Slade's Daughters

20. fejezet

Barbi szemszöge:

-Megjöttünk!- kiáltotta Ryan egy mosollyal az arcán, ahogy belépett az ajtón. Mindhárman bementünk a nappaliba.
-Na végre mehetünk enni.- jegyezte meg Kiera, ahogy a konyhába sétált.
-Szia Ria!- köszönt Kayla a barátjának, ahogy utánna ment a konyhába.
-Mi a vacsi?- kérdezte Ryan, ahogy utánuk rohant. Mindketten elrohannak, minek is segítenének nekem? Egy pufogás után én is bementem a konyhába, ahol a testvérem karbatett kézzel várt a gyerekek társaságában, csak Hanzo nem volt ott.
-Késtetek.- jelentette ki hidegen.
-Hát...ő...izé...- kezdetem mondani miközben a válaszomon gondolkodtam.
-Igen?- kérdezte a testvérem.
-Nagyon volt a dugó.- vágta rá Kayla. Hála az égnek, hogy megjegyezte, hogy mit mondtam neki.
-Dehogyis, ez nem igaz.- szólalt meg Ryan.
-Ryan...- szóltam a fiamnak, aki érthetetlenül nézett rám.
-Mi van? Az tényleg hazugság.- mondta.
-Nem, ez nem hazugság.- mondta Kayla, ahogy oldalba bökte a fiamat.
-Hé! Ez most miért? Én tényleg csak az igazat mondtam. Nem volt nagy dugó.- mondta a fiam.
-Tényleg? Akkor miért késtetek?- kérdezte a nővérem.
-Elmentünk a boltba nasit venni!- mondta egy mosollyal a fiam. -Csak anya mondta, hogy ha kérdezed akkor mondjuk, azt, hogy dugó volt. Várjunk, úgy érzem, hogy ezt nem kellet volna elmondanom...- tette hozzá.
-Édes fiam én nagyon szeretlek, de néha olyan hülye vagy mint egy kő.- mondtam egy sóhajjal.
-Pont olyan, mint az anyja.- kommentálta Vivi.
-Hé! Ez fájt!- mondtam.
-Tudom ezért mondtam. Na mindenki üljön le, hozom a vacsit.- mondta a nővérem, ahogy a sütőhöz lépett. Mindenki eközben leült az asztalhoz. Az asztal két végén volt 1-1 szék és az oldalán pedig 2-2 szék. Én az asztal egyik végébe ültem. Ryan mellém ült Kayla-val együtt. Velük szembe ült Ria. -Hanzo!! Vacsora!!- kiáltotta a nővérem a fiának.
-Megyek!- válaszolt egy kiáltással az anya a fiának. Egy pár pillanat múlva meg is jelent a fiú a konyhában. Amit egyből észrevett a fiam az volt, hogy Hanzo a hátán egy íjat cipelt.
-Új íjad van?- szólalt meg a fiam.
-Igen, a rendes íjam eltűnt, de anya olyan kedves volt, hogy odaadta nekem a rég íját. Úgyhogy, ha szeretnéd Kayla vacsora után segíthetek neked az íjászattal kapcsolatban.- mondta Hanzo, ahogy levette az íjat a hátáról és a falnak támasztotta. Ezután leült a testvére mellé.
-Rendben, az szuper lenne.- felelte a lány egy mosollyal az arcán.
-Miért Vivi? Miért?- kérdezte a fiam, ahogy a testvérem letette a tepsit az asztalra.
-Mit miért?- kérdezte a nővérem csípőretett kézzel.
-Miért adtál neki egy íjat, nem véletlenül loptam el az íját.- motyogta a fiam, de egyből megbánta azt amit mondott.
-Mondtam, hogy nem én voltam.- szólalt meg Ria egy vigyorral.
-5 másodperced van.- szólalt meg Hanzo komoran.
-Fuss fiam, fuss amilyen gyorsan csak tudsz.- mondtam ahogy a fiam vállára tettem a kezem.
-Miért kell gyorsan futnom, én villámgyors vagyok. Hozzám képest csiga lassú, simán elfutok előle.- mondta a fiam.
-Lehet, hogy te gyors vagy, de ő az én fiam.- mondta a nővérem, ahogy leült az asztalhoz velem szembe.
-Régen volt olyan amikor az ő apja, akinek nincsenek képességei, simán legyőzte a te szupergyors apádat.- mondtam.
-Tényleg? - kérdezte a két kislány.
-Aha, és ezt mind asszem 3 perc alatt csinálta meg.- mesélte Vivi a két lánynak.
-Pontosan, szóval fuss fiam, fuss ahogy csak tudsz.- mondtam. A fiam nyelt egy nagyot mielőtt felpattant és elkezdett rohanni.
-3....2.....1. Próbálok sietni.- mondta Hanzo ahogy felállt és a kezébe fogta az íját.
-Majd félreteszek neked egy adagot.- mondta Vivi a fiának aki elindult a folyosón.
-Rendben, köszi.- volt a fia válasza, ahogy elővett egy nyílvesszőt a tegezéből.
-Majd vigyázz a bútorokra, nem akarok, hogy az egész ház egy háborús övezet legyen.- tette még hozzá a nővérem, ahogy kiszedett egy adagot a fia tányérjára.
-Megpróbálok.- volt a fiú válasza mielőtt eltűnt a folyosón. Egy nagyot sóhajtottam, ahogy összetettem a kezemet és behunytam a szememet.
-Mit csinálsz Barbi?- kérdezte Kayla.
-Imádkozok a fiamért.- válaszoltam neki.
-Ez nem egy rossz ötlet, de-- -Ez sajnos nem fog segíteni rajta.- kezdte a nővérem a mondatot, de a végét a lánya fejezte be.
-Ez igaz, Hanzo elől nincs menekvés.- jegyezte meg Kayla.
-Tudom, de egy próbát megér.- mondtam egy válvonással.
-Szerintem most mi inkább enni fogunk, imádkozás helyett.- mondta Vivi ahogy szedett egy kis húst az egy lány tányérjára. Egyből kinyitottam a szemem és elmosolyodtam.
-Az imádkozás várhat, a kaja mindennél fontosabb. A kaja szent.- mondtam.
-Ez igaz.- helyeselték mindhárman egy mosollyal az arcukon. A két lány nagyon gyorsan megette a vacsorájukat, amit megért, Vivi nagyon finomakat tud főzni. Szóval egy 15 perc múlva ketten maradtunk a testvéremmel.
-A fiad eléggé hülye tud lenni néha.- mondta a testvérem.
-Tudom, tudom. Mondjuk azt, hogy villámgyorsan tud futni, a gondolkodása nem annyira gyors. De én így szeretem a kis bolondot.- mondtam egy mosollyal.
-Tudom, nagyon emlékeztet az apjára. Bart is ugyanilyen bolond volt. Ryan a kettőtök bolondos, gyerekes viselkedés keveréke.-
-Ez igaz, de a te fiad sem semmi, ugyanolyan, mint Damian. A stílusa nagyon hasonlít az ővére.-
-Hát igen, az én kicsi sárkányom.-
-Most, hogy így mondod tényleg hasonlít a viselkedése egy sárkányéra, egy démon sárkányéra.-
-Ez igaz.-
-Amúgy látnod kellet volna Ryant a boltba.-
-Mi történt? Megint jelenetet rendezett a bohóc?-
-Igen, Kayla elmondta neki, hogy hamar szeretne visszaérni, mert Hanzo-val menne íjászkodni. Innen meg gondolom tudod mi lehetett a reakciója.- mondtam mire mindketten elnevettük magunkat. -Édes kis bolondom nagyon féltékeny tud lenni ilyenkor.-
-Kérdés, hogy azért féltékeny, mert tetszik neki a kisasszony vagy azért mivel nem szeret osztozni a barátain.-
-Szerintem az első opció az.-
-Szerintem is.- mondta a nővérem, ahogy befejeztük az evést.
-Hát a te fiaddal szemben nagyon sok szerencsére lesz szüksége.- mondtam, ahogy mindketten felálltunk az asztaltól és elkezdtünk pakolni.
-Ez igaz.- mondta, ahogy elővett egy edényt az egyik szekrényből. -Beugrok Bruce-hoz, megígértem neki, hogy ha megint ilyent sütök, viszem majd neki is.- tette hozzá, ahogy kiszedett egy kis adagot a tepsiből az edénybe.
-Rendben, nyugodtan mehetsz, mi nem fogunk semmit se csinálni.- mondtam, mielőtt az egyik gyerek beléptt a konyhába. Hanzo a régi íját és Vivi régi íját a falnak támasztotta, mielőtt leült az asztalhoz.
-Látom meglett az íjad.- jegyezte meg a nővérem.
-Hát igen, még életben van.- mondta a fiú egy bólintással.
-Hol van a bolond?- kérdeztem a fiútól.
-A röpipályánál, belegabajodott a hálóba.- felelte Hanzo. -Szószerint a hálóba rohant.-
-Nem is az én fiam lenne. Megyek segítek neki.- mondtam egy sóhajjal, mielőtt elindultam a fiam segítségére.

Vivi szemszöge:

Miután elment Barbi a fiam felé fordultam.
-Nagyon büszke vagyok rád, azért mert életben hagytad.- mondtam egy mosollyal.
-Igazából nem is kellet semmit se csinálnom, kiütötte ő saját magát.- mondta a fiam.
-Akkor pont olyan mint az anyja és az apja.- jegyeztem meg egy mosollyal.
-Figyelj, Ria-val elmegyünk Bruce nagyapádhoz. Próbáljátok meg nem megölni egymást. Jó?- kérdeztem tőle.
-Rendben, de nem ígérek semmit.- volt a válasza.
-RIA!!- kiáltottam a lányomnak.
-Itt vagyok, indulhatunk!- hallottam a lányom hangját, ahogy megjelent felöltözve előttem.
-Szuper, akkor ezt viheted is már a kocsiba.- mondtam, ahogy odaadtam neki az edényt. Ria bólintott egyet mielőtt kirohant az ajtón. -Majd légyszí pakolj el, ha végeztél.- mondtam a fiamnak.
-Rendben.- mondta egy bólintással.
-Csak ügyesen.- mondtam, ahogy egy puszit nyomtam a homlokára mielőtt az ajtóhoz mentem. -Elmentünk!!- kiáltottam.
-JÓ!!!- hallottam a testvérem hangját a ház másik oldaláról.
-Szia édes kis ördögfiókám!- köszöntem a fiamnak.
-Szia anya.- köszönt ő is mielőtt kimentem az ajtón.