Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

39.,,Akarlak..."

Miután Carollal vásároltunk neki az igazi stílusához illő ruhákat és elmentünk egy fodrászhoz is... Te jó ég! Meg sem ismerni...

Kiderült, hogy szereti a rockot és imád fekete, motoros, rockos cuccokban járni. Így hát e szerint vásároltunk ruhákat is. Majd a fodrásznál kiszedtte a póthaját(már ami maradt, khm, miattam...) és egy teljesen új frizurát varázsoltak neki. Ami igazán Carolos.

Őrületesen jól áll neki ez a stílus...

Éppen a fodrásztól jöttünk kifelé.

-Esküszöm!-mondtam ámélkodva.-Rohadt jól áll ez így neked!

-Köszönöm.-nevetett.-Ez jobban átadja, hogy ki vagyok, mint a szőke póthaj.

-Teljesen egyetértek.-bólogattam.

Ekkor hirtelen nekünk jött valaki. A sok bevásárlós táska a különféle üzletekből kiestek a kezünkből.

-Francba...-sziszegte a srác.

Rettentően ismerős hangja volt. Azonnal felpattantam és a srácot viszlattam.

-LOUIS???-kerekedett el a szemem.

-BECA???-kerekedett el neki is a szeme.

-Jézusom...-suttogtam.

Igen, ő az a Louis volt... Akit egyszer megvertem és sok bajt okozott nekem.

-Na jó...-vettem egy nagy levegőt.-Most kinyirlak!-és azonnal be is húztam volna neki egyet, ha nem fogja le a kezem. Sokkal erősebb volt, mint valaha. Az arca nem sokat változott, maximum nem volt olyan buzis, mint régen. Eltűntek róla a rózsaszín dolgok és teljesen normálisan nézett ki.

-Beca.-mondta.-Nyugodj le. Tudom, mérges vagy rám amiatt, amit tettem. Mindenért... De nagyon sajnálom és megváltoztam. Esküszöm. Már nem érdekel Harry. Egy fiú sem érdekel. És nem szeretnék neked ártani. Tanúltam a hibáimból.-eleresztette a kezem.

-Hogy bízzak benned?-kérdeztem kissé hangos.-Hogy? Miután megkeserítetted az életemet? De nem csak az enyémet, hanem Harryét és ráadásul a kutyámét is.-szipogtam.

-Istenem...-csapott a homlokára Louis.-Gyere ide.-meg sem várta, hogy ellenkezni tudjak, már magához is húzott és megölelt.-Annyira sajnálom... Mindent sajnálok. Mindent...

Ezután elengedett. Letöröltem a könnyeimet. Carol felé fordúltam.

-Megyünk?-kérdeztem.

-P... Persze...-mondta dadogva.

Tekintete egész végig Louison volt. Elvettem tőle pár csomagot, amit ő már felszedett a földről, míg én Louiszal beszélgettem.

Sosem akartam volna, hogy Carol megismerje Louist. De ahogy rá nézett... Tennem kellett valamit...

-Khm...-köszörültem meg a torkom zavartan.-Carol, ő Louis, Louis ő Carol.-mutattam be őket egymásnak. Carol zavartan kezet fogott Louiszal. Mind a kettejük arcán ott ült az a halvány pír.

-Akkor...-mondtam.-Majd még találkozunk, vagy nem tudom.-mondtam Lousinak.-Szia.-biccentettem.

-Szia...-mondta halál vörösen Carol.

-Sziasztok...-mondta Louis is vörös fejjel és Carollal szemezgetett.

-Jesszus Mária!-suttogtam magamnak.

Megfogtam Carol kezét és elkezdtem a kijárat felé húzni. Feleszmélt zavarában és elvett tőlem pár szatyort.

-Sajnálom...-dadogta.

-Semmi baj.-mosolyogtam rá.-Látszott mind a kettőtökön, hogy ez szerelem volt első látásra.-nevettem.

-Dehogy!-tiltakozott.-Nem! Nekem... Nekem nem jön be!-próbálkozott hazudni.

-Aha. Persze.-mondtam. Hátrafordúltam egy pillanatra.-Louis téged néz hátulról.-mondtam.

-Mi?-kapkodta a fejét zavarában Carol.

-És még hogy nem jön be.-nevettem.

Ezután elsétáltunk hozzánk. Letettük bent a csomagokat.

-Szerintem én lépek haza.-mondta Carol.- Nekem holnap be kell mennem dolgozni.-nézett a faliórára, ami este 7 órát mutatott.-Nagyon szépen köszönöm, hogy eljöttél velem Beca. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Köszönöm.-ölelt meg.

-Igazán nincs mit.-öleltem vissza.-Mit szólnál több ilyen programhoz?-kérdeztem.

-Eszméletlen lenne!-mondta, ezután pedig elengedett.

Kivittük a cuccait a kocsijához, ami egész nap nálunk parkolt.

-Szia.-mondta és beszállt a kocsijába.

-Szia.-mosolyogtam rá.

Miután integetett nekem begyújtotta a pink kocsiját és elhajtott.

Bementem a házba, ahol Harry a kanapén ült. Megijedtem tőle, hisz nem tudtam, hogy itthon van.

-Mi történt?-kérdezte komoran.

-Barátok lettünk.-mosolyogtam rá.

-Na ezt sem gondoltam volna.-nevetett.

-Ugyan már!-ültem le mellé.-Carol egy nagyon kedves lány. Visszatért ma a régi stílusához. Ha legközelebb látni fogod, eldobod majd tőle az agyad. Hihetetlenül megváltozott!-mondtam lelkesen.

-Figyelj...-mondta Harry komolyan.-Egy dologról még nem beszéltünk...

-Igen?-komolyodtam el én is egy pillanat alatt.

-Amikor Thomas itt volt...-kezdett bele.- Azt mondtad, hogy nem feküdtél le vele, ezen a hat éven keresztül...-mondta.

-Ez így van...-mondtam kicsit zavartan.-Mindig úgy éreztem, hogy ezzel elárulnálak. Hogy ez nem lenne helyes. Hiába nem volt köztünk semmi sem... Akkor is... Nekem fontos volt az, hogy ne feküdjek le vele.

-Ha hiszed, ha nem, én sem voltam egyszer sem senkivel... Nem jártam senkivel és egyéjszakás kalandjaim sem voltak... Mert ugyan ezt éreztem... Rájöttem, hogy szeretlek.-mondta.

-Én is szeretlek.-majd megcsókoltam.

Ez a csók szenvedélyes lett. Minden érzésünket átadtuk vele.

-Akarlak...-suttogtam.

-Biztos?-kérdezte.

-Biztos.-csókoltam meg megint. Az ölébe ültem, vele szemben.- Ennél jobban még semmiben sem voltam biztosabb...

Sziasztok! Itt is van a kövi! Hozzám képest hiper gyorsan😂😂😂 Remélem tetszett nektek😉 És igen! Felbukkant mind a két nem várt személy és találkoztak. Carol és Louis. Ezután vajon mi lesz velük?😱😉 Sietek a kövivel 😉😄❤️