Slade's Daughters

22. fejezet

Barbi szemszöge:

Nagy nehezen sikerült kiszabadítanom a fiamat a hálóból. Az egész nagyjából egy órába telt. Mondjuk, azt, hogy az elején én is valamennyire belegabalyodtam.
-Hogy sikerült ez édes fiam?- kérdeztem a fiamtól, ahogy sétáltunk a nappali felé.
-Hát az úgy volt, hogy....vagyis arra emlékszek, hogy elkezdtem futni, aztán futottam az életemért. és megint futottam és egyszer csak a háló kiugrott elém.- mesélte egy kis mosollyal.
-Pont ugyan olyan vagy, mint apád és anyád.- jegyeztem meg ahogy felborzoltam a haját. -Elém többször is kiugrott vagy egy fa vagy egy ajtófélfa.- tettem hozzá egy kisebb mosollyal.
-Tényleg?- kérdezte a fiam, ahogy megigazította a haját.
-Igen, apádat szinte majdnem minden nap megpróbálta valami kigáncsolni vagy fellökni.- feleltem. -Pont olyan vagy mint ő.-
-Húzd ki magad.- hallottuk Hanzo hangját a lőpályáról.
-Pont olyan bolondos vagy, mint apád és olyan ügyetlen, mint anyád és pont ugyanolyan szerencsétlen, mint a két szülőd.- mondtam ahogy átkaroltam a vállát.
-Ne mondj ilyet anya, nem is vagy ügyetlen és szerencsétlen.- volt a fiam válasza, mire még jobban elmosolyodtam. Egyem meg, olyan aranyos fiam van.
-Olyan aranyos dolgokat tudsz mondani édesem.- mondtam.
-Tényleg így gondolom.-
-Tudom, de csak te gondold így.-
-Ne mondj ilyet se anya. És engem nem érdekel, hogy más mit gondol én ígyis-úgyis szeretlek. Ha ügyetlen vagy, ha nem én attól még úgyanúgy szeretlek anyuci.- mondta egy mosollyal, ahogy megállt és átölelt. Úristen, mindjárt elsírom magam. Már éreztem, hogy a könnycseppek megjelentek a szemem sarkában.
-Jaj édesem...- csak ennyit tudtam kimondani miközben szorosan magamhoz öleltem.
-Ne sírj anya, a könnyek nem állnak neked jól. Plusz én azt, szeretem, ha mosolyogsz és nevetsz, nem azt, ha sírsz.- mondta.
-Én nem sírok, ezek, csak örömkönnyek, azért, mert egy nagyon aranyos kisfiam van.- feleletem neki, mielőtt egy puszit nyomtam a feje búbjára.
-Ryan!!! Gyere, nézd meg mit tanított Hanzo!!!- kiáltotta Kayla a lőtérről.
-Minjárt megyek!!!- válaszolta a fiam egy kiáltással.
-Menjél nyugodtan, én megleszek.- mondtam, ahogy elengedtem.
-Biztos?- kérdezte ahogy a szemembe nézett.
-Biztos.- feleltem.
-Tuti biztos?-
-Tuti biztos.-
-Hiper szuper tuti biztos?- kérdezte. Olyan mint az apja, szinte a komplett hasonmása.
-Ryan!!!Gyere már!- kiáltotta megint Kayla.
-Egy pillanat!!- kiáltotta vissza Ryan.
-Idióta.- hallottuk Hanzo hangját.
-Türelem, azt mondta, hogy mindjárt jön. Egy pillanatot még tudunk várni.- hallottam Kayla hangját.
-Igen, na menjél már, rád várnak.- mondtam.
-Jó rendben, de ha bármi van szólj.- szólalt meg Ryan.
-Rendben, rendben. Na most menjél.- mondtam, ahogy az szoba felé toltam.
-Rendben, megyek!!- kiáltotta mielőtt eltűnt mellőlem. Egy nagy mosollyal az arcomon oda sétáltam az ajtóhoz és távolról figyeltem a gyerekeket. Egy pár perc békésen eltelt, de az idilli pillanatot egy telefonhívás szakította meg. Amint felvillant a képernyő megláttam, hogy nem más hívott mint a kedves nővérem.
-Szia Vivi.- köszöntem neki, ahogy felvettem a telefont.
-Figyelj, van egy kis problémánk.- hallottam a nővérem hangját. A hangjában hallottam az aggodalmat.
-Minden rendben? Mi a baj?- kérdeztem aggódva.
-Visszatértek.- monda egy sóhajjal.
-Hogy érted, hogy visszatértek? Kik tértek vissza?- kérdeztem ahogy hátat fordítottam a gyerekeknek, hogy ne hallják.
-A baglyok.- már csak a szó hallatán éreztem, hogy a szívem elkezdett gyorsabban verni. Már kezdtek előjönni az emlékeim, de szerencsére Vivi még időben viszarántott a valóságba. -Nincs idő mindent megbeszélni. Lényeg, vidd a gyerekeket át Brucehoz, ott találkozunk. Meglátogatom apát Riával.-
-Rendben.- feleltem.
-Várj még valami, lehet, hogy tégla van a vagy a cégben vagy a ligában.- mondta, mire még jobban vért a szívem.
-Ezt miből gondolod?- kérdeztem.
-Beszéltem Bruce-al és ha minden igaz már egy ideje itt vannak a baglyok, de mi még egyetlen jelét se láttuk ennek. Kéne egy lista a tagok nevével.- mondta.
-Megoldom, gyorsan beugrok majd akkor gyorsan beugrok a céghez. Ott le van töltve egy pendrive-ra a lista.- mondtam, ahogy visszafordultam a gyerekek felé.
-Rendben, akkor később találkozunk, vigyázzatok magatokra.-
-Rendben, ti is.- mondtam mielőtt letettem a telefont. Amikor a gyerekek felé néztem, láttam, hogy már mind a hárman engem néznek.
-Mi a baj anya?- kérdezte Ryan.
-Történt valami anyával vagy Riával?- kérdezte Hanzo komoran, a kék szellem sárkányának egyike a vállán, a másik épp Kayla kezén pihent.
-Nem, de most hirtelen terv változás miatt, elmegyünk Bruce nagypapához.- mondtam, ahogy a nappaliba sétáltam és megfogtam a kocsi kulcsomat. A gyerekek egy szót sem szóltak inkább csak elindultak utánam, kivéve Hanzot.
-Hol vannak?- kérdezte komoran.
-Be kell ugraniuk apához, de utána ők is jönnek majd.- mondtam ahogy felé fordultam.
-Utánnuk megyek.- jegyezte meg.
-Mi? Nem.- felelte Ryan.
-Pontosan, nem mehetsz csak úgy el, mi van ha valami bajod lesz?- kérdezte Kayla ahogy a sárkány a nyaka köré tekeredett.
-Minden rendben lesz, az én nővérem fia, tud vigyázni magára.- mondtam mire Ryan és Kayla is döbbenten nézett rám. -Mi van? Bármit is mondanék a végén ígyis-úgyis azt csinálná, amit akarna. Én nem tudom megállítani.- magyaráztam.
-Ez igaz.- mondták egyszerre.
-Muszáj mennem, van egy rossz megérzésem és nem akarok kockáztatni.- magyarázta komoran Hanzo. -Majd Nat vigyáz rátok.- mondta ahogy Kayla vállán lévő sárkányra pillantott. -Majd később jövők.- mondta és mielőtt még bármelyikünk is tudott volna reagálni eltűnt a szobából.
-Ugyan olyan forró fejű mint az anyja.- jegyeztem meg. -Na gyertek.- mondtam, ahogy elindultunk a kocsihoz.
-Várjuk, hogy fog egyáltalán eljutni hozzájuk? Tud vezetni?- kérdezte Ryan.
-Aha, persze, mit vársz tőle?- válaszoltam. -Két démon fia, mit nem tud?-
-Igaz, igaz.- helyeselte a fiam ahogy beültünk a kocsiba.
-Mindenki kösse be magát.- mondtam, ahogy beindítottam a motort. Hirtelen  egy motor ment el előttünk, Hanzo volt az, szerencsére volt rajta védőfelszerelés.
-Olyan menő unokatesóm van.- mondta Ryan egy mosollyal. -Olyan szuper családom van.- tette hozzá vigyorogva, mire én csak kuncogással válaszoltam. Annyira imádom, olyan cuki. A fiam kommentje után el is indultam Bruce felé.
-Az én hibám...- szólalt meg Kayla, ahogy megsimogatta az ölében fekvő sárkány fejét.
-Mi?- kérdezte Ryan érthetetlenül.
-Hogy érted ezt édesem?- kérdeztem én is érthetetlenül.
-Miattam ment most el.- felelte, gondolom Hanzora utalva.
-Micsoda?- kérdezte újra Ryan.
-Tegnap volt egy látomásom.- felelte Kayla.
-Mi történt benne?- kérdeztem egy kicsit aggódva. Kaylanak már évek óta vannak látomásai és mondjuk azt, hogy a legtöbb eddig mindig megtörtént. Ha valami rossz közeleg, akkor tudnom kell róla. Ha a baglyok keze van a dologban, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Kayla egy nagy levegőt vett mielőtt megszólalt és elkezdte mesélni a látomását, már az első szó után éreztem, hogy tényleg bajban vagyunk.

-A bagylok....-