Slade's Daughters

THE END

A fiú arcán több könnycsepp is legördült, miután végig olvasta a levelet. Az arcát az egyik kezébe temette, míg a másikkal a levelet szorongatta. A csöndes éjszakában halk zokogása jelentette az egyetlen zajforrást. Egy pár perc után viszont felállt és a szobor elé sétált. Megtörölte a szemét, mielőtt a tekintetét a szoborra emelte. Egy kisebb mosoly megjelent az arcán, ahogy érezte, hogy nincs egyedül, ami igaz is volt. Egy számára láthatatlan lélek állt meg mellette, aki előbb az őt ábrázoló szoborra nézett, mielőtt a mellette álló szerelmére. Az egyik kezét a lány a fiú vállára tette. A fiú érezte az érintést és lassan oda emelete az egyik kezét, ahol most a lány keze pihent. Vett egy nagy levegőt a fiú, mielőtt megszólalt.
-Ana Behibek...- mondta a fiú, ahogy egy utolsó könnycsepp legördült az arcáról. Vett egy nagy levegőt, meg forudlt és elindult a ház irányába. A lány csöndben figyelte, hogy a fiú elmegy és miután a fiú eltűnt a láthatárról a tekintetét a szoborra emelete. Egy pár könnycsepp legördült az arcán, ahogy egy utolsó mondat elhagyta ajkát.
-Ana Behibak...-

Pár héttel később...

Hanzo szemszöge:

-Hanzo!!! Miért nem mehetek én is???!!- kérdezte Ryan, ahogy mellém rohant.
-Mert.- feleltem röviden ahogy tovább sétáltam a barlangban, ahol a többiek álltak.
-Ez nem válasz.- szólalt meg újra a szupergyors fiú, mielőtt megálltunk a többiek előtt.
-Ugyan olyan vagy, mint az anyád, ő is mindig ilyen válaszokat adott.- szólalt meg Barbi. -Vele nem mész sokra, viszont...- kezdte, mielőtt apám felé fordult. -Damian ne-- még be se tudta fejezni a kérdését, apa félbe szakította.
-Nem.- csak ennyit mondott apa, amire Barbi egy puffogással válaszolt.
-Nem is tudod, hogy mit akartam kérdezni...- szólalt meg duzogva Barbi, ahogy karba tette a kezét.
-De, tudom. Azt akartad volna kérni, hogy had jöjjön velünk, de a válaszom nem. Az nem a fiadnak való világ.- magyarázta apa, mielőtt még valamit hozzátett. -És nincs semmi de.- egészítette ki a mondanivalóját.
-Hát jó...- felelte egyszerre Barbi és Ryan egy sóhajjal.
-Örülj annak, hogy itt leszel a többiekkel egy csapatban.- mondtam, mire mint valami végszóra, megjelent a kis csapat. Apáék úgy döntöttek, hogy újra létrehoznak egy kis csapatot, egy új Titánok csapatot. A húgom anya régi hős nevét vette fel, ő lett az új Anubis. Ryan apja nyomdokaiba lépett az Impulzus névvel, pont mint Mason, aki az új Vörös Sisak vagy Red Hood lett. Kayla is csatlakozott Angel néven. A csapat vezetője Matt lett ugye, azaz az új Robin.
-Most mentek?- kérdezte a húgom, egy kicsit szomorúan. Anya kedvenc nyaklánca ott lógott a nyakában. Azt mondta, abban a borítékban kapta, amit még anya írt neki. Így legalább anya mindig vele lesz. Annó anya, mindenkire hagyott valamit, én megkaptam az íját, Ria a nyakláncot, Kalya anya egyik gyűrűjét kapta. Barbi meg anya egyik pulcsiát kapta.
-Igen, de majd visszajövünk. Csak el kell intéznünk egy pár dolgot.- felelte apa.
-Minnél előbb megyünk, annál előbb végzünk.- tettem hozzá apa válaszához.
-Rendben, csak majd ne felejts el írni.- mondta Kayla egy kisebb mosollyal.
-Hát igen bátyus. Ne felejtsd, hogy több embernek is kell majd írnod.- jelentette ki a húgom.
-Ez igaz, engem se felejts el!- szólalt meg Ryan.
-Rendben, rendben.- feleltem, mielőtt Mason és Matt felé fordultam.
-Vigyázzatok rájuk.- mondtam, mire mindketten egy bólintással válaszoltak.
-Ne aggódj. Bizhatsz bennünk.- kezdte Matt.
-Vigyázunk majd rájuk.- fejezte be Mason.
-Miért kéne ránk vigyázni? Mi tökéletesen tudunk magunkra vigyázni.- szólalt meg a húgom karba tett kézzel, mire egy picit elnevettük magunkat a fiúkkal.
-Ez volt eddig a nap vicce, hercegnő.- jegyezte meg Mason, ahogy a kicsit elvörösödött arcú húgom vállát átakrolta.
-Tartsd szemmel.- súgtam Mattnak, ahogy Mason felé bólintottam.
-Rendben.- felelte egy kisebb mosollyal. Apáék felé forultam. Apa épp Slade nagypapával beszélgetett.
-Majd vigyázok rájuk.- hallottam a nagypapa hangját.
-Köszönöm.- hallottam apa válaszát. Gyorsan mindenkitől elköszöntünk, mielőtt eelindultunk apával. Amíg apa elvitte a cuccainkat az autóhoz én meglátogattam anya szobrát.
-Hiányozni fogsz anya.- mondtam, ahogy éreztem, hogy valaki a vállamra teszi a kezét. Oldalra néztem és apát láttam, aki bólintott egyet, jelezve, hogy mennünk kell. Újra a szoborra néztem. Olyan sok dolgot akartam volna még mondani, de szerencsére mindet egy apró kifejezéssel el tudtam mondani.

-Ana Behibek...-