Összetörve 3 (átírás alatt)

28. Habcsók

L.

Egy grandiózus levegővétellel megtöltve megfáradt tüdőmet, kiegyenesedtem és elkezdtem elrendezni magamon a jobb időket is megélt gönceimet. Igazából a tudat, hogy nem abban a nevetségesen huzatos hálóingbe kell flangálnom, máris sokkal nagyobb eleganciát kölcsönöz a koszos, megviselt öltözékemnek, amit fogalmam sincs mikor érezhettem magamon utoljára.

Kezdett egy kicsit nyomasztóvá válni az a két megfigyelő tekintet, amit a tarkómon éreztem két irányból, de valahogy nem tudtam hibáztatni őket. Csak hát nem igazán tett jót, az így is pattanásig feszült idegeimnek.

- Az Isten áldjon meg titeket, úgy csináltok, mintha a halálomból tértem volna vissza! — a magasba dobtam a kezeimet, amik ezután a csípőmön telepedtek meg. Felváltva járattam a fejemet a két megrökönyödött jómadaron, aztán végül a szöszi ajándékozott meg felháborodott hangnemével. — Hogy kerül maga ide? Nem Zach-nek...

- De! Pont arról a szép legényről beszéltem. Ha megadod a méreteit, olyan kényszerzubbonyt akasztok a nyakába, hogy levegőembóliába fog megdögleni — köptem a szavakat verejtékező homlokkal, amitől ismét cikázott a testemben az adrenalin.

- Lou, mit történt? — Harry meleg tenyere tapadt az izzadságtól csatakos hátamra, de gondterhelt, aggódó hangja egyből feloszlatta a tudatomat sújtó feszültséget.

Kezdtem magam rosszul érezni, ahogy azok a zöld smaragdok engem nyugtattak, hogy annyira beszűkítette a látóteremet a szabadulás gondolata, hogy észre sem vettem őt. Bűntudattal az izmaimban egy szempillantás alatt a testének csapódtam, karjaimat remegve fontam körbe a derekánál, államat a vállára támasztottam. Harry, felocsúdva a hirtelen sokkból, amit okoztam, óvatoskodó lassúsággal ölelt át a vállaim felett, aztán egyre határozottabban simult hozzám.

- Úgy örülök, hogy nincs bajod — dörmögte mély hangján egyenesen a fülembe, amitől a testemet elöntötte az a jóleső forróság és végre újra biztonságban éreztem magam a karjai között.

- Hogy sikerült kijátszania? — a meghitt hangulatot a szöszi karcos hangja tört ketté, amitől nekem megcsikordultak a fogaim, ahogy megfeszítettem az állkapcsomat, és egyszerre hat kínzási forma suhant át az agyamon, amiben részesíthetem. Kibontakozva Hazz otthont nyújtó karjai közül, lekezelő mosolyba rándult arcommal a szőkéhez fordultam. — Miből gondolod, hogy ki kellett játszanom, Habcsók?

Harry visszanyelt kacagásából egy nyikkanás lett, ahogy a szája elé csapta a kezét, a megnyerő becenév hallatán. Sok ideje gondolkodom már rajta, mihez hasonlít a leginkább a fiú megjelenése, de most így, ebben a zord háttérben és a halovány fényekben vibráló közegben, az ő mimóza személyisége teljesen úgy hat, mint egy ártatlan kis habkarika.

Az említett egy pillanatra megilletődött, aztán gyors fejrázással kiküszöbölte a zavarodottságát és rendezte a vonásait. — Mit csinált már megint? — belefáradt sóhaja egy kicsit megmosolyogtatott, mert ez azt jelenti, legalább kölcsönösen ki van a faszunk egymásból.

- Felnyomtam neki némi nagydózisú altatót, aztán leütöttem egy ágytállal — büszke mosolyom majdnem szétszakította a fejemet, ahogy körbeérte az arcom. — Szerintem nagy kárt nem szenvedett, maximum csak sterilizáltam a fejében lévő latyakot.

Harryből ekkor pukkant ki a nevetés, amit eddig szorgalmasan próbált nyöszörgésbe elfojtani. Csiklandozta a lelkemet minden egyes magasabb oktáv, ami a torkából kiszakadt. Áruló könnyeit a tenyere élével letörölte, mögém lépett, és hátulról átkarolva lecsillapította magát miután nyomott egy puszit a halántékomra. Még soha nem éreztem magam ekkora humoristának, de a jutalom része tetszik.

A szöszke már annyira nem volt vevő a gátlástalan jókedvre, amit Hazz hahotázása hozott magával, de nem is igazán viselték meg a történtek. Csak fogai közé harapta az alsó ajkát és elfordította a fejét, mintha magába szitkozódna. Hát én kérek elnézést, hogy nem viselem sokáig a bezártságot, hát ha még meg is akarnak erőszakolni!

- Na! — csaptam össze a kezeimet — És, ha most lennél olyan kegyes kivezetni minket azon az ajtón, amin öntörvényűen behurcoltál bennünket, azt igazán megköszönném. Habcsók.

- Ne hívjon így! — förmedt rám, kisfiús lázadással a hangjában, mintha csak a szobájába parancsoltam volna, amitől majdnem én röhögtem fel ezúttal. Megadóan magam elé emeltem a kezeimet és szórakozottan billegettem a fejemet hozzá, riadtságot imitálva. — Még ha akarnám sem tudnám ezt megtenni, értsétek meg végre!

Ekkor pattant el bennem valami, amit a lányos nyafogása és a mosom kezeimet hozzáállása váltott ki egyszerre. Egy hirtelen mozdulattal szeltem át a közöttünk tátongó távolságot, megragadtam a pólójánál fogva és nyurga kis testét a koszos ablaknak nyomtam, erősen összepréselve a tüdejét, ahogy nekifeszültem. Megéreztem magamon Harry fejtegető ujjait, amik a vállamnál fogva próbáltak visszafogni.

- Ide figyelj, te kis szaros — egy ideg lüktetett a nyakamon szakadatlanul, a degradált indulataimtól — Az ilyen kis egoista, nemtörődöm faszfejeket, akik kacagva köpnek mások problémáira, legszívesebben addig ütném, amíg ki nem verem a létezését is a köztudatból! Embereld már meg magad, a jó Isten áldjon meg, fiam és vedd már észre, hogy egy gyász az, amit eddig felmutattál bárhol is!

Elsápadva remegett a karjaim között, ahogy a vér kiszökött az arcából és a sokk rádermedt a vonásaira. Reszketett az egész teste, ez a felismerés pedig egy kicsit megtántorított, ezért elléptem a közeléből. Ezek szerint sikerült nyomást gyakorolnom rá, de hogy ennyitől összeszarja magát...

Szánalmas grimaszba rendezve az arcizmaimat fujtattam, és lemondóan megráztam a fejemet. — Hogy a picsába szedted össze ezt a piperkőcöt? — félig oldalra fordulva, kérdőre vontam Harryt, akinek az ujjai még mindig belém kapaszkodtak hiába nem voltam már fizikai kontaktusban anyámasszony katonájával.

Összegörnyedve kapott a mellkasához a szőke, hogy helyreállítsa a szívritmusát, amitől nekem újfent felszaladt a szemöldököm a meglepettségtől, miközben próbáltam megérteni, hogy mi lelte a srácot.

- Tényleg ennyire ijesztő vagyok? — néztem tanácstalanul Hazzre, ártatlan szemeket meresztgetve rá. Ő csak összehúzta szemöldökeit és csalódott tekintettel rázta meg a fejét a kérdésemre, majd a ziháló fiú felé megindulva elhaladt mellettem, mintha ott sem lennék. Ez kicsit fájt.

Letérdelt a törékeny, összezuhant test elé, lapos tenyerét a hátára simította, másik kezével pedig érzéki lassúsággal megemelte a szipogó fiú állát, ami egyre inkább tiszta sírásba torkollott. Egymás tekintetét fogva tartva suttogott Harry valamit kettejük közé, miközben hagyta, hogy a szőke arcáról legördítse a súly a tehetetlen könnycseppeket. Nem hallottam mit suttogott a másiknak, de a gyomrom olyan görcsbe ugrott össze, minden izomszálamat megfeszítve, hogy még a vérem is forrni kezdett a látványuktól. Nem vagyok féltékeny.

Miután megvitatták a maguk kis dolgait, Hazza felegyenesedett és kezét nyújtva a gyámoltalan fiúnak, felsegítette a lélekre kapott szőkét. Felém fordulva Harry arcáról ezúttal semmit nem tudtam leolvasni, csak a szemei borultak sötétetebb árnyalatba, mint amiben eddig tündököltek. A srác viszont egy utolsó férfias szipogást hallatva, megkeményítette arcvonásait és ezzel együtt szemeiben valami ismeretlen láng gyúlt fel.

- Segítek kijutnotok innen.