Slade's Daughters

9. fejezet

Barbi szemszöge:

Tegnap összepakoltunk Vivivel, és a pakolás végére elaludtam az egyik bőröndömön. Olyan kényelmes volt.
-Barbi, kelj fel. Itt a fuvarunk.- hallottam annak az ördögi nőszemély hangját, aki sajnos a nővérem.
-Még öt percet...- könyörögtem a testvéremnek.
-Nem lehet, te is tudod. És szerintem te is szeretnél beleszólni abba, hogy melyik szoba lesz a tied. Tudod, nem mindegy, hogy a Bart melletti vagy a Lili melletti szoba lesz a tied. Bár ha neked mindegy akkor majd te jöhetsz később.- mondta a nővérem miközben valamit pakolt. Félszemmel figyeltem, hogy mit csinált.
-Jó, jó megyek...már fent is vagyok...-motyogtam ahogy felemeltem a fejem a bőröndről.
-Gyere, induljunk.- mondta ahogy megfogta a cuccait és az ajtó felé indult.
-Hé! Várj meg!- kiáltottam ahogy gyorsan felpattantam és én is megfogtam a cuccaimat.
-Lent leszek.- mondta ahogy kiment a szobából.
-Köcsög!- kiáltottam ahogy utána futottam.
-Nem köcsög.- mondta apánk ahogy lejöttünk a lépcsőn.
-Tudom tudom, én tévesztettem. Te kis antik cserépedény!- mondta ahogy a nővéremre néztem, aki csak vigyorgott.
-Így már jobb.- mondta apánk egy vigyorral ahogy kinyitotta nekünk a bejárati ajtót.
-Köszi.- mondtuk Vivivel ahogy kimentünk az ajtón. Miután a kocsihoz értünk apa segítségével bepakoltuk a csomagjainkat.
-Hát ez volt az utolsó.- mondta apa ahogy lecsukta a kocsi csomagtartóját.
-Köszi apa.- mondtam ahogy a kocsi ajtajához sétáltunk.
-Biztos, hogy minden megvan? Nem fogtok itt hagyni semmit?- kérdezte apa.
-Minden megvan, remélem.- mondtam.
-Minden megvan, mindent átnéztem vagy kétszer.- mondta a nővérem.
-Rendben, bízok bennetek.- mondta apa egy mosollyal.
-Hiányozni fogsz öreg.- mondta a nővérem ahogy megölelte apát.
-Nagyon fogsz hiányozni.- mondtam mielőtt én is megöleltem apát.
-Ti is nagyon fogtok hiányozni nekem. Olyan üres lesz nélkületek a ház.- mondta apa az ölelés közben.
-Majd néha meglátogatunk.- mondtam egy mosollyal.
-Azért, hogy az őrületbe kergessünk.- mondta a nővérem.
-Az nagyon jó lesz majd.- mondta apa ahogy abbahagytuk az ölelkezést. -Vigyázzatok magatokra.- mondta.
-Ne aggódj meg leszünk.- mondta Vivi.
-Hát igen, majd még később beszélünk.- mondtam mielőtt beültünk a kocsiba a nővéremmel.
-Sziasztok kis angyalkám és kis démonkám!- köszönt apánk egy mosollyal.
-Szia apa!- kiáltottam ahogy integettem neki.
-Szia tata!- kiáltotta a nővérem egy vigyorral. Az autó elindult. Egy pár percig csönd volt aztán megtörtem a csendet.
-VIVI!! Ments meg!!- kiáltottam ahogy elkezdtem a nővérem karját rángatni.
-Mi van nyomi?- kérdezte ahogy ellökte a kezem.
-SZERINTED?? Egy házban fogok lakni Barttal!!! Nekem végem van.- jelentettem ki ahogy Vivi vállára hajtottam a fejem.
-Nyugi, jó lesz.- mondta ahogy gyengéden megsimogatta a buksimat.
-Miért lenne jó? Lefogom égetni magam minden egyes alkalomnál!- mondtam.
-És? Ha nem utált meg amiatt mert az ellensége voltál akkor kétlem, hogy zavarná őt az, hogyha véletlenül megbotlasz a küszöbben, nekimész a falnak vagy az ajtónak, elejtesz egy poharat vagy tányért vagy az hogy- -Ennyi elég volt...- vágtam közbe a nővérem hosszú sorolásába, mire ő csak elmosolyodott.
-Utállak.- motyogtam.
-Tudom. Sokszor mondtad már.- jelentette ki ahogy a kocsi lassan megállt.
-Itt vagyunk.- mondta a sofőr.
-Rendben, köszönjük a fuvart.- mondtam mielőtt a nővéremmel kiszálltunk az autóból és kivettük a csomagjainkat. Az autó elhajtott miután elindultunk a csomagokkal az előttünk álló ház felé. Nagyon modern háznak tűnt, több emeletesnek látszott.
-Wow.- mondtam ahogy közeledtünk a házhoz. Észrevettük, hogy már mások is itt vannak.
-Sziasztok!- kiáltotta Mar'i ahogy meglátott minket.
-Jó reggelt mindenkinek.- mondtam ahogy oda mentünk a többiekhez. Már csak Lili és Rex hiányzott.
-Örülök, hogy ide értetek.- mondta Bart egy mosollyal. Olyan cuki.
-Jó újra látni titeket hölgyeim.- mondta Razam. Be kell vallanom ő sem rossz, egész jóképű, de inkább passzolok, maradok Bartnál. Amúgy is szerintem Razam bejön Lilinek, szóval meghagyni neki inkább. Plusz Bart cukibb és sokkal aranyosabb.
-Tudom valamit Liliről és Rexről?- kérdezte Damian.
-Nope, sajnos nem, biztos csak a forgalom miatt késnek.- válaszolta a nővérem.
-Lehet, ha az embernek valahova sietnie kell akkor mindig elkésik onnan.- mondtam.
-Ez igaz, Murphy törvénye.- mondta a nővérem.
-Én sosem kések el.- mondta Bart egy vigyorral.
-Jó, de te szupergyors vagy. Az más.- mondta Damian.
-Miben más?- kérdezte Bart.
-Szerinted?- kérdezte Damian komoran Barttól.
-Passz.- mondta Bart ártatlanul.
-Annyira hülye vagy, hogy az már fáj.- jegyezte meg Damian egy sóhajjal.
-Csak azért mondod azt, hogy hülye vagyok, mert igazából irigyled a képességem.- mondta Bart egy mosollyal.
-Mi? Dehogyis, én még szupererő nélkül is jobb vagyok nálad.- mondta Damian.
-Persze, csak a szád jár.- mondta Bart.
-Nem, bármikor letudnálak győzni.- mondta Damian.
-Fiúk, ehhez még korán van.- mondta egy ásítással a nővérem. -Majd később nyírjátok ki egymást, aminek mindannyian tudjuk, hogy mi lesz a vége.-
-Alap, hogy én nyernék.- mondta Damian.
-Mi? Dehogy én nyernék.- mondta Bart.
-Még álmaidban sem tudnál legyőzni engem.- mondta Damian.
-Óh, de igen!- válaszolta Bart.
-Hát azt, majd meglátjuk, készülj fel arra, hogy szétrúgom a hátsódat.- mondta Damian.
-Hé! Nem bánthatod Bartot.- mondtam.
-Miért nem?- kérdezte Damian.
-Mert...csak nézz rá! Olyan ártatlan és cuki.- mondtam ahogy Bartra néztem aki egy kicsit elpirulva nézett rám.
-Tch...azt teszek amit akarok.- mondta Damian. De mielőtt bármelyikünk is mondhatott volna még bármit, Mar'i megszólalt.
-Itt vannak!- kiáltotta Mar'i vidáman.
-Sziasztok, bocs a késésért!- mondta Lili miközben Rexszel felénk sétált.
-Dugó volt.- mondta Rex ahogy elindultunk a házban.
-Ez nagyon menő.- mondta Lili ahogy mindannyian körbenéztünk a házban. A földszinten volt egy nagy nappali óriási TV-vel, egy konyha ami egybe nyílt az étkezővel és a nappalival. Az emeleten voltak a szobák. Nagy nehezen sikerült eldönteni, hogy ki melyik szobában fog aludni. Az én szobám Viviével szemben, Bart és Mar'i szobája között van. Az alsó vagy pince szinten van egy szuper computer, egy gyakorló/harcoló helyiség és a szuperhős/gonosz kütyüknek való hely plusz egy pár járgány. A szobák fölötti szintén van egy medence!!! Köszönöm Bruce! Imádlak!!! Nagyon szeretek úszni. Fogadok, hogy nagyon sok időt fogok ott tölteni. Miután mindenki kipakoltak a szobájába, mire kész lettünk már délután 2 körül volt, ebédre pizzát ettünk. Sokat beszélgettünk és ebéd után átmentünk a nappaliba és megnéztünk egy pár filmet. Aztán az egyik film után testvérem feltett egy nagyon jó kérdést.
-Mi legyen a vacsora?- kérdezte Vivi.
-Passz.- mondta Damian.
-Nekem mindegy. Én bármit megteszek.- felelte Bart.
-Nekem is mindegy.- mondta Razam és Rex.
-Bármi lehet csak nem hal. Utálom a halat.- mondta Lili. Lili és Vivi utálja a halat. Nekem nincs bajom vele, megeszem ha kell, pont mint Rex.
-Egyetértek Lilivel, bármi lehet csak ne hal.- mondta Mar'i.
-Hát be kell vallanom nagyon nagy segítség vagytok.- mondta a nővérem egy sóhajjal ahogy felállt a kanapéról.
-Tudjuk.- mondtuk egyszerre. Hirtelen bejötte egy hívás a TV-n.
-Igen?- kérdezte Damian ahogy felvette a hívást.
-Látták Talont a múzeumnál és 2 másik helyen is.- mondta Bruce a vonal túloldaláról hidegen, mint mindig.
-Indulunk.- válaszolta Damian az apjának ahogy letette a hívást. Mindannyian felálltunk és elindultunk az alsó szintre. Vivivel már nyújtunk volna a ruhákhoz amikor valaki megszólalt.
-Nem, ti nem. Ti maradtok.- mondta Damian ahogy félénk nézett.
-Mi? Miért?- kérdeztem.
-Szerinted?- kérdezte.
-Téged kiütöttek, őt pedig leszúrták.- mondta Bart. -Nem jöhettek.-
-De, már jól vagyunk.- mondta a nővérem és igaza volt, tényleg jól vagyunk már.
-Akkor sem jöhettek.- mondta Damian.
-Pihennetek kell.- mondta Bart.
-De..de...- kezdtem volna, de éreztem, hogy ezt a csatát már elvesztetem.
-Nincs semmi de.- mondta Damian határozottan.
-Mi van ha segítség kell? Mi van ha ez az egész csapda?- kérdezte a nővérem.
-Minden rendben lesz.- mondta Bart egy kis mosollyal ahogy felém fordult.
-Jó, de ha bármi baj van akkor szóljatok.- mondtam ahogy végignéztem mindenkin.
-Rendben.- mondta Rex mielőtt elindult a motorja felé. Gyorsan felpattant a fekete motorra.
-Sietünk.- mondta Mar'i ahogy elindult Rex után és felpattant mögé a motorra és elindultak.
-Vigyázni fogunk. Ígérem.- mondta Lili egy mosollyal ahogy ő is elindult egy motor felé.
-Majd vigyázok rá.- mondta Razam ahogy Lilire nézett.
-Köszi.- mondtam a nővéremmel mielőtt Razam elindult Lilihez. Razam felpattant a motorra, Lili mögé ült.
-Majd jelentkezünk, ha oda érünk.- mondta Razam mielőtt elhajtott Lilivel.
-Nekünk is mennünk kéne.- mondta Bart.
-Nem sokára jövünk.- mondta Damian mielőtt odasétált a motorjához és elhajtott, Bart utána futott.
-Gyros?- kérdezte a nővérem ahogy elindultunk felfelé.
-Te egész végig a kaján gondolkodtál?- kérdeztem tőle egy mosollyal.
-Aha, miért te nem?- kérdezte egy vigyorral ahogy visszaértünk a nappaliba.
-Hát, nem mondom, hogy csak azon járt az agyam, de nagy részben igen én is a kaján gondolkodtam és szerintem a gyros jó lesz.- mondtam ahogy a konyhába mentünk.
-Oka, csak előbb takarítsunk ki.- mondta Vivi ahogy a konyhában lévő koszos tányérokra, poharakra és üres pizzás dobozokra nézett.
-Rendben mini Levi.- mondtam egy mosollyal ahogy eszembe jutott az egyik Attack on Titan-os karakter. Levi a tisztaságmániás köcsög.
-Tch...- mondta Vivi ahogy elkezdett takarítani. Azt mondja utálja Levit, de néha nagyon hasonlít rá. Kb 15 perc alatt ki is takarítottunk. Aztán elkezdtünk főzni.
-Szóval...- kezdem miközben hámoztam a krumplikat. A nővérem kérdően nézett rám.
-Szóval mi?- kérdezte miközben visszafordult a húshoz készítéséhez.
-Mi van közted és Damian között?- kérdeztem egy vigyorral a képemen.
-Semmi, miért?- válaszolta halál nyugodtan. Bár mit várok attól az embertől aki eladta a lelkét az ördögnek. Neki lelke nincs, nekem agyam nincs. Látszik, hogy testvérek vagyunk.
-Nekem nem semminek tűnik.- mondtam ahogy elkezdtem felkockázni a megpucolt krumplikat.
-Tényleg semmi, semmi különös.- mondta.
-Aha, és mi az a semmi különös?- kérdeztem.
-Mondjuk azt, hogy én sem utálom őt és ő sem utál engem annyira.- mondta.
-Aha.- mondtam.
-Jó, lehet, hogy kedvelem és lehet hogy egyszer ja nem kétszer majdnem csókolóztunk, de az most mellékes.- mondta.
-Hogy mi??- kérdeztem ahogy a felkockázott krumplikat elkezdtem megsütni.
-Jól hallottad, de ez mellékes. Inkább beszéljünk arról, hogy te hogy állsz Barttal.- mondta egy vigyorral ahogy befejezte a hús készítését.
-Miiiii? Bart és én?- kérdeztem.
-Igen, te és Bart. Veletek mi van?- kérdezte ahogy kárba tette a kezét és egy vigyorral az arcán felém fordult.
-Hááát...nem tudom, nagyon aranyos meg nagyon kedves és kedvelem is, de...- kezdtem mondani.
-De?- kérdezte a testvérem.
-Hát nem is tudom, mi van ha nem tetszem neki?! Mi van ha ő csak barátként kedvel??- kérdeztem.
-Nyugi, biztos kedvel, lehet látni rajta. Lehet látni az arcán hogy kedvel és a viselkedése is erre utal, mindig amikor rád néz olyan az arca mindig vidámabb lesz és megjelenik egy pici szikra vagy nem tom mi a szemében.- magyarázta a nővérem.
-Tényleg? Komolyan mondod?- kérdeztem.
-Aha, most nem viccelek. Biztos vagyok venne, hogy bejössz neki.- mondta egy mosollyal ahogy levette a krumpli kockákat a gázról. -Hát lehet, hogy egy picit megégtek.- jegyezte meg ahogy a kis kockákra nézett.
-Te ezt honnan vetted?- kérdeztem.
-Mit?- kérdezte.
-A Bartos dolgot.- mondtam.
-Könnyen ki lehet ismerni az embereket. Néha elég csak a szemükbe nézni és meg tudsz állapítani több dolgot is.- magyarázta ahogy elkezdtük megteríteni az asztalt.
-Értem, de szerinted tényleg bír?- kérdeztem megint Vivitől.
-Igen, hányszor kell még elmondanom?- kérdezte ahogy a kaját is letettük az asztalra.
-Nem tudom, talán még egy párszor.- mondtam ahogy az órára néztem. -Mikor jönnek?-
-Hát nem sokára itt kéne lenniük.- mondta a nővérem ahogy ő is az órára tekintett.
-Rendben.- mondtam ahogy az asztalon lévő friss ételre néztem. -Olyan jó az illata.- mondtam ahogy beleszagoltam a levegőbe. Lehetett érezni a finom hús illatát.
-Uuuu, mi ez a jó illat?- kérdezte egy ismerős hang.
-Gyros Lili.- válaszoltam ahogy az unokatesóm megjelent a szobában a többiekkel együtt.
-Reméljük mindenkinek megfelel.- mondta a nővérem.
-Tökéletes.- mondta Razam ahogy leült az asztalhoz.
-Isteni az illata!!- mondta Mar'i egy mosollyal ahogy ő is helyet foglalt az asztalnál.
-És nagyon jól néz ki.- jelentette ki Rex ahogy ő is leült.
-Végre kaja! Farkas éhes vagyok!- mondta Bart ahogy ő is leült.
-Reméljük olyan finom mint amilyennek látszik.- mondta Damian ahogy ő is leült. Utána mi is leültünk. Az egész vacsorát végig beszélgettük. Kiderült, hogy jól sikerült a gyrosunk. És a többiek elmesélték, hogy bele futottak Talon embereibe, de Talonnal nem találkoztak. A vacsora után Rex és Razam elment videó játékozni, Lili és Mar'i az asztalnál maradtak és dumáltak. Damian lement edzeni és Bart felment a szobájába. Vivivel összeszedtük az edényeket, már csak el kéne mosni őket. Amihez nekem akkora kedvem nincs.
-Menj, én ezt megoldom.- mondta Vivi ahogy elkezdett mosogatni.
-Jó, köszi.- mondtam mielőtt felmentem a szobámba és gyorsan átvettem a fürdőruhám. Ha már van egy saját medencénk én ki használom. Elmegyek egy esti csobbanásra. Megfogtam egy törölközőt is mielőtt elindultam a medencéhez. Senki nem volt itt. A medence jó nagy volt és a víz nagyon szép tiszta volt. Letettem a törölközőt az egyik medence melletti székre. Aztán a medence széléhez sétáltam és egy mély levegő után belemerültem a vízbe. Miután visszaúsztam a víz tetejére, elkezdtem lebegni a víz tetején. Csönd volt, olyan békés volt minden egy pár percig. Egy kis ideig csak én voltam és a víz. Nem is hallottam amikor bejött valaki a szobába.
-Zavarok?- kérdezte egy ismerős hang. Abbahagytam a lebegést és a hang irányába néztem.
-Nem, dehogyis.- mondtam Bartnak ahogy kiúsztam a medence széléhez.
-Csatlakozhatok?- kérdezte egy mosollyal ahogy elém sétált.
-Gyere nyugodtan.- mondtam mire levette a pólóját. Nekem annyi... Kicsit elpirultam ahogy megláttam a kockákat a hasán. Valaki segítsen, én most fogok elájulni.
-Rendben.- mondta egy nagy vigyorral az arcán, gondolom észrevette, hogy elpirultam. Odébb sétált aztán beleugrott a vízbe. Gyorsan felúszott a víz tetejére és aztán odaúszott hozzám.
-Látom te is szeretsz úszni.- mondtam egy mosollyal.
-Hát igen.- mondta ahogy rám mosolygott. - Hogy van a fejed?- kérdezte aggódva.
-Már jól.- mondtam egy mosollyal.
-Az jó.- mondta ahogy elúszott a medence végébe aztán vissza hozzám.
-Hát igen, olyan szar volt az hogy itt kellet maradnunk. Lemaradtam valamiről?- kérdeztem.
-Nem maradtál le sok mindenről. Csak egy dolog volt ami érdekes lett volna számodra.- mondta egy mosollyal.
-Tényleg mi volt az?- kérdeztem kíváncsian.
-Hát tanácsot kértem magától az ördögtől, egy bizonyos ügyben.- mondta Bart ahogy kicsit közelebb úszott hozzám.
-És milyen ügyben kellet neked tanács? Hátha én is tudok segíteni.- mondtam ahogy a hátam a medence széléhez ért. Miért jön ilyen közel?? Nekem végem van.
-Hát az az igazság, hogy van egy lány aki tetszik, csak nem tudom, hogy mit tegyek.- mondta ahogy még közelebb jött felém, egy kicsit elpirult arccal.
-Tényleg? Ki tetszik neked?- kérdeztem egy kicsit elpirulva.
-Hát az titok.- mondta Bart egy mosollyal. -Te sem mondtad el, hogy neked ki tetszik.- Sajnos ebben igaza van, de mi van ha nem én tetszem neki és ezért nem akarja megmondani, hogy ki tetszik neki. Kicsit kezdek félni.
-Ez igaz, de amúgy mit tanácsolt neked Damian?- kérdeztem. Mire ő közelebb hajolt hozzám. Már csak pár centi volt közöttünk.
-Azt tanácsolta, hogy csináljam ezt.- mondta mire hirtelen eltüntette az ajkaink között lévő kis távolságot. Egy pár pillanat kellet mire felfogtam, hogy mi is történt. Bart megcsókolt!! Úristen! Most fogok elájulni. De előtte még kiélvezem ezt a pillanatot, mielőtt még valaki elrontja. Gyorsan visszacsókoltam Bartot aki a kezeit a csípőm köré tekerte és még közelebb húzott magához. A karomat a nyaka köré fontam. Egy pár pillanat után viszont elváltunk és a homlokainkat egymáshoz érintettük.
-Te vagy az Barbi, te vagy az a lány aki tetszik nekem.- mondta Bart egy mosollyal.
-Örülök, hogy ezt mondod, már egy picit kezdtem félni, hogy más tetszik neked...- mondtam elpirulva. Mire ő csak nevetett egyet.
-Ez esetben hálás vagyok a tanácsnak. Örülök, hogy végre megtettem ezt.- mondta Bart egy nagy vigyorral. Mire én is elmosolyodottam.

Vivi szemszöge:

Gyorsan elmosogattam a tányérokat. Mire végeztem Lili és Mar'i felmentek a szobáikba, Rex és Razam még mindig videó játékoztak.
-Ne maradjatok fenn sokáig.- mondtam a két videó játékozó fiúnak ahogy elindultam az alsó szintre felé.
-Rendben anya...- mondta a kettő miközben a TV-t bámulták. Az anya szóra elmosolyodtam aztán le mentem az alsó szintre ahol Damian edzett. Épp leütötte az egyik gyakorló bábut amikor leértem.
-Néha pihenhetnél is.- mondtam ahogy karba tette kézzel a falnak dőltem.
-Nekem ez a pihenés.- mondta ahogy felállította a bábut. Háttal állt nekem, látszott rajta, hogy már itt van egy ideje.
-Aha, persze, nagyon nyugtatónak tűnik.- mondtam kicsit szarkasztikusan. Mire ő felém fordult. Most lőjön le valaki. Félmeztelenül, csak egy barna gatya volt rajta. Jól tartja magát, lehetett látni a kockákat a hasán. Kicsit izzadt volt, de Lucifer szerelmére rohadt jól nézett ki. Sajnos észre vette, hogy elbambultam. Amint meglátta, hogy mi vonja el a figyelmemet elmosolyodott.
-Jó a kilátás? Tetszik amit látsz?- kérdezte ahogy közelebb jött hozzám.
-Dögölj meg Wayne...- mondtam ahogy egy kicsit elpirult arccal elnéztem.
-Most miért is?- kérdezte vigyorogva ahogy karba tett kézzel megállt előttem.
-Ezt így tervezted?- kérdeztem.
-Hát lehet.- mondta. Annyira szívesen lemosnám azt a vigyort a képéről.
-Menj a pokolba.- mondtam.
-Te is tudod, hogy onnan jöttem. Pont mit te.- mondta ahogy egyik kezével a mögöttem levő falnak támaszkodott.
-Ez igaz, te magad vagy az ördög.- mondtam ahogy egy pillanatra rá néztem, de miután a szemeink találkoztak gyorsan elnéztem.
-Hát igen, de sajnos még nem tervezek vissza menni.- mondta ahogy közelebb hajolt hozzám, már csak pár centi volt közöttünk. -Nem, míg ezt nem teszem meg.- mondta mielőtt hirtelen bezárta az ajkaink között lévő rész. Gondolkodás nélkül viszonoztam a csókot. Miután Damian szabad keze megtalálta a csípőmet elváltuk. A csók nem tartott olyan sokáig, de legalább megtörtént.
-Végre sikerült, senki sem zavart meg minket.- mondta egy mosollyal.
-Hát igen.- mondtam kicsit elpirulva ahogy a falon lévő órára pillantottam. -Késő van.- mondtam.
-Hát igen, akkor menjünk fel.- mondta ahogy elindultunk az emeletre, az egyik kezét még mindig csípőmön tartotta. Engem nem zavart, szerintem őt se zavarta, sőt ő inkább élvezte. Miután felértünk a szobákhoz, támadt egy ötletem.
-Barbi elment úszni, de szerintem már nincs egyedül. Mit szólsz? Megnézzük a medencét?- kérdeztem egy nagy vigyorral az arcomon.
-Ezt most kérdés volt?- kérdezte Damian szintén egy vigyorral. Gyorsan és halkan felmentünk a medencéhez, elbújtunk az egyik fal mögött. Lassan kikukucskáltunk a fal mögül. Igazam volt a húgom tényleg nem volt egyedül, Bart is vele volt. Damiannel csöndben figyeltük őket. Egy pár pillanat múlva nagyon érdekes dolog történt. Bart megcsókolta a húgomat. 1. Na végre! Mi tartott ennyi ideig? Fogadok, hogy a mellettem álló démonnak közé van a dologhoz. 2. Később ki fogom nyírni Bartot. Gyorsan elővettem a mobilom, ezt muszáj meg örökítenem. Csináltam pár képet a csókjukról.
-Hogy sikerült rávenned?- súgtam a mellettem álló démonnak egy mosollyal.
-Egy kis baráti beszélgetéssel azaz, egy-két mese plusz egy jó tanács.- súgta vissza egy vigyorral.
-Ügyi vagy.- mondtam halkan ahogy felé fordultam. -Hagyjuk őket magukra.- mondtam mielőtt elindultunk a szobák szintjére. Amikor már biztos távolságra voltunk Damian megszólalt.
-Hát jó ét, én megyek még vissza, átakarok nézni egy pár dolgot.- mondta amikor oda értünk a szobám ajtajához.
-Rendben, de ne maradj fenn sokáig.- mondtam ahogy kinyitottam az ajtót.
-Jó, megpróbálok.- mondta.
-Jó éjt.- mondtam mielőtt megpusziltam az arcát. Utána bementem a szobámba és ledöltem az ágyamra. Egész gyorsan álomba is merültek.