Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

35.,,...ha te lennél az apukám"

Csak ültem Harryvel szemben. Azzal az emberrel szemben, aki most azt mondta nekem, hogy szeret.

-Harry...-kezdtem.

-Beca, kérlek, bocsáss meg nekem!-vágott a szavamba.-Olyan sokáig kerestelek. Nem küldhetsz csak úgy el innen! Kérlek hadd maradjak! Beszéljük meg a dolgokat!-mondta.

Kifújtam a bent tartott levegőmet és az orrnyergemet kezdtem el masszírozni. Most akkor mit tegyek? El is akarom küldeni, meg nem is...

-Mami...-hallottam meg Ethan halk hangját.-Hol van Thomas és ki ez a bácsi?-kérdezte.

-Bazdki...-suttogtam.

Harry rápillantott Ethanre és tágra nyílt a szeme.

-Bazki...-suttogta ő is.

Hitetlenül rám nézett, majd vissza Ethanre.

-Beca...-suttogta Harry.

-Ethan menj fel a szobádba kérlek.-hadartam.

-De mami...-mondta Ethan.

-Menj fel a szobádba!-ismételtem.

Ethan könnyes szemekkel felszaladt a lépcsőn.

-Istenem...-csaptam a homlokomra.

-Beca...-mondta Harry.-Ki volt ez a kisfiú?-kérdezte.

Akkor most itt az ideje, hogy ez is megtörténjen.

-Harry, ő Ethan,a...-megakadtam egy pillanatra-a fiad.

Harrynek tágra nyíltak a szemei.

-De...ez...-dadogta.-Ezt nem értem... Hogy hogy a fiam???

-Emlékszel arra az estére,amikor-megborzongtam és kissé könnybe lábadt a szemem, megint.-amikor utoljára megerőszakoltál és én elmentem?

-Szín tisztán...-suttogta.

-Ez abból a...-letöröltem könnyeimet, amik az arcomon folytak.-a dologból van...

-Van egy fiam...-suttogta hitetlenül.

Bólintottam. Hisz már szavakhoz sem jutottam hirtelen.

-De miért nem vetetted el?-kérdezte. Ettől a kérdéstől kikerekedett mind a két szemem.- Mármint, gondolom nem akartad akkor megtartani annak az embernek a gyerekét, aki... Hát ilyen szörnyűségeket csinált veled...- mondta bűntudatosan.

-Tényleg elakartam vetetni. Mert ugyan ezen járt az eszem, amit te most elmondtál.-ekkor láttam, hogy csalódottság futott át arcán.-De két okból megtartottam.-remény halvány sugara villant a szemében.- Az egyik ok az, hogy a szüleimnek sajnos sokszor ment el gyerekük és szerettem volna nekik unokát adni. A másik ok pedig az volt,hogy nem szerettem volna gyilkos lenni. Hisz, ha már megfogant ez a gyerek, akkor van joga élni.-mondtam.

Harry csöndben elemezgette a hallottakat.

-Te egy remek anya vagy.-mondta végül.-Sosem tudtalak volna elképzelni téged a saját gyerekünkel. De... Ez most... Ahogy így látom... Még is valós és... Hihetetlen...-mondta csodálkozva.- Milyen érzés?-kérdezte.

-Micsoda?-kérdeztem.

-Az, hogy a saját gyerekedet foghatod a kezedben. Hogy neked fogja a kezed, mikor sétáltok az úton. Hogy neked mondta ki az első szavait.-mondta ábrándozva.

Ahogy végig gondoltam a hallottakat halvány mosoly jelent meg a szám sarkán.

-Egyszerűen csodálatos...-mondtam végül.