Slade's Daughters

13. fejezet

Vivi szemszöge:

-Neee!!- kiáltottam ahogy egy másik katona megjelent és kiütötte, de ez nem volt elég. Miután kiütötte mondott még valamit ahogy Barbi testét nézte. Közben a katona ami a nyakamhoz tartotta a pengét erősebben tartotta a pengét. Annyira erősen és annyira közel a bőrömhöz, hogy egy pár csepp vér le is folyt a nyakamon. A két bagoly bérgyilkos egymásra nézett aztán bólintottak egyet. Aztán kiütöttek. Mikor felébredtem egy hideg, cella szerűségben találtam magamat. A falak kövekből voltak, nem volt ablak a szobában, csak egy fa ajtó velem szemben. Próbáltam az ajtó felé menni, de valami vagy inkább valamik visszatartottak. Lánc csörömpölést hallottam. A kezemre és a lábamra néztem és akkor láttam meg, hogy ki vagyok kötve láncokkal. Szuper. Már csak ez kellet. Valahogy ki kell innen jutnom, vissza kell jutnom Barbihoz. Vajon mit tettek vele? És mi van a többiekkel?! És pont ebben a pillanatban nyílt ki a fa ajtó. Egy ismerős alak sétált be az ajtón.
-Talon....- mondtam komoran ahogy belépett az ajtón. Az egyetlen furcsa dolog az volt, hogy nem volt rajta a maszkja. Nagyon sötétbarna haja volt, de ebben a sötétben inkább feketének látszott. Sárga szeme volt. Biztos a sok kísérlet miatt lett sárga a szeme. Apa mesélte, hogy több kísérletet is végeztek rajta régebben.
-Jó reggelt Csipkerózsika.- mondta egy nagy vigyorral az arcán. Ha nem tartanának ezek a láncok simán pofán verném.
-Hol van a húgom?- kérdeztem tőle ahogy közelebb lépett hozzám.
-Ott ahol az embereim hagyták.- kezdte. -Otthon van nálatok. Csak nem biztos, hogy egyhamar fel fog ébredni.- mondta Talon.
-Mi?! Mit tettetek vele??!- kérdeztem csak egy kicsit hangosan.
-Semmi különöset, de ez most nem érdekes, inkább beszéljünk most arról, hogy miért is vagy itt. Van esetleg ötleted?- kérdezte és gondolom azt várta, hogy mondjak valamit.
-Nem, de úgyis el elfogod mondani.- mondtam.
-Ez igaz. Na szóval biztos hallottál már a két kőről aminek ereje van.- kezdte. -Az egyik fekete, a másik fehér, az egyik nálad volt, a másik pedig a testvérednél.- mondta ahogy elővette a zsebéből és felmutatta a két karkötőt. Mindkét kő benne volt. Ha egyszer kijutok innen biztos meg fogom ölni. -És ha jól tudom azt egyik kő eltört és az ereje beléd szállt.- folytatta ahogy körbe sétált. -Két lehetőséged van. Az egyik az, hogy önszántából átteszed a kőbe az erőt.- mondta és tartott egy kis szünetet. -A másik pedig az, hogy addig kínzunk amíg az erő magától vissza nem megy vagy a végső esetben, ha ez nem megy akkor megölünk.- mondta ahogy megállt előttem. -Melyiket választod?- kérdezte.
-Egyiket sem.- mondtam ahogy próbáltam az erőt használni és megidézni valamit, de nem ment.
-Hiába próbálkozol, ebben a szobában nem tudod használni az erőt.- mondta Talon ahogy észre vette, hogy mit akarok csinálni. -Na, mit választottál?- kérdezte.
-Dögölj meg.- mondtam ahogy arcon köptem, mire ő erővel a hasamba vágott. Áu, be kell vallanom, nem gyenge.
-Válasz.- mondta komoran.
-A második, az első soha sem fog megtörténni.- mondtam.
-Hát jó, legyen ahogy kívánod.- mondta ahogy feltette magára a két karkötőt. -Reméltem hogy ez nem így lesz. De őszintén egész végig sejtettem hogy ez lesz a válaszod.- mondta ahogy a keze elkezdett fehéren világítani. -Na, nézzük mit is tud ez a kő.-

-skip-

Nem tudom mennyi ideje vagyok itt, de egy egész örökké valóságnak tűnik. A testem tele volt sebekkel, Talon nem kímélt. Mindenhol vagy vágások vagy zúzódások voltak. Már alig bírok ébren maradni, pihenni szeretnék, de tudom, hogy ha egy pillanatra is lehunyom a szemem, lehet, hogy többet nem fogok felébredni. Remélem a többiek jól vannak. Lassan kinyílt megint az ajtó. Sóhajtottam egyet, mert gondoltam, hogy Talon lesz az, de tévedtem. Talon egyik bérgyilkosa lépett be, de gyorsan be is csukta maga mögött az ajtót. Egy szót sem szóltam, csak csendben figyeltem a mozdulatait. Miután becsukta az ajtót levette a maszkját. Egy lány volt a maszk alatt, kb. 3-5 évvel lehetett idősebb nálam. Azt, viszont nem tudom megállapítani, hogy milyen haja van. Túl sötét van ahhoz. A maszkját letette a sarokban lévő asztalra, aztán elővett egy kis kulacsot.
-Igyál egy kicsit.- mondta ahogy kinyitotta és felém tartotta a kulacsot. De én csak elfordítottam a fejem. Mi van ha meg akar mérgezni? -Ez csak víz, nem foglak megmérgezni.- mondta. Nem tudom, hogy higgyek-e neki vagy nem.
-Miért akarsz nekem segíteni? Nem vele vagy?- kérdeztem ahogy a ruháján lévő bagoly pecsétre mutattam. A lány erre sóhajtott egyet.
-De, egy ideig bárhova követtem volna, de megváltozott. A kövek megváltoztatták. Ha előbb tudtam volna, hogy ezt tette megakadályoztam volna.- mondta. -Csak nem rég tudtam meg, hogy mit tett.- mondta. Nem tudom miért, de úgy érzem megbízhatok benne.
-Egy kicsit tényleg szomjas vagyok...-ismertem el mire megint nekem nyújtotta a kulacsot. Egy kicsit ittam belőle.
-Nagyon sajnálom, amit tett. Régen nem volt ilyen.- mondta ahogy letette a kulacsot a kis fa asztalra a maszkja mellé. -Ja! Hol a modorom? A nevem Lyra.- mondta egy kisebb mosollyal ahogy felém fordult.
-Vivi...- mutatkoztam be én is.
-Tényleg nagyon sajnálom ami történt veled és a testvéreddel.- mondta mire megcsillant a szemem.
-Mi történt Barbival? Mit tettetek vele?- kérdeztem.
-Egy erős bűbájt tettek rá.- kezdte. -De sajnos nem hiszem, hogy a varázsló barátotok tudná hogyan kell megtörni.- mondta ahogy elővett egy kis üvegcsét a zsebéből.
-Te tudod, hogy kell?- kérdeztem.
-Igen, tudom.- mondta ahogy a hátam mögé ment.
-Mit csinálsz?- kérdeztem mivel nem láttam, hogy mit csinál.
-Bekenem a hátad, tele van sebekkel.- mondta. Egy pillanatra csípett a krém, de utána már nem is éreztem. Miután végzett vissza sétált elém.
-Miért segítesz nekem?- kérdeztem ahogy a szemébe néztem.
-Azért, mert már elég sok embert láttam szenvedni, nem akarom, hogy bárki más is szenvedjen miatta.- mondta. Igazat mond, látszott a szemébe. -Majd megpróbálok segíteni a húgodon valahogy.- mondta hogy a kis asztalhoz sétált.
-Köszönöm...- mondtam miközben eltette a kulacsát és a kis üvegcsét.
-Nincs mit, örülök hogy végre segíthetek valakinek.- mondta ahogy felvette a maszkját. -Megpróbálok többször jönni, szólok, ha bármit megtudok.- mondta ahogy az ajtóhoz lépett. -Kitartás.- mondta mielőtt kiment a szobából. Újra egyedül maradtam a sötét szobában vagy cellában. Nem tudom miért, de úgy érzem megbízhatok benne. Remélem mindenki jól van. Nem is baj, ha én nem élem túl, az a lényeg, hogy ők legyenek jól.