Összetörve 3 (átírás alatt)

25. Amikor innen kijutunk

L.

-Na jó... Mennyire vagyunk elbaszottak, ha... még egy ilyen helyzetet is képesek vagyunk.... maximálisan kiélvezni? -lihegtem Hazz vállába, ahogy lebonyolítottuk az alig húsz perces numeránkat.

Hazza is hallhatóan megszenvedett minden levegővételéért, de ezen mondjuk nem csodálkozom. Ezúttal én sokkal inkább nem bírtam a véremmel...

Szaggatott nevetése zavarta meg a monoton zihálásunkat.

-Elég elbaszottak... -rám nyitotta zöld íriszeit, ami miatt nem tudtam megállítani magam, hogy ne vegyem birtokba a kivörösödött ajkakat. Ha eddig nehézkes volt, most már szinte lehetetlen lett a légzés számunkra.

Nem kímélve a duzzadt bőrpárnát szívtam, haraptam, kényeztettem, Harry pedig lelkiismeretesen nyögött minden erősebb szívásomra. Szívesen csókoltam volna szabályosan is, édeskés nyelvét nem kímélve, de akkor tényleg megfulladunk.

-Louh... Figyelj egy kicsit... -próbálkozott a szavakkal, de én nem eresztettem telhetetlen ajkaim fogságából. Kidugtam a nyelvem és lustán végigrajzoltam vele a szája vonalát, egy kicsit belekóstolva a fogaiba is. Végül a felsőajkát megszívva véget vetettem az arcán való orális kényeztetésnek. Még utoljára Harry is összehúzta az általam benedvesített ajkait és egy apró, erőtlen csókkal vált el az enyémektől, ahogy hanyatt döntötte a fejét a falnak, én pedig előre a mellkasának a sajátomat.

Így pihegtünk még egy kis ideig, aztán elkezdtem visszaigazítani magamon ezt az idegesítő semmilyen anyagot, ami egyszerre takart is, meg nem is. Igazán visszaszolgáltathatnák végre a saját ruháimat.

-Annyira szeretlek, Lou... -suttogta megviselt hangján.

Megálltam a mozdulatban, ahogy a tarkómon kötöttem össze éppen a madzagot, és fürkésző tekintettel lestem a kifárasztott angyalom.

-Ez most komoly, Hazz? Ez volt az a nagyon fontos "figyelj egy kicsit", ami miatt nem fért el még egy menet? -tetszduzzogva lebiggyesztettem a számat és egy könnycsepp lefolyását imitálva húztam végig az ujjamat az arcomon a szemem sarkából kiindulva.

Harry végre, hosszú ideje először felkacagott. Olyan melegség áradt szét a testemben, ahogy hallgattam ezt a csodálatos hangot felszabadulni és önfeledten kacarászni. Előre bukott a feje, a kulcscsontomnak támasztotta a homlokát és, ahogy egyre halványult a nevetése, éreztem, hogy a belőle áradó hangulat rohamosan megváltozik. Rázkódni kezdtek a vállai és két erős marok tépett a hátamon a ruhába.

Lehunytam a szemeimet, hogy összeszedjem magam és ne hagyjam, hogy engem is magával rántson, aztán a hajába túrva kezdtem nyugtatgatni simogató mozdulatokkal.

-Semmi baj, Hazza. Nem sokára vége...

Nem kellene hülyeségeket beszélnem, mert fogalmam sincs mennyi ideig szándékoznak még fogságban tartani minket, de már sokszor megfordult a fejemben a gondolat, hogy még annak a böhömbaszott izomagyu Boyle-nak is nekiesek. Keresek egy kis szteroidot Mike kellékei között, aztán hadd szóljon!

-Tudom, csak... -szipogott Harry, aztán felemelte a fejét és felválta kezdtük törölgetni az arcáról az áruló könnyeket. -Csak nem akarlak még egyszer elveszíteni. -idegesen játszani kezdett az ujjaival, majd a füle mögé tűrte előre boruló haját. -Jaj, Istenem, ez annyira nyálas volt! -beletemette gyönyörű arcát a tenyerébe zavarába, én pedig csak egyetértően felrántottam a szemöldököm és aprókat bólogattam.

-Akkor mondok valami ennél is nyálasabbat. -arcát takaró kezeiért nyúltam, hogy a sajátomba foghassam őket és egy gyengéd csókot lehelhessek rájuk. Most legyél nagy legény Tomlinson! -Soha többé nem fogsz elveszíteni. Esélyt sem adok rá, hogy bárki még egyszer kettőnk közé álljon és szétszakítson bennünket. Sokáig tartott, de végül rájöttem, hogy mi összetartozunk Hazz. Nekünk együtt kell lennünk. Nem számít senki véleménye, csak és kizárólag a tiéd és az enyém. A miénk. Fényt hoztál az életembe, Harry, és egy idióta voltam, amiért ezt nem vettem észre már a legelején. Csak te adsz nekem ebben a pillanatban is erőt ahhoz, hogy ne vessek véget az életemnek, hogy ne adjam fel. Te adsz értelmet az életemnek. És... -elkaptam a tekintetem a meghatottságtól csillogó zöldek elől, mert még én sem akartam elhinni, amit most mondani készülök.

Megcsóváltam a fejem, aztán visszafordultam a rikító szemek felé. Vettem egy mély levegőt és hagytam, hogy csak úgy kicsússzon.

-És, amikor innen kijutunk, Harry Styles, helyet kell csinálnod az ujjadon még egy gyűrű számára, amit életed végéig köteles leszel viselni.

🦋🦋🦋
Bocsika, hogy ilyen kend a hajadra részekkel jövök mostanság, de húznom kell az időt, hogy össze tudjam pakolni a részleteket a végéhez😭