Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

29.,,Gemma Styles"

Emlékszem még arra az estére, mikor Harry azt mondta nekem, hogy nem tud majd leállni... Nem is tudott... Jobban fájt mint előszőr... A lábamra sem bírtam állni... Ezután Harry hangulatingadozásai is visszatértek. Néha kedves volt velem, máskor felpofozott...

Két dolog tart még itt... A szerződés és a pénz. Ha már eddig dolgoztam kell a pénz. A szerződés pedig csak egy éves.

A tervem, hogy majd pont én fogom meggyógyítani Harryt, kudarcba fulladt. Úgy érzem, hogy nem tudok rajta segíteni. Csak vagyok itt neki, hogy kiélhesse a vágyait. Már szólni sem merek neki, hogy nem akarom. Ilyenkor ha jó kedvében van, csak felpofoz. Ha rossz... Kibilincsel az ágyára, teljesen kiszolgáltatottá válok és azt tesz velem amit ő akar...

Én úgy érzem, hogy ezt már nem bírom. Lassan soha nem tudok majd lábra állni ha így folytatja.

Így, az eset után egy hónappal, egyre boldogtalanabb vagyok. Már nem érzem azt, amit először Harryvel. Már nincs az, hogy leülünk és megnézünk egy filmet. Már nincs az, hogy bejön a konyhába, míg én vacsorát főzök és a feltesz a pultra, ezután mindig hosszú csók csata következett.

Már nincsenek azok az apró, vágyakozó pillantások, amiket felém küldött. Már magáévá tett és úgy érzem, hogy csak ennyire kellettem neki.

-Jó reggelt.- jött be a konyhába.

Hátulról átölelt és a nyakamba hajtotta fejét. Éreztem, ahogy gyengéden a nyakamba szuszog. Néha, talán ezekért a pillanatokért maradok.

-Jó reggelt.- mondtam én is.

-Mi fogunk reggelizni?- kérdezte.

Ekkor megszólalt a csengő. Harry elengedett, én megfordultam és egymásra néztünk.

-Nem várok senkit.-mondta.

-Én sem...-mondtam csendesebben.

Harry az ajtó felé indult. Elvette a közelben lévő baseball ütőt és kinyitotta az ajtót.

Csak állt ott és meg sem bírt moccani.

-Harry!-mondtam.-Ki az?

Megmozdult az egyik ujja. Mintha teljesen lesokkolt volna. Láttam, ahogy minden izma megfeszül.

-Harry!- mellé léptem és a karjára tettem a kezem.

Az ajtóban állóra néztem. Egy lány volt az. Rövid, vállig érő barna haja volt. Zöldes barnás szeme volt. Piros rúzst kent a szájára, ami elütött fehér arcától.

-Te ki vagy?- kérdeztem.

-Ezt én is kérdezhetném.- nézett szúrós szemmel Harryre.

-Gemma...- suttogta Harry.

-Harry ki ő?- kérdeztem kicsit idegesen.

-Gemma.-nyújtotta felém a lány a kezét.-Gemma Styles.- mosolygott.

Fehér fogait megvillantotta.

-Beca.-nyújtottam a kezem és kezet ráztunk.- Beca Harrison. Gyere be.

-Nem.-szólalt meg Harry.

Hangja kemény és rideg volt. Összerezzentem.

-Harry...- kezdtem volna, de közbe vágott.

-Azt mondtam, hogy nem.-mondta megint.

-Harry mi ütött beléd?- meredt Gemma Harryre.

-Menj innen.- csapta rá az ajtót Harry Gemmara.

Harry azonnal elrohant,a baseball ütőt eldobta és gondolom a szobájába ment.

Kinyitottam az ajtót. Gemma már majdnem beszállt a kocsijába, mikor megpillantott engem. Vissza sétált hozzám. A kezembe adott egy kis papírt.

-Hívj fel, mikor az öcsém nem lesz itthon.- mondta.-Kérlek.

Bólintottam egy halványat.

-Rendben.-mondtam.

-Köszönöm.- ölelt meg.

Nem tudtam hová tenni ezt az ölelést, így inkább csak vissza öleltem.

Gemma beszállt a kocsijába és elhajtott.

Enyhén fahéjas illata az orromba kúszott. Hasonlított kicsit Harry illatára. Harry illata fahéjas és kicsit citromos. De... Akaratom ellenére még is ez a kedvenc illatom...

Harry miért vágta rá a nővérére vagy hugára az ajtót? Még annyira sem ismerem Harryt, hogy tudnám ki neki Gemma... Valahogy muszály lesz megtörnöm, hogy a múltjáról meséljen... Mert akármi is történt, szerintem nem véletlen csapta rá az ajtót a testvérére...

Hoztam is a mára ígért részt😊Remélem tetszett és sietek a kövivel😉