Slade's Daughters

3. fejezet

Vivi szemszöge

-Kösz a fuvart, hugi.- mondtam Barbinak miután letett a házunknál.
-Szívesen nővérkém.- mondta egy mosollyal.
-Utálom amikor így hívsz.- mondtam ahogy bementünk a házba.
-Végre megjöttek.- mondta egy ismerős hang miután beléptünk a házba.
-Szuper már csak ez kellett.- szólalt meg a húgom ahogy mindketten levettük a maszkjainkat.
-Ez fájt.- mondta a Lili, az unokatesónk.
-Hidd el nem önszántunkból vagyunk itt.- szólalt meg a másik unokatesónk Rex. A barna hajú fiú unott arccal fordult hozzánk.
-Én örömmel vagyok itt.- mondta Lili.
-Én örülök, hogy jöttetek.- mondtam mosolyogva ahogy megöleltem Lilit. -Levágattad a hajad?- kérdeztem tőle, ahogy a szőke vállig érő hajára mutattam.
-Aha, gondoltam kipróbálom milyen rövidebb hajjal.- mondta mosolyogva.
-Jól áll.- mondta Barbi ahogy ő is megölelte Lilit.
-Hallottad? Szerintük is jól áll.- mondta Lili egy mosollyal ahogy Rex felé fordult.
-Csak azért mondják, mert nem akarnak megbántani vagy csak azért mert vakok.- mondta a fiú.
-Semmit sem változtatok.- mondtam mosolyogva.
-Ti se. Merre jártatok?- mondta Rex.
-Küldetésen, apánk hazajött már?- kérdeztem.
-Nem, még nem láttuk.- mondta Lili ahogy leültünk a kanapéra.
-Amúgy akkor miért is jöttetek?- kérdezte Barbi.
-Egy üzenetet hoztunk apátoknak.- mondta Rex.
-Hát sajnos várnotok kell akkor.- mondtam.
-Amúgy hogy jöttetek be?- kérdezte Barbi.
-Szerinted?- -Az egyikünk egy kiképzett orgyilkos a másikunk meg egy varázsló, mit vársz tőlünk?- mondta Lili és Rex egymás után.
-Oh, bocsi, azt el is felejtettem.- mondta Barbi.
-És hogy vagytok? Milyen az új sulitok? Milyenek az új osztálytársaitok? Milyenek a fiúk? Felkeltette már valaki az érdeklődéseteket?- kérdezgette Lili.
-Lassabban te bolond, egyszerre csak egy kérdést tegyél fel.- mondta Rex.
-Hát a suli nem rossz, csak az egyenruhával van gondunk.- mondtam.
-Pontosan, szoknyát kellet viselnünk. Borzalmas volt.- mondta a húgom ahogy a vállamra tette a fejét.
-Nem vagyok a párnád.- mondtam ahogy ellöktem a fejét a válláról.
-Ne már, Vivi légyszi...fáradt vagyok.- mondta a húgom ahogy visszatette a fejét a vállamra.
-Jó, de csak most az egyszer.- mondtam mire ő elmosolyodott.
-Na gyerünk meséljetek még. Találkoztatok már a nagy Ő-vel?- kérdezte Lili mosolyogva.
-Lili, ez volt az első napunk a suliban. Egy nap alatt csak nem szerethetek bele valakibe. Tudod, kicsit több idő kell ahhoz, hogy....bár ha bele gondolok nálatok sosem lehet tudni, ti folyton tele vagytok meglepetésekkel.- mondta Rex.
-Ez...igaz.- mondta Barbi.
-Na hallgatunk titeket!- mondta Lili mosolyogva izgatottan.
-Srácok nem vagyunk olyan hülyék, hogy már az első napon beleszeressünk valakikbe.- mondtam, de aztán a húgomra néztem. -Tudjátok mit, készülhettek Barbi esküvőjére.- mondtam egy vigyorral.
-MI VAN??!! VIVI!!- kiáltotta a húgom ahogy felkapta a fejét és a vállamba bokszolt. A többiekkel elkezdtünk röhögni. -Utállak titeket!- kiáltotta húgom ahogy keresztbe tette a karját.
-Bocsi, de muszáj volt.- mondtam mosolyogva.
-Na mesélj a kiszemeltedről.- mondta Lili.
-Ne mondok semmit.- mondta a húgom. Már megint durcázik. Olyan mint egy 5 éves.
-Akkor meséljek róla én?- kérdeztem a durcázó húgomtól. A reakciója csak egy 'hmpf' volt. -Hát jó akkor majd én mesélek róla. Hol is kezdjem? Ááá, megvan! Kezd--
-Inkább mondom majd én.- szólalt meg végre a bolond húgom.
-Én is így gondoltam.- mondtam egy vigyorral.
-Végre abbahagyta a durcizást.- mondta Rex.
-Shhhh....hallani akarom.- Lili mondta ahogy lehurrogta a barna hajú fiút.
-Hát zöld szeme és barna haja van, nagyon aranyos és kedves. Sőt még vicces is.- mondta Barbi mosolyogva egy sóhajjal.
-Érdekesnek hangzik.- jegyezte meg Lili.
-Hogy hívják?- kérdezte a szőke hajú lány.
-Bartnak hívják.- mondta a húgom mosolyogva.
-Tökéletesnek hangzik neked.- mondta Lili.
-Igen, tényleg tökéletes neki. Mindketten óriási idióták.- mondtam egy vigyorral.
-Hé!! Köcsög!- mondta a húgom ahogy bele bokszolt a vállamba. Én csak röhögtem az unokatesóinkkal.
-És veled mi van? Te találtál valakit?- kérdezte Rex.
-Tényleg megtalálta már azt az egy személyt aki el tudsz viselni?- kérdezte Lili.
-Nem, még mindig nem.- mondtam.
-Hazudik!!- a húgom kiáltotta. Mindjárt megfojtom.
-Mi??? Mesélj csak kislány!- mondta Lili.
-Kezdjük ott, hogy az a személy Bart barátja. Zöldes barnás szem, éj fekete haj, Damiannek hívják. De főleg azért tökéletes a nővéremnek mert ő is egy nagy köcsög. Egész nap felváltva oltottak be engem és Bartot. Az édes ki nővérkém az én napomat keserítette meg, Damian meg Bartét.- mondta a húgom. Mire én csak szemforgatással válaszoltam. Apa, merre vagy? Segíts már.
-Ohhh, ez nagyon érdekes.- mondta Lili egy vigyorral.
-Itt vagyok, elnézést a késésért.- mondta egy ismerős hang. Imádlak apa. -Kicsit tovább tartott a dolog mint gondoltam. Oh, Rex, Lili. Ti mit kerestek itt?- kérdezte apám ahogy Lilire és Rexre esett a tekintete.
-Üzenetet hoztunk.- mondta Lili ahogy felállt a kanapéról.
-Hallgatlak.- mondta apám ahogy levette a maszkját.
-Talon visszatért.- mondta Rex komolyan ahogy ő is felállt.
-Várjunk ez az a Talon aki..- -megölte az anyánkat?- kezdte a húgom, de én fejeztem be a kérdését ahogy mi is felálltunk.
-Igen, ő az.- mondta Rex. -Néhány napja jelent meg új katonákkal. Meghiúsította néhány akciónkat, több emberünk is odaveszett miatta.- folytatta.
-Hagyott üzenetet is neked.- szólalt meg Lili ahogy odament apámhoz és felmutatott egy pendrive-ot.
-Indítsátok be a gépet lent.- mondta apám komoran. A két unokatesóm csak bólintott egyet ahogy lementek az alaksorba a húgommal együtt. Apával még fenn maradtunk egy pillanatra.
-Jövök neked eggyel.- mondtam ahogy apám mellé sétáltam.
-Hát igen.- mondta egy mosollyal.
-Mióta figyeltél minket? Mennyit hallottál?- kérdeztem egy mosollyal. Ismerem apámat.
-Eleget hallottam.- mondta mosolyogva. -Honnan tudtad?- kérdezte.
-Onnan, hogy ismerlek.- mondtam ahogy mi is lementünk.

Damian szemszöge

-Megszöktek.- mondtam komoran miután Barttal megérkeztünk a Bat-barlangba. Egy laza mozdulattal levettem a köpenyem miközben felsétáltunk a Bat-computerhez. Bart levette a maszkját ahogy leült a Bat-computer melletti kanapéra.
-Semmi baj. Majd később elkapjuk őket.- mondta apám a szokásos komor hangján ahogy felállt a székéből. -El kell intéznem valamit, majd később jövök.- mondta mielőtt beugrott a Batmobileba és elhajtott.
-Sosem változik.- hallottam Jason hangját. Az irányába pillantottam mire megláttam, hogy nem egyedül jött le. Vele volt Dick, és két másik ember. Tim ma a barátnőjénél aludt. Szerencsés, hogy nem kell itt lennie. Az egyik személy az unokaöcsém, Razam. Fekete haj, kék szem nem rossz harcos, de még van még mit tanulnia. A másik Mar'i, Dick és Csillagfény lánya. A haja fekete mint az apjáé, a szeme viszont zöld, mint az anyáé. Kicsit idegesítő tud lenni néha.
-Mi történt?- kérdezte Dick ahogy leültek Bart mellé a kanapéra.
-Jobbak, mint amire számítottunk.- mondtam ahogy oda léptem a falon lógó tükör elé.
-Az egyiknek még szárnya is volt.- mondta Bart egy sóhajjal.
-Jól vagytok?- kérdezte Mar'i ahogy ránk nézett.
-Igen, csak egy kicsit még fáj a hasam. Nem gyengék.- mondta Bart ahogy a hasára tette a kezét.
-Téged legalább nem próbálták megfojtani egy íjjal.- mondtam ahogy levettem a maszkom és a kis vágást néztem az arcomon.
-Egy íjjal?- kérdezte Dick egy meglepődött arckifejezéssel ahogy rám nézett.
-Aha, egy rohadt íjjal.- mondtam.
-Hát érdekes harc lehetett akkor.- jegyezte meg Jason.
-Hát igen, az volt.- mondta Bart.
-Mit nézel annyira?- kérdezte Razam.
-Az egyik megvágta az arcomat.- mondtam ahogy feléjük fordultam.
-És? Az pár nap alatt el fog tűnni.- mondta Mar'i.
-Igen, ez igaz. De addig be tudnak azonosítani. Nem véletlenül tette, tudja, hogy ez még egy kis ideig látszódni fog. És addig ők akár rá is jöhetnek arra, hogy ki is vagyok valójában.- magyaráztam el a többieknek. Általában Tim az aki összetudja kötni ezeket a pontokat magától, de a többieknek általában segítség kell.
-Mondasz valamit.- mondta Razam.
-Na mindegy.- mondtam ahogy én is leültem a kanapéra.
-Váltsunk témát.- mondta Dick.
-Milyen volt az első napotok?- kérdezte Mar'i vidáman.
-Jó lett volna, ha ezek az idióták nem teszik tönkre.- mondtam ahogy Dickre és Jasonre néztem.
-Pontosan.- helyeselte Bart.
-Mi van? Most mit csináltunk? Nektek semmi sem jó.- mondta Dick.
-Ennyire zavar titeket a jelenlétünk vagy csak azért gondoljátok ezt, mert a lányokkal hülyéskedtünk?- kérdezte Jason egy vigyorral.
-Oh, milyen lányok? Meséljetek.- mondta Razam ahogy mosolyogva Jasonékre nézett.
-Imádom a pletykákat. Hallgatunk titeket!- mondta Mar'i mosolyogva.
-Hol kezdjük?- kérdezte Jason mosolyogva.
-A szobámban leszek, ha kellenék.- jelentettem ki ahogy felálltam.
-Én is.- mondta Bart ahogy ő is felpattant.
-Ne már, maradjatok.- szólalt meg Dick ahogy ránk emelte a tekintetét.
-Kösz nem.- mondtam ahogy felmentem az emeletre Barttal. Semmi kedvünk sincs ezeket az idiótákat hallgatni. Annyira idegesítőek.
-Bárcsak lenne rajtuk kikapcsoló gomb.- mondta Bart.
-Hát igen, az jól jönne.- mondtam.
-Hogy lehetnék ennyire hülyék?- kérdezte Bart.
-Nem tudom, az egy nagyon jó kérdés.- mondtam.
-Na mindegy, én szerintem megyek aludni.- mondta Bart egy ásítással.
-Rendben, jó éjt mitugrász.- mondtam.
-Jó éjt sátán.- mondta ahogy bement a szobájába. Én is követtem a példáját és be mentem a szobámba. Vissza gondoltam arra amit mondott Anubis. 'Én Deathstroke lánya vagyok.'. Vajon tényleg igazat mondott? Mert ha ez az igazság akkor nem lesz egyszerű elkapni őt meg a másikat. Egy sóhajjal az ágyamba dőltem és gyorsan el is aludtam.