H.
-Nincs mit mondanom neked. -vágtam a csendbe, miután a többiek elhagyták a teret.
Az az igazság, hogy még mindig nem sikerült feldolgoznom a történteket, kezdve onnan, hogy Louis elcsitított. Sok mindenre választ adott a bennem zajló kérdésekkel kapcsolatban a kócos, de akkor sem éreztem magam jobban ettől.
Hagyta, hogy abban a tudatban éljek, hogy békénhagy. Hogy ugyan kitagadott, de nem fog többet az életemre törni és tovább tépni a lelkemet. Erre kiderült, hogy nem csak velem játszadozik, hanem itt szinte mindenkivel. Mindenkivel csak szórakozik, aki valaha is a közelébe keveredett és ez alól még apám sem maradt kivétel, ahogy elnéztem az ujja köré csavart orvossal való kapcsolatát. Kiderült, hogy Oliver is csak egy bábu volt a sakktábláján, aki a királynő parancsait követte. Ettől jobban érzem-e magam? Cseppet sem. Ő is ugyanúgy átvágott, mint ez a nőszemély előttem. Mégsem tudok rá haragudni, mert tudom mennyit jelent neki az, amit annak idején anyám elvett tőle. Itt egyedül én érzem szarul magam amiért nem láttam át rajta, pedig fél évem volt rá, hogy kitapasztaljam a színészet hogyanját. A szerelem vak. Hát persze, mivel engem olyan könnyű elvakítani! Két szép szempár az édes múltból és máris ellágyultam.
De nem is ez a legrosszabb, hanem inkább anyám kitartása a "kigyógyításommal" kapcsolatosan.
Miért nem tudta csak egyszerűen elfogadni, hogy eltűnök az életéből? Mit akar még tőlem? Elvette minden büszkeségem, nem tartom már magam semmire miatta, eltiport, megalázott, kitagadott. Miért nem hagy nekem nyugtot végre?
-Ó, tudom én azt, drágám, ne aggódj! A fiúdat kellett elküldenem, hogy dr. Wolfe elkezdhesse az előkészületeket. -gúnyos hangnemére csak egy utálkozó grimaszt kapott tőlem.
-Miről beszélsz? Miért csinálod ezt, anya? Teljesen meg vagy őrülve, nem veszed észre?! Zárj inkább egy kolostorba, ha ennyire nem tudod elfogadni a beállítottságom, de ne kínozz emiatt ártatlanokat! -keltem ki magamból.
-Ne beszélj így velem, Harold! -rivallt rám azonnal, de már semmivel nem tudott megijeszteni. Egyszerűen csak gyűlöltem minden egyes megmozdulását. -Ha végre értelmes felnőtt módjára gondolkodnál, belátnád, hogy amit teszek csak is a te érdekeidet szolgálja!
Felhorkantam.
-Mégis hogyan szolgálná ez -mutattam fel kisebesedett csuklóimat, amiket kihorzsoltak a vasbéklyók. -az én érdekeimet?
-Te kényszerítettél erre, Harold. -mondta, teljes nyugodtsággal a hangjában.
-Te hallod magad, az Istenért?!
-Te halld meg végre a szavaimat, fiam! Próbáltam szép szóval hatni rád, felnyitni rá a szemeidet, hogy amit művelsz erkölcsileg helytelen! Megadtam az esélyt, hogy magadtól gyere rá, hogy ez csak egy ki nem nőtt lázadás a neveltetésed, vagy akár csak velem szemben. Nem fogok abba belenyugodni, hogy az egyetlen gyermekemet beszippantsa ez az eltorzult gondolkodásmód! Nem tudod meg, mi az a boldogság, amíg ragaszkodsz egy ilyen ostobasághoz! Nem ezt az életet szántam neked...
-Mit akarsz ezzel mondani, anya? Hm? Hogy unokákat akarsz? Hogy tovább akarod vinni a vérvonalad? Hát tudd meg, hogy soha nem kényszerítenék bele egyetlen ártatlan lelket sem abba a helyzetbe, hogy a nagyanyjának szólítson egy ilyen zavarodott nőszemélyt! Itt nem én vagyok a beteg, anyám, és fogalmam sincs milyen módon tudnám még ezt megpróbálni megértetni veled. -elszorult a torkom. -Minden szavaddal... Minden tetteddel a lelkembe tépsz és megölsz egy darabot belőlem minden alkalommal, amikor csak kinyitod a szád. Mi a terved Louisval? Hová vitted? Miért kellett őt is belerángatnod a kettőnk dolgaiba? Miért...
-Te rángattad őt bele. -vágott a szavamba, és idegesítően nyugodtabb lett minden kirohanásom után, amit a nyakába zúdítottam, mintha el sem érnék a szavaim. -Elvette az eszedet csakúgy, mint a másik. -utalt Oliverre.
-Az meg van, hogy mindkettőjüket neked köszönhetően ismertem meg? Hogy érzed ettől most magad? -szemeimet összehúzva világosítottam fel, ami annyira nem tetszett neki, ahogy kezei ökölbe feszültek. Mégis sikerült egy mély levegő után visszanyernie a higgadtságát és, ha lehet, még halkabban, szinte suttogta a szavait.
-Tökéletes lecke lesz mindkettőnk számára, hogy tévedni emberi tulajdonság.
-Akkor szeretném, ha ezt megjegyeznéd és felidéznéd magadban, ha egyszer eljön az ideje belátnod a tévedéseidet. -ezúttal rajtam volt a sor, hogy drámai nyugodtsággal vágjam hozzá a saját szavait kitekerve.
Anyám nyakán megfeszült egy ér, ahogy dühös lett, amiért ilyen hangnemben szóltam hozzá, de már nagyon régóta nem érzem úgy, hogy szófogadó gyerek módjára engedelmeskednem kéne a zsarnokságainak. Már szólásra nyitotta ajkait, hogy folytassa a heves szócsatánkat, amikor fülsértő nyekkenésekkel nyílt ki a hatalmas, ősöreg faajtó, amin nemrég még Louisék vonultak ki. A kedves orvos alakja bukkant fel mögüle és miután megtalált minket a tekintetével, arca komor lett, tekintete üres. Anyámra nézett, mély hangja kísértetként bolyongott a hatalmas helyiségben, vészjósló csengése pedig megfagyasztotta a vérem.
-Készen áll.
Anya szája félelmetes mosolyra húzódott, ahogy felfogta a hallottakat, és lassan visszafordulva hozzám, megtartva ezt az arcát, kinyújtotta felém vékony karját.
-Gyere, Harold! Megmutatom neked, milyen érzéseket is kellene valójában táplálnod a barátod iránt. -fogalmam sincs miért, de elfogadtam a felém nyújtott kezét, nagy fájdalmak árán pedig sikerült is talpra állnom, bár egy kissé megszédültem és majdnem visszaestem, de anya erősen belém karolt, így sikerült egyhelyben maradnom.
Bármi lesz, be fogom neki bizonyítani, hogy akármit tesz is velem, nem fog megváltozni a véleményem a szerelem iránt. Nem fog megváltozni a véleményem Louis iránt. Egy valami viszont nagyon is meg fog változni bennem ezek után és az nem más, mint a Louisval való kapcsolatomhoz viszonyulás. Ezt még meg kell köszönnöm anyámnak.
-Szólj annak a tökfilkó Boyle-nak, hogy hozzon élelmet a fiamnak! -szólt az orvoshoz, ahogy elhaladtunk mellette a kijáratnál. -Szüksége lesz az energiára jócskán.
🦋🦋🦋
Nyeh...
Nem lett olyan, mint akartam, de remélem még nem unjátok ezeket a semmilyen részeket😭
A következőkben hozok izgalmat bőven💚💙
ESTÁS LEYENDO
Összetörve 3 (átírás alatt)
FanficOlvastunk már sok olyan történetet, ahol a fogvatartónkba szeretünk bele. De mi van akkor, ha előzőleg már szerettük az elrablónkat? Változtat ez valamin Louis és Harry között? Leküzdik valaha az őket ért sérelmeiket, hogy kiszabadulhassanak a bánta...