Dark song(H.S./BEFEJEZETT)

25.,,Írtál rólam egy dalt?"

És másnap reggel megtörtént az,amire sosem gondoltam volna...Köztudott lettem az emberek között...

-Jó reggelt!-köszönt Harry ahogy beléptem reggel kómás fejjel a konyhába.

Olyan normálisnak néz ki ez a reggel,ha oldalról figyeljük...

Egy fiú köszön a konyhába lépő lánynak.A fiú kezében egy gőzölgő bögre kávé van.A lány rá mosolyog.A fiú megöleli és ad neki egy puszit a homlokára...

De ha ezt a mi szemszögünkből nézzük...

Bemegyek reggel a konyhába.Ahol az az ember vár,aki megerőszakolt...Ennek ellenére érzek iránta valamit,ami miatt nem tudom gyűlölni.Kezében egy bögre gőzölgő kávéval megölel és egy puszit ad a homlokomra...

Valahogy a külső nézet kissé jobb...

-Tegnap a bemutatásod óta eléggé felkapott lettél.-mondta,mikor elengedett.

-Hogy érted?-kérdeztem értetlenül.

-Mindenki rólad beszél mindenhol.Hogy a barátnőm vagy.-mondta Harry.

Hogy Harry barátnője vagyok???

-Mi???-kérdeztem lesokkoltan.-De én nem...

-Mindenki higgyen azt,amit akar...-mondta.

Majd magához húzott.Átölelt.Fejét az állával tartotta a fejem.

Össze kell raknom Harryt...

-Mesélj nekem magadról.-bököm ki hirtelen.

Valahol el kell kezdenem...Lehet a múltja miatt ilyen...

-Mi?-kérdezte lesokkoltan és eltolt magától.-Miért...-elhalgatott.

Összeráncolta a homlokát...

Megfordúlt.Letette a kávéját a pultra és a nyugati lépcső felé kezdett el gyors léptekkel száguldani.

Esélyem nem volt utol érni...Míg ő lép egyet,én addig kettőt.

Berohant a szobájába.Én nem törődve a szabályokkal utána rohantam.Felmentem az ő emeletére.Megálltam az ajtaja előtt és lenyomtam a kilincset.Nem nyílt...

-Harry...-mondtam.-Harry kérlek...

Nem jött válasz...Semmi...

-Harry...-mondtam könnyes szemekkel.

-Volt egyszer egy lány...-szólal meg hirtelen az ajtón túl.-Szerettem...

Összeszorul a torkom...Szeretett valakit valaha?

-De...-hallom,hogy nagy levegőt vesz.-Miután szerelmet vallottam nekem...Kinevetett...Aztán valahogy mégis elkezdtünk járni...Egy idő után feltűnt,hogy nagyon furán viselkedik...-ismét elszorul a torkom.-Kiderült,hogy egy másik bandataggal is jár...Az egyik barátommal...

Könnyesek még mindig a szemeim...Fáj ezt hallani...

-Nem voltam neki elég...Nem szeretett...Kihasznált...-hallom,hogy szipog az ajtón túl.

Harry...Sír?n

-Ne haragudj rám Beca...Tudom,hogy milyen vagyok...Egy érzéketlen szörnyeteg... -az én szavaimmal idézett.

Lelkiismeret furdalást éreztem azonnal,hogy akár ezt egyszer is kimondtam neki...

-Ne érezd magad rosszul emiatt...-mondja.

Kinyitja az ajtót...Előttem áll...Kezével lassan lenyúl az állam alá és felemeli.Kényszerít,hogy a szemébe nézzek...Leguggol lassan elém...

-Sajnálom...-csak ennyit mond.

A torkom megint elszorul...

Lassan közel hajol hozzám...A kezét ugyan úgy hagyja...Nagyon közel van az arcunk a másikéhoz...Leheletét tisztán érzem az arcomon...Zöld íriszei csillognak...Majd lefolyik belőlük egy könnycsepp...

-Menj haza...-mondja csendesen.-Nem kell nekem dolgoznod többé...

A lélegzetem is eláll...

-Én nem megyek haza...-mondom ugyan olyan halkan.-Én ott vagyok otthon,ahol te vagy...Én szeretnék neked dolgozni...

Öt,hat hónapot azért az ember nem felejt csak úgy el...Állandóan Harryvel voltam...Már nem tudnám nélküle elképzelni az életemet...Az,hogy reggel őt látom először és azt,hogy este őt látom utoljára nem múló dolog...

Lassan átölel...Felállunk mind a ketten a földről...Elenged...Megfogja a kezem...

-Senkinek sem engedtem meg soha,hogy a szobámba jöjjön...Vagy akár erre az emeletre...-behúz a szobájába maga után.

-Harry,akkor nem kell,hogy...-kezdtem de egy intéssel elcsitított.

-Szeretném,ha te lennél az első aki az én akaratomból itt jár.-mondja.

Arcán halvány mosoly van...

-Rendben...-mondom halkan.

A szoba sötét...Nincs kihúzva a függöny...Csak egy kis napfény áramlik be...A sarokban ott áll egy új gitár...Az ágya nincs bevetve...A padlót össze gyűrött lapok borítják be...Lehajolok egyért...Kiszeretném teríteni,de Harry kiveszi a kezemből...

-Sajnálom...-mondta.-Csak...Megszokott reakció...

Visszaadja a kezembe a lapot...Kinyitom...A szemem elkerekedik,ahogyan a lapra írt sorokat olvasom...

-Harry...-mondom a nevét rá nézve.

Remegő kezemben tartom a papírt...

-Te...-kezdem,de megakadok egy pillanatra...-Írtál rólam egy dalt?-kérdezem hitetlenkedve.

-Az az igazság...-mondja nem a szemembe nézve...Kerüli a tekintetem...

-Igen?-kérdezem zakatoló szívvel.

-Hogy nem csak egyet...-mondja végül.

-Mi?-kérdezem elkerekedett szemekkel.

-Megihlettél...Mint még soha senki más...-kiveszi a lapot a kezemből.

Könnyes szemekkel meredek rá...

Kiveszi a kezemből a lapot...Összekulcsolja a kezünket...

-Menjünk palacsintázni...-mondja.-De most már ne zavarjon senki,akit eddig ismertem.Már senki sem érdekel,egy személyen kívül...-mondja.

-És ki az?-kérdezem beharapott ajkakkal.A fejemet elönti a pír.

Sziasztok!!!Itt is vagyok az új résszel!!!Remélem tetszett nektek!!!Sietek a kövi résszel!!!😄😄😄 Köszönöm szépen a 9k olvasót!!!Ez eddig a legnagyobb teljesítményem...A célom mindig is a 10k volt és már nagyon közel vagyunk hozzá😍😍😍 Köszönöm nektek!!!😍😍😍