Összetörve 3 (átírás alatt)

1. Visszajött

L.

- HARREEEH! Gyere vissza és enyhíts a szenvedésemen! - kiabáltam ki a szobából szándékosan jó hangosan, hogy a telefonos zaklató is biztosan meghallja, és vegye a lapot, hogy kurvára nem jó időpontban rabolta el tőlem Hazza-t.

Válasz nem érkezett, de hallottam, hogy éppen visszafelé csoszog a szobába, úgyhogy mielőtt még beért volna, magam köré tekertem a paplant, hogy csak a fejem látszódjon ki, aztán amikor belépett a szobába, megvártam, míg összetalálkozik a tekintetünk. Megrökönyödve, értetlenül nézett rám, amin majdnem sikerült elnevetnem magam, de akkor oda a drámai hangulatnak, azért meg most kár lenne.

- Na? - billentettem kissé oldalra a fejemet. - Nem csomagolsz ki? - huzogattam a szemöldököm.

Kicsit aggódtam érte, amikor elkezdett ezen gondolkodni, de végülis be kellett látnia, hogy egy nagyszerű ajánlatot hagyna ki, ha most nemet mondana. Mondjuk, miért tenné? Inkább amiatt kéne aggódnia, hogy holnap nem fog tudni vizsgára beülni. De ha csak erről van szó, örömmel átveszem a szerepét egy-egy körnél.

Lassú, kecses mozdulatokkal közeledett felém, hogy aztán ugyanilyen lassan rámásszon az ágyra, és csípőjét billegetve fölém emelkedve döntsön hanyatt a széttúrt párnák közé.

- Ki nem bír élni nélküled, édesem? - suttogtam a szájára, de igazából rohadtul nem érdekelt

- Nem fontos... - pisze orrát a mellkasomba túrta, és azzal kezdte szétnyitni a vékony paplant, amit a hasamnál tartottam össze az ujjaimmal. Szabaddá tette azt a felületet, aztán ezzel együtt el is kezdett puha csókokkal illetni. Be kellett harapnom az ajkamat, hogy ne adjam meg magam egyből neki, és dobjam le magamról az idegesítő anyagot, ami közénk állt. Magamra akartam húzni karcsú testét, hogy közvetlen közelségből érezhessem teste hőjét, ha már kemény szerszámát így is tisztán érezhettem a combomnak nyomodni.

Ahogy egyre lejjebb vándorolt cuppogó ajkaival nyomokat hagyva a testemen, én egyre magasabbra löktem a csípőmet könyörögve, hogy más testrészemet is kényeztessen végre tökéletes ajkaival.

- Nem kényelmetlen ez a takaró? - felemelte kócos fejét, és szemtelenül rám mosolygott.

Még a szám is tátva maradt a pimasz megjegyzésétől. Ezt látva, Harry vékony ujjaival az állam alá nyúlt, és gyengéden összezárásra kényszerítette.

- Csukd be, vagy a végén belerepül valami, ami nem légy lesz...

Elmosolyodtam.

- Kapd be! - egyszerű vélemény kinyilvánítás volt csupán, ő mégis felszólításnak vette.

Megrándult a szemöldöke, majd lassan lehajolt az ágyékomhoz, hogy aztán lapos nyelvével végignyaljon a hosszomon, ami eddig csak félkemény állapotban létezett közöttünk, de ettől határozottan vigyázba vágta magát. A hátam ívbe feszült, és a lepedőbe marva kapaszkodtam meg, miközben kiadtam magamból az első sóhajokat.

🦋🦋🦋

- Szóval...? - lihegtem, miután két hatalmas hullám következtében Harry teste rám hanyatlott, és fáradtan pihegett a mellkasomon. Lehet, hogy több menetet terveztem, de az még azelőtt volt, hogy az elsőt túl komolyan vette, és már szinte levegőt venni is gyötrelmes volt, nemhogy még akkor mozdítsam is meg valamimet.

- Kinek voltál ilyenkor fontos? - tértem vissza a kérdőjeles telefonálóra.

Éreztem, ahogy Harry megfeszül, és most nem a kéj okozta izomrángásoktól. Összezártam a számat, és az orromon próbáltam venni a levegőt, miközben a plafont bámulva vártam a válaszra. Miért kell mindig megvárnia, míg erőszakkal szedem ki belőle?