Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

37.,,Szeretlek..."

Miután egy jó óra múlva megnyugodtam, a kanapén ülve bámultam magam elé.

-Jól vagy?-kérdezte Harry leülve mellém.

-Persze.-bólogattam.

-Ethanért elmenjek majd?-ajánlotta fel.

-Nem, nem kell. Hétvégére elviszik a szüleim magukhoz.-mondtam.- De azért köszönöm.-mosolyogtam rá.

-Akkor...-köszörülte meg a torkát zavartan.-Én szerintem lelépek...

-Ne!-ez volt a hirtelen reakcióm.

Annyira bepánikoltam, hogy most itt hagy, emiatt mást nem tudtam hirtelen mondani. Talán túl elhamarkodottan beszéltem, de ez már megtörtént. Azt akarom, hogy itt legyen mellettem. Hogy tisztázzuk a dolgokat. Hogy megbeszéljük akkor mi lesz velünk, ha egyáltalán lesz ilyen, hogy velünk. Csak azt akarom, hogy velem legyen...

-Vagyis...-és éreztem, hogy a fülemig pirulok.

-Figyelj.-hatalmas tenyereivel körbekulcsolta az én egyik pici kis kézfejem.-Addig maradok, ameddig szeretnéd.

-Az is benne van a pakliban, hogy örökké?-kérdeztem még mindig vörösen.

-Persze, hogy benne van.-mosolyodott el.

Közelebb húzódtam hozzá és az arcunk nagyon közel volt egymáshoz. Már egymás légzését is tisztán éreztük az arcunkon. De ekkor arrébb húzódott tőlem.

Összezavarodva pislogtam rá.

-Bocs, csak...-hátradőlt a kanapén és sóhajtott egyet.- Nem akarlak így kihasználni.

-Hogy így?-néztem rá értetlenül.

-Így. Hogy Thomas itthagyott, gondolom mérges vagy, hogy szomorú meg ilyenek. Azt szeretném...-nézett mélyen a szemembe.-...ha kitisztult fejjel éreznél irántam valamit. Akármit, ami más mint a gyülölet. Azt szeretném, ha megbocsájtanál nekem.-mondta komolyan.

-Harry...-néztem mélyen a szemébe.-Nem tudom, hogy mi ütött belém, de én nem haragszom rád... Már nem tudlak gyűlölni sem... Ez a hat-hét év elég idő volt arra, hogy gyűlöljelek és mérhetetlenül utáljalak. De... Közben rá ébredtem, hogy mi hiányzik. Hiányzott az együtt töltött idők jó része. Mikor észrevettél és törődtél velem. Amikor kedves voltál. Most, hogy megint felbukkantál, teljesen más ember vagy. Az vagy, akinek hittelek az eleinte. Megváltoztál. Más lettél. És én ezt imádom. Mikor egy fasz voltál, már bocs, de az voltál-elnevette magát Harry-valami akkor is megfogott. Szerettem volna több időt tölteni veled. Most, hogy itt vagy, megváltozhatnak a dolgok. Megváltozhat az ami rossz volt. És végre... Végre az igazi Harryvel lehetek. Ha maradsz és helyrehozzuk a dolgokat, akkor talán más lehet mint régen...

Egy ideig hallgatott. A mondottakat elemezgette. Ezután rám nézett és elmosolyodott.

-Persze, hogy maradok. Ha engeded, akkor igen. Szívesen töltenék el veled és a...-megakadt egy pillanatra-és a fiammal minél több időt.

-Ethan tudja?-kérdeztem.-Mármint. Hogy az apja vagy.

-Nem.-mondta nyugodtan.-Miattad nem mondtam el. Gondoltam jó okod volt arra, hogy eddig egy szót sem szóltál rólam. Én sem szóltam volna, ha a helyedben lettem volna...-sütötte le a szemét.

-Harry...-fogtam meg a kezét. Könnytől csillogó szemeit rám emelte.-Az a múlt volt és már elmúlt. Ne törődjünk vele mostantól sokat.

Ez a Harry más. Ez a Harry az, akivé változtatni szerettem volna. Vagyis jobban mondva, csak vissza akartam neki adni a normális életet. Amit szerintem élt régebben. Amiben végtelenül boldog lehet. Aki most mellettem ül, ez a Harry, engem tesz végtelenül boldoggá.

-Köszönöm, hogy segítettél túl jutni a múlton. A sok... A sok... Gyötrelmen...-dadogott.

-Mielőtt megismertelek, addig nem voltál olyan, mint miután megismertelek, igaz?-kérdeztem félve.

Hisz mégiscsak szerettem volna tudni. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság.

-Vagy 14 éves koromig nem...-mondta.

Az állam is leesett a kora hallatán.

-Mi történt?-kérdeztem.

-Rossz társaság, aztán az 1D és... A családom...-mondta fájdalmasan.

-Mi történt velük?-kérdeztem.

-Új apa, a nővérem fasz barátai és anyám kiborulása.-soroltam-De csak sorjában. Anya elvette Robint, az apámat, aki 2017-ben, nyáron meghalt. A nővérem barátait sorra kellett levernem, hisz mind csak ki akarta használni szexuálisan. Én ezt észrevettem, de Gemma nem... Emiatt berágott rám és olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik egy életre megmaradtak bennem... Hisz régen mi volt a legjobb testvérpár...-kalandozott el halvány mosollyal az arcán.-Aztán anyám is kiborult rám. A rossz társaság, meg úgy minden miatt. Ezért hát minden kapcsolatot megszakítottam velük. De ez a jó pár év felvilágosított. Felfogtam a dolgokat. Így felkerestem a családomat, már a maradék tagját... és kibékültem velük. Nem volt könnyű... Mondjuk úgy, hogy 1-2 év...-húzta el a száját.-De addig minden nap kitartóan próbálkoztam. Mindezt neked köszönhetem... Ha te akkor nem mész el... Ha akkor nem világosodok fel... Lehet már nem élnék...-suttogta.

-Harry...-szorítottam meg a kezét, amit még mindig fogtam.-Itt vagyok neked. És te is nekem. Kibékültünk. Most kell ennél több?-néztem a szemébe.

-Nem te kellesz...-mondta a tekintetét mélyen az enyémbe fúrva.-Minden egyes porcikád.

Hirtelen csaptam le az ajkaira. Az a sok év, amit külön töltöttünk hirtelen nem számított. Olyan volt, mintha az előbb csókoltuk volna meg egymást és most megint. Rettentően hiányzott, hogy ajkai ajkaimmal egybeforrva legyenek tökéletesek. Hisz pont összeilletek. Mint a kirakós egy darabja és a párja. És talán ez lehet, hogy nem csak az ajkunkal van így. Hanem az egész mivoltunkkal. Lehet, hogy minket egymásnak szántak. Lehet, hogy...

-Szeretlek...-suttogtam, mikor elváltam ajkaitól.

Sziasztok!!! Itt is van az új rész!!! Remélem tetszett nektek és kicsit világosabbak lettek a dolgok😋😉  Ez a rész kiváltképp egy ember miatt íródott. bogi_28_ Boldog szülinapooooot mégegyszer 😍😍😍😍😍😍Sok-sok puszi és remélem neked is tetszett😄😄😄❤️❤️❤️ Megígértem, hogy szülinapodra kijön az új rész. Talán kicsit későn, de akkor is ki jött😉😄😄❤️❤️❤️ Jó éjszakát mindenkinek! És sietek nagyon a kövivel😉❤️❤️❤️