Slade's Daughters

33. fejezet

Hanzo szemszöge:

Miután felébredtem és újra a valóságban találtam magamat egyből körbe néztem. Kayla a vállamnak dőlve aludt békésen. A többiek pedig mellette aludtak a kanapén. Mennyi az idő? A válaszért a falon lévő órára néztem. 5:30. Az tudom, hogy biztos nem fogok már vissza aludni. Óvatosan felálltam és csöndben elindultam a konyha felé. Szerencsére a többiek nem keltek fel, de már valaki vagyis inkább valakik már ébren voltak.
-Megyek, előkészítek egy pár dolgot.- hallottam apám hangját, mielőtt távolodó lépéseket hallottam. Miután a lépések elhalkultak egy ismerős alakot hallottam sóhajtani.
-Anyám.- csak ennyit mondtam, ahogy beléptem a konyhába. Anyám tekintete egyből rám irányult.
-Hanzo? Te mit csinálsz itt ilyen korán?- kérdezte egyből. Nem válaszoltam, csak közelebb léptem hozzá. -Nem tudtál aludni?- szólalt meg újra anyám, mire egy bólintással reagáltam. -Rémálmod volt?- kérdezte mire megint nem válaszoltam. Így is tudja a választ. -Gyere ide.- mondta ahogy közelebb lépett hozzám és kitette a kezét, hogy megöleljen, de én elléptem előlle. -Kicsim, mi a baj? A tegnapi eset zavar?- kérdezte aggódva amire a hallgatásom maga volt a válasz. -Drágám, nem történt semmi. Mondtam már tegnap is, hogy ne öld magadat emiatt.- mondta, ahogy a kezét a vállamra tette. 
-Tudom, de... Anya én tényleg nem akartam... Sajnálom... Ha apa nem lett volna ott...- motyogtam, mire anya egyből átölelt.
-Tudom, drágám.- mondta. -Ne aggódj emiatt és ne gondolkodj el azon, hogy mi van ha...? Ami megtörtént megtörtént, azon már nem lehet változtatni. A jelenre kell koncentrálni, nem a múltra, rendben?- tette hozzá nyugodtan.
-Rendben.- feleltem, mire anya egy puszit nyomott a homlokomra, mielőtt újra megölelt.
-Figyelj, pont most akartam felhívni Jason nagybátyádat, mit szólsz, ha együtt beszélünk vele? Úgyis ő a kedvenc nagybátyád.- mondta anya egy mosollyal, ahogy elengedett.
-Jó ötlet.- feleltem egy kisebb mosollyal az arcomon. Igaza van, tényleg Jason a kedvencem, ő a legmenőbb mindenki közül.
-Szuper, de előtte csinálok neked egy finom nyugtató teát.- jelentette ki anya, ahogy átment a konyhapult másik oldalára.
-Köszönöm anyám.- mondtam egy kisebb mosollyal. -Viszont van egy kérdésem.- tettem hozzá.
-Mi az édesem?- kérdezte anya nyugodtan, elkezdte főzni a teát.
-Nagypapa jól van?- kérdeztem mire anya megfordult és a szemembe nézett.
-Egy kicsit bonyolult a helyzet, tea közben elmagyarázom.-

Kayla szemszöge:

-Nyertem!- hallottam egy halk ismerős hangot. Egy nagy sóhajjal kinyitottam a szememet.
-Gratulálok, felébresztetted te idióta.- hallottam Ria hangját, aki mellettem ült.
-Bocsika, nem akartam.- mondta Ryan, aki épp Ria és az én ölemben feküdt egy játék kontrollerrel a kezében.
-Jó reggelt Kalya.- köszöntött Matt, akinek szintén volt egy kontroller a kezében. Körbe néztem és láttam, hogy szembe lévő TV képernyője be van kapcsolva.
-Jó reggelt mindenkinek.- mondtam egy ásítást követően, ahogy újra körbe néztem. Valaki hiányzott...
-Jól vagy?- kérdezte Ryan, ahogy felnézett rám.
-Biztos csak kómás, hisz most kelt fel.- szólalt meg Matt.
-Hol van a bátyád?- kérdztem Riától, aki a kérdés hallatán egyből elgondolkodott.
-Ez egy jó kérdés.- jegyezte meg Matt.
-Igen. Már akkor sem volt itt amikor felkeltünk.- tette hozzá Ryan.
-Hát... Nem tudom biztosan, de nagy eséllyel vagy a konyhában lesz vagy a gyakorló téren, de szerintem most inkább a konyhában lesz. Nem hiszem, hogy a tegnapiak után ott kezdené a reggelét.- magyarázta Ria.
-Mondasz valamit.- feleltem. -Amúgy mennyi az idő?- kérdeztem.
-Most reggel 7 óra van.- felelte Matt mire elkerekedett szemekkel néztem feléjük.
-7??!! Az nagyon korán van.- mondtam morcosan. -Kelett nektek felkelteni engem.- tettem hozzá komoran.
-Bocsi!!!- válaszolta egyből a két fiú. Ria felé fordultam választ várva.
-Mi van? Nem én keltettek fel, hanem ők.- felelte a mellettem ülő lány ahogy a két fiúra mutatott.
-Igaz.- jegyeztem meg, ahogy ásítottam egyet. -Mivel ha már így felkeltetetek, mit szóltok ha elmegyünk reggelizni?- tettem fel a kérdést.
-Jó ötlet, nekem tetszik.- szólalt meg Matt egy mosollyal.
-Nekem is.- helyeselte Ria, mind Ryan felé fordultunk.
-Ismertek, sosem mondok nemet kajára.- mondta egy mosollyal.
-Akkor ez eldőlt, irány a konyha.- jelentettem ki mosolyogva és már indultam volna felállni, de eszembe jutott, hogy nem tudok, hisz valaki épp az ölemben fekszik.
-Ryan kelj fel.- jegyezte meg komoran Ria, mire a fiú csak morgással.
-Ryan, kérlek kelj fel.- mondtam kedvesen.
-Nem akarok....- szólalt meg végre a barna hajú fiú.
-Muszáj, szeretnék felállni.- mondtam egy sóhajjal.
-Nem, ez túl kényelmes!!- volt a barna hajú válasza.
-Ha nem állsz fel 5 másodpercen belül, akkor lelöklek.- jelentette ki Ria, ahogy el kezdett számolni. -5...-
-A helyedben felállnék.- jegyezte meg Matt.
-Nem!!! Soha!! Próbálj meg lelök-- kezdte volna a barna hajú fiú, de Ria félbe szakította azzal, hogy beteljesítette azt amit mondott. Ryan egy nagy koppanással találkozott a földdel.
-Ez fájhatott.- jegyezte meg Matt ahogy felállt.
-Én szóltam.- mondta Ria, ahogy felállt és átlépett a földön fekvő barna hajú fiún. -Indulhatunk?- kérdezte egy nagy vigyorral az arcán ahogy kinyújtotta felém a kezét.
-Persze!- mondtam mosolyogva ahogy megfogtam a kezét és felálltam. Óvatosan átléptem én is a fiú.
-A reakciótokból ítélve nem először fordult elő ilyen.- szólalt meg Matt, ahogy a földön fekvő fiúra nézett. -Igazam van?- kérdezte, ahogy felénk nézett.
-Igen.- feleltem egyből.
-Ezért fizetni fogsz...- nyögte ki a barna hajú fiú.
-Én is téged. Na most induljunk, vár minket a konyha.- jelentette ki Ria, ahogy elindultunk Mattel a konyha felé. Ryant a nappaliban hagytunk, mivel tudtuk, hogy nem fog sokáig ott maradni.
-Minden rendben lesz vele?- kérdezte Matt.
-Persze, egy pár perc és újra itt lesz.- mondtam, mire lépteket hallottunk hátulról. -És itt is van.- tettem hozzá. Hirtelen egy szellő rohant el mellettem, de Ria mellett megállt és újra egy nagy koppanás hallatszott.
-Köcsög...- nyögte Ryan, ahogy újra a földön feküdt a konyha ajtajában. A konyhában lévő hangok elhalkultak a koppanás miatt.
-Sosem tanulsz.- mondta Ria Ryannek vigyorogva, mielőtt belépett a konyhába.

Ria szemszöge:

-Jó reggelt mindenkinek!- köszöntem egy mosollyal a konyhában ülő rokonaimnak. Bátyus az asztalnál ült, míg anya mellette állt.
-Jó reggelt drágám. Hogy aludtál?- kérdezte anya, ahogy odasétállt hozzám és megpuszilta a homlokomat.
-Csodálatosan.- feleltem egy mosollyal.
-A bolond megint megölelte a földet?- kérdezte a testvérem.
-Igen, ma már másodszor.- válaszoltam egy mosollyal.
-Jó reggelt mindenki!- köszönt Kalya, ahogy besétált a konyhába Matt és Ryan társaságában.
-Jó reggelt gyerekek!- köszöntötte a többieket anya. -Palacsinta jó lesz mindenkinek?- kérdezte, mire mindenki egy bólintással reagált. Anya egy mosollyal egyből a szekrények felé fordult és elkezdte kipakolni az összetevőket.
-Hercegnő, te vagy az?- kérdezte egy ismerős hang a bátyám mellől. Nem is vettem észre, hogy a kivetítőn keresztül beszélt valakivel. Egy nagy mosollyal egyből megjelent az arcomon, ahogy megláttam az illető arcát.

-Jason nagybácsi!!!-