Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

27.,,Itt leszek neked..."

Sötét van...Nem tudom kinyitni a szemem...Nem bírok megmozdúlni...

Hangok...Mintha valaki egy székkel nyöszörögne...Nem tudok megszólalni...

-Beca...-hallom a nevem. Harry...

Szeretnék neki szólni,kiabálni,de valahogy még sem tudok...

-Beca én annyira sajnálom...-szipog.

Most sír?

De Harry nem a te hibád!Hiába szerettem volna neki ezt mondani,nem tudtam...

-Állítólag...-mondja.-Ha valaki kómában van,hallja amit nekik mondanak...

Kómában lennék?

-És remélem,hogy most hallasz engem.-mondta.

A hangja lágy volt.Dörmögős és rekedtes.Sütött belőle mégis a fájdalom...

-Ha megtudom ki tette ezt veled...-hangja feszült lett.-Én esküszöm...Nem állok jót magamért...

Hihetetlen nyugodságot éreztem.Mint aki alszik,de mégis fent van.Vagy...Mintha bezártak volna egy szűk,fekete dobozba,ami most a testem,és nem engednének ki...

-Beca...-mondta.

Éreztem,hogy megfogja a kezemet...

-Ha felébredsz,én itt leszek...Várni foglak...Csak...Kelj fel...-szorosabban fogta a kezemet mostmár.-Hiányzik a hangod...A mosolyod...A nevetésed...Tudom,hogy többször láttalak sírni,mint nevetni,de ez miattam van...És...Szörnyen érzem magam miatta...Ha tudnád,mennyire...Annyiszor megbántottalak...Annyiszor...És te maradtál...Egy szó nélkül...Nem tudom,hogy mivel érdemeltem ki ezt...Vagy mivel érdemeltelek még téged...De...Örülök,hogy ismerlek és naphosszat a közelemben vagy...Mikor először megláttalak...

-Mr.Styles.-szólt közbe valaki.

Ha tudtam volna sírni ebben a pillanatban,megtettem volna...Amiket mondott...

-Lejárt a látogatási idő.-mondta megint az a valaki.

-Kérem...-esdeklett Harry.-Hadd maradjak...Nem tudom őt itt hagyni,ilyen állapotban...Felemésztődnék belülről...Ha nincs velem,tudja, akkor nekem senkim sincs rajta kívül...

-De Mr.Styles...-mondta valaki.

-Kérem...-mondta fáradtan Harry.

-Rendben...-mondta megenyhült hangon az a valaki.

Ajtócsukódást hallottam.

-Maradhahok.-mondta lelkesen Harry.-Ígérem,hogy nem mozdulok mellőled,míg fel nem ébredsz...

Éreztem,hogy besüpped mellettem az ágy.Súly nehezedett rá.

Harry lassan cirógatni kezdte a kézfejem.

-Olyan...Békés és nyugodt vagy...-mondga egy kis hallgatás után.-Sosem láttalak így még ébren...Csak mikor alszol...De akkor sem mindig...Szerintem...Ennek a nyugtalanságnak én lehetek az oka...

Harry...Ne hibáztasd magad...

-Szörnyű ember vagyok...-mondta.-Mint a múltban,mint a jelenben...Annyi sok rosszat tettem...És te nem tudsz róla...Csak azokat,amiket veled tettem...Előtted...Előtted minden más volt...

Elhallgatott...Hallottam,hogy nyelt egy nagyot...

-Előtted annyi minden más volt...De jöttél te és...-megint elhallgatott.-Késő van már...Nem fárasztalak tovább...Aludj csak...

Éreztem,hogy a súly lekerül az ágyról.Majd megint széknyikorgás.

-Itt leszek neked...-mondta.

Ezután éreztem,hogy megint teljesen elnyel a sötétség...

Nem tudom,hogy mennyi idő tehetett el,de megint felkeltem.

Ismét csak sötétség volt mindenhol...Ismét nem tudtam moccani sem,beszélni,akár a szememet kinyitni...

Hangok...

-De kérem,valahogy csak feltudnák ébreszteni!-hallottam meg Harry ideges hangját.

-Mr.Styles,ez nem tőlünk függ.A kisasszonytól.Ő tudja mennyi időre van szüksége,nem mi.-mondta egy hang.

-Több mint egy hónapja úgy fekszik az ágyon!Szinte mozdulatlanúl!-hallom,hogy Harry kiabál.-És csak egyszer emelte meg az egyik ujját egy pillanatra!Ez volt minden!A szeme sem rebbent!És tele van dugdosva azokkal a rohadt csövekkel!Nézzen rá!Maga szeretne így látni egy olyan valakit akit szeret???

Először is...Már több mint egy hónapja kómában vagyok?Másodszor...Harry mondta...Maga szeretne így látni egy olyan valakit akit szeret?

-Nem...-mondta valaki.-De meg kell értenie,hogy mi nem tehetünk most semmit.A lélegeztető gép már nem kell neki.Stabilak az élet jelei.Ez jót jelent.

-De akkor sem maradhat így még nem tudom meddig...-mondta Harry elkeseredetten.

Elég volt...Fel kell kelnem...Utálom ezt a sötétséget...Utálom,hogy nem tudom kinyitni a szemem...Hogy nem tudok beszélni,hiába szeretnék...Hogy megmozdúlni sem tudok...Közben pedig belül élek...Látni akarom a napfényt...Látni akarom Harry csillogó,smaragd zöld íriszeit...Rövid barna haját...Gödröcskés mosolyát...Látni akarom Harryt...

Hirtelen kipattantak a szemeim.Kapkodva szedtem a levegőt a számon keresztül.Mintha a víz alól buktam volna fel.Kezeimmel megszorítottam az ágy korlátját mind két oldalról.

-Beca!-hallottam Harry hangját.

Tekintetem találkozott az övével...Könnyek csillogtak a szemében...

Felém lépdelt hosszú,formás lábaival.Lehajolt hozzám és megcsókolt.

A gyomromban,mintha valami életre kelt volna...

Mikor Harry elvált tőlem két keze közé fogta az arcomat.

-Annyira hiányoztál...-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.

-Te is nekem...-suttogtam.

Sziasztok!!!Itt a kövi rész😄Remélem tetszett nektek,jövő héten hozom a kövi részt😉Túl vagyok a szóbeliken és egy csomó Tz-n,úgyhogy visszatértem😄Ami azt jelenti,hogy heti akár két rész is lesz ha nem leszek lusta😅Sietek a kövi résszel😉