Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

36.,,...akkor szétverem"

Beca szemszöge:
Reggel mikor felkeltem a kanapén voltam. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit keresek itt. Aztán a szemben lévő kanapén megpillantottam Harryt. Először lefagytam. De aztán emlékek sora villant át a fejemen, amik tegnap este történtek.

Harry halkan szuszogott, a vékony takaró alatt a mellkasa fel-le mozgott. Egy fekete póló volt rajta. A bicepsze kidolgozottabb, mint 6 éve. A tetoválásai megmaradtak neki, amit régen sokat figyeltem. Mert érdekeltek, hogy mit akarnak szimbolizálni. Most, hogy a közelemben van Harry, megint kezd egy kicsit érdekelni... Lehet, hogy a forró tűzzel játszom és megint megégetem magam. Lehet, hogy amit tegnap előadott, az csak egy szerep volt, hogy megtudjon győzni. Mi van, ha lehet egy csöppet sem változott?

Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, mikor Harry elkezdett mocorogni és kinyitotta a szemét. Mikor meglátott, olyan képet vágott, mintha nem hinné el, hogy engem lát.

-Jó reggelt.-mosolygott rám végül.

Azok a gödröcskék, amik engem elbűvöltek hajdanán, megint megvillantak. Olyan ritkán láthattam ezt a mosolyt. És most még édesebb volt, mint valaha.

-Jó reggelt.-mosolyogtam vissza rá.

A falra pillantva megakadt a szemem az óra mutatóin.

-Basszus!-pattantam fel a kanapéról.

-Mi az?-kérdezte összeráncolt szemöldökkel és felült a kanapén.

-Ethannek iskolába kell mennie! És már kilenc óra van!-csaptam a homlokomra.

-Nyugi.-mondta Harry. Visszahelyezkedett kényelmes helyére és a takarót letolta a derekáig.-Már elvittem iskolába.-kezeit összekulcsolta a tarkóján és a plafont bámulta.

-Mi?-kerekedett el a szemem.

-Gondoltam hagylak aludni.-mondta.

-Köszönöm...-suttogtam lehajtott fejjel.-Szörnyű anya vagyok...-rogytam vissza a kanapéra, könyökeimet megtámasztottam a combomon és tenyerembe temettem az arcom.

-Hé.-éreztem meg egy hatalmas, meleg tenyeret a hátamon.- Nem vagy rossz anya.- belenéztem csillogó zöld szemeibe.- Ethan nem kívánhatna jobb anyát.

-De, ez a Thomas dolog is... Szerinted láthatta, hogy mit csinálnak azok ketten?-kérdeztem félve.

-Nem foglak kímélni...-mondta.-Hisz tudnod kell. Az anyja vagy. Igen, látta.

-A fenébe...-szöktek könnyek a szemembe.-Esküszöm, ha még egyszer látom annak a féregnek a képét, akkor szétverem...

-Hó.-mondta Harry és magához húzott. Fejem a mellkasán pihent, karjait körén kulcsolta.- Tudom, hogy képes lennél rá. Hisz... Már láttam is azt az éned...-szín tisztán beugrott az a kép, amikor Louiszal verekedtem.-Majd én elintézem.

-Harry, nem rángathatlak ebbe bele.-mondtam.- El tudom intézni egye...-és ekkor kopogtak a bejárati ajtón.

Óvatosan elhúzódtam Harrytől és az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam.

-Szia.-mosolygott rám Thomas.

-Na menj a picsába.-mondtam neki rezzenéstelen arccal.-De előbb még szétverlek!

Elkaptam a felsőjét és berángattam a házba. Lekevertem neki egy hatalmas pofont jobbról, majd balról. Ettől lehajotta a fejét, így alkalmam adódott rá, hogy gyomorszájon vágtam. Bele is rúgtam a lábammal, ettől a földre rogyott. Térden állt először, de aztán oldalra dőlt. Bele rúgtam még egyszer a gyomrába, de aztán valaki hirtelen felkapott.