.

-Ne...-suttogtam mosolyogva.

Harry oldalról rám pillantott és még szélesebb lett a mosolya.

Bevezetett az üvegházba. A közepén egy gyönyörű zongora állt. Mindenhol vörös rózsacsokrok. A padló finoman behintve rózsaszírmokkal.

Harry odavezetett a zongora mellé. Ő leült a zongorához. Felnyitotta azt, az ujjait ráhelyezte a billentyűkre és valami csodásan kezdett el zongorázni.

A dal a szívemig hatolt. A végén már azt vettem észre, hogy sírok.

Mikor befejezte Harry a dalt, könnyes szemekkel elnevettem magam. Letérdelt fél lábára elém.

-Nem vagyok a szavak nagy embere.-mondta, majd ő is elnevette magát.-De a zenéhez jobban értek. Megpróbáltam minden irántad érzett szeretetemet egy dalban megírni.  Mert... Akár mennyi időt töltöttünk együtt, nem volt elég.-a zsebébe nyúlt és kivett egy dobozkát. Felpattintotta a fedelét.-Nem akarom, hogy bármennyi időt is ezentúl úgy töltsünk együtt, hogy nem vagy hivatalosan az enyém. Mert... Nekem nem elég, hogy csak járunk, bár azt nem hivatalosan. Nekem az örökkévalóság kell, amit veled együtt élhetek le.-felém tartotta a kis dobozkát.-Beca Harris.-nézett mélyen a szemembe.-Lennél a feleségem?

Nekem sem kellett kétszer feltenni ezt a kérdést.

Azonnal a nyakába ugrottam, ott a földön, a rózsaszírmok között.

-Igen!-mondtam, miközben átkaroltam a nyakát. Egy rövid csókot nyomtam ajkaira.- Ezerszer is, igen!!!-majd még egyszer megcsókoltam, ami hosszú és érzelmes lett. Majd még egyszer és még jó párszor.

Mikor befejeztük a csók csatát, felhúzta az ujjamra a gyűrűt. Mélyen a szemébe néztem.

-Szeretlek.-suttogtam.

-Szeretlek.-mondta ő is.

Aztán megint jött a csók. És igen... Eljegyzett... Ezt sem gondoltam volna jó pár éve...

Volt a srác, akinek nem voltak érzései. Majd jött a lány, akinek volt, méghozzá túl sok és itt akadt a srác iránt is érzése. És hogy ebből most házasság lett... A srác és a lány is rengeteg érzésben, főleg közösben, bővelkedik.

-Most, hogy hozzám jöttél...-mondta Harry.-Bevallom, nem mindig voltam edzésen mikor azt mondtam oda megyek...

Azonnal néztem egyet, hisz már rögtön leforgott előttem minden lehetséges válasz, ami közt ott volt a megcsalás és még rengeteg dolog.

-Nyugi.-nevette el magát.-Nem nőkkel voltam.-azonnal megnyugodtam.-Hanem ezt a dalt írtam, ezt az egészet szerveztem.-nézett mélyen a szememben.-És betoltam rengeteg vödör fagyit, amit nem szabad lett volna.

Elnevettem magam. Mindig tudja mivel nevettessen meg. Mindig tudja mit kell mondani.

-Mindig azt érzem...-csimpaszkodtam a nyakába.-Hogy minden egyes percben újra meg újra képes vagyok beléd szeretni, az előbbinél jobban...-csókoltam meg.

-Köszönöm, hogy vagy nekem.-mondta.-Miattad érzem úgy, hogy élek.-csókolt meg megint.

Sziasztok! Itt az új rész! Remélem tetszett! És igen... Már ennek is itt volt az ideje, a nagy IGEN-nek😏😄Sietek a kövi résszel❤️❤️❤️