Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

12.,,Rákulcsolta ujjait az ujjaimra"

Ott ültem Harry mellett tehetetlenül.Nem tudtam mit csináljak...

Majd kicsit közelebb mentem hozzá.Így mentem kicsiket felé.Míg meg nem szakítottam köztünk a távolságot.Félve a fejemet a vállára hajtottam.Úgy ültem mellette.

-Hogy érted,hogy...-kezdtem és egy kicsit megakadtam.-Hogy senkid sincs?

-Mindegy.Haggyuk.-és hirtelen felállt,majd otthagyott faképnél.

-Ekkora egy bunkót...-suttogtam magamnak.

Még mindig ott ültem,a hátamat a falnak támasztottam.Nem tudtam ismét,hogy mit tegyek.Ött ültem teljesen tehetetlenül ismét.

Mikor már vagy fél órája ültem a padlón megcsörrent a telefonom.Előhalásztam a zsebemből és felvettem a telefont.

-Igen?-kérdeztem bele.

-Beca!Miért vagy ilyen szomorú?-kérdezte fennhangon Gigi.

-Várj,kimegyek.-suttogtam.

Ott a házban nem mertem beszélni.Féltem,hogy meghalja Harry.Vagyis inkább...A következményektől féltem,ha meghallja...

Felvettem gyorsan a kabátom,a sapkám és a cipőm.Ezután kiléptem a friss,ropogó hóra.

-Gigi...-kezdtem bele mondandómba.

-Beca bökd már ki!-szólt rám dühösen.

-Jójó.-védekezeltem azonnal.-Megőrítenek Harry hangulatingadozásai...Az...Előbb még láttam rajta,hogy megvan törve,beszélt velem bizalmas dolgokról,nem akart bántani...-mondtam ezt egy szuszra.Halkabbra vettem a hangom.-Azt mondta nekem...Hogy kifordítom önmagából...

-Egy kérdés...-mondta Gigi.-Meg...Izélt már?-kérdezte kicsit zavartan Gigi.

-Nem!Éppen ez az!Nem...Izélt meg!Azt mondta már rég nem lennék szűz,csak kifordítom önmagából!-szinte kiabáltam.

-Basszus...-Gigi hangjában valami felismerése hangzott.

-Mi az?-kérdeztem.

-Beca tedd azt tovább amit eddig tettél!-szólt rám.

-Jó.-mondtam.-Állok kint tovább a hóban.-a nevetésemet elfolytva néztem fel Harry hatalmas,egyedülálló házára.

-Nem te balfasz!-szidott le.

Hát...Néha ha Gigi komolyan vesz valamit,én viszont nem akkor képes szidni is.Persze,tudom,hogy szeret és nem gondolja komolyan.

-Így általánosan tedd azt amit szoktál.-mondta Gigi.

-De...Nem is tettem úgy különösen semmit.-mondtam értelenül.

-Hát ez az!Mert...-ekkor elkezdett recsegni a telefon,nem értettem semmit.-Mennem kell,szia!-hallottam valami ilyesmit,majd megszakadt a vonal.

-Francba...-suttogtam.

-Megszakadt a vonal?-hallottam a hátam mögül messziről azt az ismerős hangot.

-Öööööö...-dadogtam.

Közelebb sétált hozzám Harry,majd velem szemben megállt.Teste meleget árasztott.Teljesen fel volt öltözve,mintha...Valahová elmenne...

-Igen...-suttogtam a szememet a földre szegve.

-Jössz velem sétálni?-kérdezte dörmögő hangján.

Félve felpillantottam rá.Arca most is a szomorúságot,a csalódottságot és a magányt sugározta.

-Igen...-suttogtam.