Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

31. ,,Ki lett belőled kislányom?"

Egész este húztam a bőröndöket magam után, mire másnap reggel 9-re elértem azt a házat, ahol egyenlőre lakni tervezem.

Úgy éreztem, hogy minden végtagom nehéz és alig bírtam megmozdítani valamelyiket is.

Nehezen megnyomtam az ajtó csengőjét. Mivel nem jött semmi válasz, vagy ajtó nyitás megint megnyomtam.

-Megyek!- hallottam az ismerős hangot.

Egy perc múlva kinyílt az ajtó és az előttem álló nő sokkosan nézett rám.

-Anya?- néztem rá.

-Beca?- kérdezte teljesen lesokkoltan.

-Kérlek hadd maradjak itt egy ideig.-mondtam. -Mindent elfogok magyarázni, csak kérlek engedj be...- könyörögtem.

Anya sokkos állapotban elállt az utamból. Behúztam a házba a bőröndöket. Lerúgtam magamról a cipőm és leültem fáradtan a kanapéra. A szemeim elnehezedtek és nem bírtam tovább tartani magam. A fejem teljesen elnehezedett és tehetetlenül dőltem oldalra. Ezután gyorsan magába szippantott az álomvilág és annak sötétje.

Nehezen nyitottam ki a szemem. Körülnézve elfogott a felismerés, hogy nem Harry házának egyik szobájában vagyok. Hanem abban a háznak a nappalijában, ahol felnőttem.

A takarót, amit gondolom anya vagy apa terített rám, lerúgtam magamról és a faliórára néztem. Másnap reggel hat órát mutatott.

Kipihentem azt a sok sétálást. Egyszerűen frissebbnek éreztem magam,mint tegnap reggel. Már csak a zuhanyzás hiányzott.

Az egyik bőröndömből elővettem egy tiszta fehérneműt, melltartót, egy szürke melegítőt és egy szürke bő pólót.

Megkerestem a fürdőt, amit persze tudtam, hogy hol van, hiszen nem történtek túl nagy változások a házon belül.

Levettem a koszos ruháimat és beálltam a meleg zuhany alá. Ahogyan a forró vízcseppek végig gördültek a testemen megnyugvást éreztem. Nem kellett attól tartanom, hogy ha kilépek a zuhany alól Harry fog rám várni.

Nyugodtan letusoltam. Felöltöztem, a hajamat egy laza kontyba rendeztem. Kiléptem a fürdőből és a konyha felé vettem az irányt, hogy csillapítani tudjam az éhségemet.

A hűtőben nem igazán találtam kedvemre valót. A pulton viszont ott volt hagyva egy fél pizza. Betettem a mikróba és megmelegítettem.

Odahúsztam egy széket a púlthoz, majd leültem rá és elkezdtem enni. Itt kényelmesebb volt enni, mint az asztalnál.

Már az utolsó szelet pizzanál jártam, mikor betoppant a konyhába anya.

-Jó reggelt.- köszöntem.

-Jajj, édes istenem.- rohant hozzám és megölelt.- Azt hittem már valami bajod van. Tegnap reggel eljöttél ide és csak úgy összeestél a kanapén. Apáddal egész nap aggódtunk.

-Csak aludtam. Nagyon fáradt voltam.- mondtam anyámnak.

-De mi történt?- kérdezte.- Hogy hogy visszajöttél ide hozzánk?

-Hát...- és tudtam,hogy most fog kezdődni a kínos beszélgetés.- Jobb ha most leülsz és elmesélem neked a dolgokat.

Anya elengedett, a nappaliba mentünk és leültünk a kanapéra.

Ezután pedig mindent kitálaltam neki. Mindent. Ami megtörtént velem attól kezdve, hogy kirúgtak abból a pincéri állásból, odáig, hogy elmenekültem Harrytől.

-Várjunk...- mondta anya lesokkoltan.- Harry Stylesnál dolgoztál k betűsként. Gigi, az a Gigi, akit én ismerek elárult? És most akkor ki az a Jamie Bower?- kérdezte ezeket sorban.

Anya nem szereti azt a szót használni, aminek én elmentem, így csak k betűsnek mondja.

-Igen. És igen. Gigi, az a Gigi akit te is ismersz. Vagyis már én sem ismerem. Jamie Bower pedig nem lényeges a sztoriban.-mondtam.

-Te jó ég.-mondta anya.- Ki lett belőled kislányom?- kérdezte.

-Anya.- mondtam.-Ugyan az az ember vagyok.Attól még,hogy...

-Hogy ezeket a szörnyű dolgokat átélted?-kérdezte a szavamba vágva.

-Igen.-mondtam. Megfogtam a kezét.- Tudom,hogy ezt most nehéz lesz feldolgoznod. De segítened kell nekem. Egyedül nem tudok lakást keresni ismét és szeretnék dolgozni. Tudom, hogy benned bízhatok és apában is. Ezért jöttem hozzátok. Sajnálom, hogy hamarabb nem kerestelek benneteket, de semmi képen nem szerettem volna, ha megtudjátok mi lett belőlem. Hogy elvesztettem a munkám és, hogy hol és miként dolgoztam. Azt akartam, hogy büszkék legyetek rám és abban a hitben éljetek, hogy jól megy a sorom.Sajnálom.-leszegett fejjel mondtam el ezt az egészet.

-Persze, hogy megtudom ezt érteni.- mondta anya.- Hisz te vagy a lányom. Történjen akármi is.- ölelt meg.

-Köszönöm anya.-suttogtam és visszaöleltem.

Sziasztok!Itt a kövi rész😄Ez most egy elég lapos rész lett,de a következőben már felfognak pörögni a dolgok.Csak kellett ez a rész,hogy Beca anyukája mindent értsen😂😂😂Remélem azért tetszett nektek és sietek a kövivel😄