Slade's Daughters

11. fejezet

Barbi szemszöge

-Razam??!!!- kiáltottuk mindannyian ahogy felismertük a személyt.
-Oh...sziasztok!- mondta ahogy Damian és Bart felsegítette.
-Mi a szösz történt?- kérdezte Damian.
-Hol vannak a többiek?- kérdezte a nővérem.
-Harcolnak.- mondta ahogy körbe nézett.
-Mi vagy ki ellen?- kérdeztem.
-Az ellen.- mondta ahogy valamire mutatott. Mind abba az irányba néztünk, egy óriási minotaorusz közeledett felénk, de nem egyedül volt. Mar'i a levegőből lövöldözte, míg Lili varázslatokkal próbálta visszatartani, visszafogni. Rex pedig alul próbálta elterelni a figyelmét. A lény kb. 3-4 méteres lehetett, inkább 5-6.
-Mi a???- mondtam ahogy az óriást néztem. Nagy bárd volt a kezébe amit végig lendítette maga körül, Mar'i elrepült előle, Lili egy pajzsot varázsolt maga elé, ami kivédte a csapást, de őt hátrébb küldte. Rexnek még pont volt ideje arra, hogy kitérjen a csapás elől. Gyorsan mi is a lény felé indultunk. A bárd a csapás miatt még mindig a földben volt. A fiúk összenéztek aztán cselekedtek. Ezt az alkalmat kihasználva Bart gyorsan f felkapta Razamot és az bárhoz vitte. Razam gyorsan felfutott a bárdon és megvágta a lény arcát. A lény morgott egyet mielőtt Razam odébb lökte. Szerencsére Lili elkapta. Mi is elindultunk a szörny felé. Szerencsére magunkkal hoztuk az összehajtható fegyvereinket. Mi is a földről támadtuk meg a lényt. Annak ellenére hogy egy óriás és egy rohadt nehéz bárdja van, jó gyors. Egy nagyot üvöltött mielőtt megint körbe lendítette a bárdját. Sajnos ezt nem tudta egyikünk se kikerülni. Mindegyikünket hátrébb ütötte. Kicsit kellemetlen volt az érkezésünk, a beton nem annyira kényelmes.
-Ennek biztos nyoma marad...- jegyeztem meg miután a felkeltem a földről.
-Rohadt erős...- jegyezte meg Razam.
-És gyors...- tette hozzá Rex.
-Nem tudjuk legyőzni...- mondta Mar'i ahogy mindannyian a lény felé néztünk.
-Valaki megidézte, ha jól tudom kell lennie valaminek rajta amit ha elpusztítunk akkor eltűnik. Csak nem tudom mi az...- mondta Lili.
-Olyasvalami mint az a kő a vállánál?- kérdezte Vivi ahogy a lény vállára mutatott. Tényleg volt ott egy kisebb vörös kő.
-Igen...- válaszolt Lili.
-A terv a következő lesz.- kezdte Damian, de Bart közbe szólt.
-Elintézem.- mondta mielőtt visszarohant a minotaoruszhoz.
-Bart!!- kiáltottuk mind utána.
-Idióta.- jegyezte meg Damian. Sajnos a lény is észrevette Bartot. Egy pár pillanatig csak nézte ahogy Bart közeledett felé, viszont mikor már elég közel volt meglendítette a bárdját felé és sajnos eltalálta Bartot.
-BART!!- kiáltották ahogy felé rohantam. A lény lassan felemelte a bárdot.
-Úristen, a lábad...- mondtam ahogy odaértem hozzá. A földön ült az egyik lábán egy hatalmas vágással. Letérdeltem hozzá és a gyengéden a sebére tettem a kezem. Mire hirtelen felnyögött.
-Bocsi, nagyon mély...- mondtam ahogy a sebet figyeltem. Bárcsak megtudnám gyógyítani.
-Barbi!! Tűnjetek el onnan!- hallottam a nővérem kiáltását. Felnéztem és láttam, hogy a lény már kész volt és lassan lendíteni fogja a bárdot.
-Menj...- mondta Bart.
-Nem, nem hagylak itt.- mondtam ahogy a sebét néztem. Bárcsak megtudják gyógyítani. Bárcsak lenne erőm hozzá.
-Menned kell!- mondta Bart.
-Nem, maradok veled.- mondtam határozottan ahogy Bartra néztem egy kis mosollyal. Nem fogom itt hagyni, nem akarom elveszíteni, nem fogom elveszíteni. A szemem sarkából láttam, hogy lassan felénk lendítette a bárdot a minotaorusz.
-Barbi...a kezed...- mondta Bart ahogy a kezemre mutatott.
-Mi a...- mondtam ahogy a kezemre néztem. Fehéren világított és mintha a seb kezdene összemenni. Mi a?? A fény...

Vivi szemszöge:

-Idióták...- mondtam ahogy a húgom és a hercege felé indultam. Nem tudom őket ellökni a bárd útjából, de ha eléjük állok talán a bárd nem fogja őket érinteni. Én nem fogom túlélni, de ők túlélhetik. Hallottam, hogy valaki a nevemet kiáltotta, de én nem álltam meg.
-Vivi?!- kérdezte a húgom meglepődötten ahogy odaértek hozzájuk. Én csak felnéztem a bárd irányába ami egyre gyorsabban közeledett. A kezemet ökölbe szorítottam és a szememet behunytam ahogy felkészültem a bárd érkezésére. De sosem jött. Egy pár pillanat után kinyitottam a szememet. Egy sötét búra vett minket körül, az állította meg a bárdot. Mi a?? A húgom és Bart ugyanolyan meglepetten nézte a burát mint én. Bár a hölgy megmondta...a sötétség ereje... A kezemen lévő kőre néztem aztán a bárdra emeltem a tekintetem. Koncentrálni kell... Minden erőmmel fogtam és a bárd felé lendítettem a kezem. A fekete búra nagy erővel fogta és ellökte a bárdot. A szörny egy picit hátrált, de gyorsan megint megfogta a bárdját és már készítette a lendítésre. Éreztem, ahogy a testemet átjárja az erő. Nagyon jó érzés.
-Menjetek.- mondtam a húgomnak mielőtt közelebb léptem a szörnyhöz. Bart bólintott, aztán felkapta a húgom és vissza sprintelt a többiekhez. Akkor Barbinak is van ereje, sikerült meggyógyítania Bart sebét. Valamilyen fekete dolog körülvette a kezem. Nagyon erősnek érzem magam, olyan mintha bármire képes lennék. A minotaorusz felém lendítette a bárdot, amit a sötét erővel megint kivédtem. Megint hátrált egy kicsit. A követ kell kilőni. Nagyon jól jönne most egy pár dobó kés. Hirtelen megjelent egy fekete penge a kezemben. Oh, szóval ez ilyet is tud. Elmosolyodtam ahogy egy pár pengét a minotaorusz arca felé hajítottam. Egy talált, a többit kikerülte. De az az egy ami talált megmutatta, hogy a lény ereiben is vér folyik. Minek pusztítsam el a követ, ha a szörnyet is elpusztíthatom? A lény kicsit begurult a pengét miatt mert nagy erővel nekem lendítette a bárdját. Nagyon erősen lendített, mert a védő burával együtt nekilökött az egyik még ép bódénak. Kicsit fájt amikor a kezem és a hátam nekicsapódott a fa bódénak. Egy pillanat után már újra álltam. Új fegyver kell. Megidéztem egy bárdot a kezembe és támadtam. Egy pár ütés után a minotaorusz már a földön hevert. Egy katanával a kezemben a fejéhez mentem.
-Ez egész könnyű volt....- mondtam magamnak ahogy inkább átsétáltam a nyakához. Felemeltem a kardot, lendítésre készen, amikor hirtelen egy fehér penge kettévágta a minotaorusz vállán lévő követ. A minotaorusz egy végső üvöltés után lassan eltűnt. A többiek odafutottak hozzám.
-A szemed...- mondta Lili ahogy rám néztek.
-Ezt most miért kellet?- kérdeztem a húgomtól. -Ura voltam a helyzetnek.- mondtam kicsit idegesen.
-Nem, te ahelyett, hogy elpusztították volna az idéző pecsétet vagy követ, fogtad és szétverted szerencsétlent, sőt le akartad fejezni.- mondta a húgom.
-Igen, minek pusztítsam el azt a kis követ, ha le is győzhetem így, ennyi erővel....- mondtam egy mosollyal.
-Nem vagy önmagad.- mondta Rex.
-De! Én tökéletesen jól vagyok!- mondtam kicsit mérgesen.
-Nézz magadra.- mondta Barbi ahogy egy közelben lévő tükörre mutatott. A tükörbe néztem. A szemem a szokásos zöldes szín helyett, most fekete volt, sőt még világított is. Igaza van, ez nem én vagyok. Mit művelek? Sóhajtottam egyet, és behunytam a szemem. Mire újra kinyitottam a szemem, nagyjából visszatért az eredeti színhez, csak most inkább zöldes szürkés színű volt.
-Nehezemre esik ezt kimondani, de ebben az egy dologban igazad van.- mondtam a húgomnak. -Nem tudom, mi történt velem.- mondtam ahogy lenéztem.
-Semmi baj, az a lényeg, hogy már visszatértél.- mondta Damian ahogy megfogta a kezem, mire felnéztem. Barbi, Lili és Mar'i egy nagy vigyorral nézett felénk.
-Egy szót se.- mondtam, de a mosolyt nem sikerült lemosnom az arcukról, főleg Barbiét.
-Jó, de jól hallottam, hogy az előbb azt mondtad, hogy igazam van?- kérdezte a húgom.
-Ezt nem kellett volna mondanod.- jegyezte meg mellettem Razam.
-Tudom, valaki lőjön le.- mondtam.
-Majd talán máskor, most van egy jobb ötletem.- mondta Rex ahogy elővett egy kis füst bombát a zsebéből.
-Az én ötletem.- mondta Razam.
-Imádlak titeket.- mondtam nekik halkan.
-Még nála is jobban?- kérdezte Razam ahogy Damianre mutatott, aki csak szemforgatással reagált erre a kijelentésre.
-Idióta...- mondta Damian ahogy fejbe verte gyengéden Razamot.
-Áu...- mondta Razam ahogy a fejére tett a kezét.
-Ti is hallottátok ugye?- kérdezte Barbi Lilit, Mar'i-t és Bartot.
-Aha, azt mondta, hogy igazad volt.- mondta Lili.
-Bizony, én is hallottam.- mondta Mar'i mosolyogva.
-Ezt meg kell ünnepelnünk.- csatlakozott hozzájuk Bart.
-Na ennyi elég volt.- mondtam ahogy elvettem Rextől a füst bombát és a földre dobtam. Hirtelen mindent füst borított be.
-Mi a??!!- kiáltotta Lili és Mar'i.
-VIVI!!- kiáltotta Barbi idegesen a füst felhőből.
-Na most tűnjünk el.- mondtam ahogy elindultunk Razamékkal.
-Kicsit idegesnek hangzanak.- jegyezte meg Razam ahogy gyorsan a házunk felé vettük az irányt. Sajnos emiatt a húgomék káromkodás sorozataikat már nem hallottuk.
-Oh, ez még semmi.- mondta Rex. Mire Razam és Damian kérdően nézett rá.
-Emlékszel a lisztes esetre?- kérdezte tőlem Rex egy vigyorral.
-Hogyis felejthetném el? Nagyon vicces volt.- mondtam ahogy eszembe jutott az emlék amikor 'véletlenül' Barbira és Lilire egy zsák lisztet öntöttünk Rexszel. A liszttel teli két bolond ki akart menni az ajtón, hogy szóljon apának, de az ajtó helyett a falnak mentek. Kb. 10 percig csak fetrengtünk a nevetéstől utána és apa is nevetett rajta.
-Mi? Milyen eset?- kérdezte Damian és Razam.
-Hát az úgy volt, hogy....- kezdte Razam mesélni.