Slade's Daughters

18. fejezet

-Szóval, mit is mondtok majd Vivinek, ha hazaértünk?- kérdezte az anyuka, ahogy hátra nézett a tükörben a kocsi hátsó ülésén ülő két gyerekre.
-Dugoba kerültünk.- válaszolta a két gyerek egy nagy mosollyal az arcukon.
-Helyes! Na akkor, először bemegyünk a boltba venni egy két dolgot estére aztán megyünk a mekibe egy fagyira. Rendben?- mondta az anya, ahogy bekanyarodott az üzlet parkolójába. A két gyerek csak bólintott. -Na akkor, indulhatunk is.- szólalt meg az anya, miután leparkolt a kocsival. Mindhárman kiszálltak az autóból. -Akkor majd mit keressünk meg először?- kérdezte az anya, ahogy elindultak a bolt felé.
-Anya, menjük először a fagyikhoz!!- mondta a barna hajú fiú ahogy beléptek az ajtón. Nagyon hasonlított az apjára, mind kinézetben, mind jellemben, sőt még a képességét is örökölte. Villámgyorsasággal már a fagyipultnál is termett és nézegette a különböző fajtákat.
-Barbi?- kérdezte a kislány, ahogy az anyuka felé fordult.
-Igen, Kayla?- kérdezte az anya, ahogy a lány felé fordult. A lánynak enyhén hullámos vöröses szőke haja volt két oldalt felkötve. Tisztára olyan volt, mint az anyja, kár, hogy ő már nem láthatja, mi lesz a lányából.
-Majd veszünk olyan finom gumicukrot? Tudod olyat, mint, amilyet a múltkor vettünk?- kérdezte egy kicsi félénken a lány, ahogy sárga szemével felnézett az anyára. A szeme ugyanolyan, színű volt, mint az apjának. Szegény lány, Lyra biztos büszke lenne rá.
-Persze Kayla, nyugodtan hozz belőle több darabot is, hogy legyen későbbre is. Plusz, azt a cukrot én is nagyon szeretem.- mondta Barbi egy mosolyogva a lánynak. Lyra halála után, Vivivel úgy döntöttek, hogy együtt fogják felnevelni a kislányt. Ez egyszerűnek bizonyult, több dolog miatt is, Kayla mindig is velük lakott. Lyra nem akarta, hogy a lány apja tudomást szerezzen róla, tudta, hogy ha Tálon megtudja, hogy gyereke született annak nem lesz jó vége. Ezért kérte meg a két testvért, hogy vigyázzon a lányára, sajnos nem sokkal később Lyra-t megölték. Mindig is csodálta a két lánytestvér, hogy mennyire erős a lány és, hogy a fény még mindig ég a szemében. Az anyja meghalt, az apja eltűnt, de még mindig tud mosolyogni és nevetni. A lány, akit sajátjukat ként kezeltek bólintott egyet egy nagy mosollyal mielőtt elrohant az édességek felé.
-Anya!!! Gyere már!!- kiáltotta a fiú az anyának.
-Megyek kicsim.- válaszolta az anya, ahogy megfogott egy kosarat és odasétállt a fiához.
-Nézd milyen sok fajta van!!- mondta boldogan a fiú, ahogy a fagyikra mutatott. Az anya a fagyikra nézett és tényleg volt vagy 50 fajta.
-Úgy érzem itt leszünk egy darabig....- mondta halkan. -Sikerült választanod?- kérdezte.
-Még nem, olyan nagy a választék!!! Az is finomnak tűnik, de az is, meg az is....- folytatta a sorsolást a fiú miközben különböző fagyikra mutatott. Eközben a kislány visszajött és betett egy pár csomag gumicukrot a kosárba. A lány és az anya egy ideig csak nézte a fiú, aki jobbra-balra ugrált a bolt közepén a fagyipultnál.
-Ryan!!- kiáltotta a lány, mire a fiú megállt és felé fordult.
-Igen?- kérdezte a fiú. -Mindjárt végzek.- tette hozzá.
-Már vagy 20 perce itt állunk, mert te nem tudsz választani. Én még szeretnék időben hazaérni.- mondta a lány ahogy karba tette a kezét. Az anya nem szólt semmit, csak figyelte a két gyereket. Sokszor volt már ilyesmi vitákra példa. Mondjuk azt, hogy ő sosem volt egy gyors döntő, egy határozott személy és úgy néz ki a fia örökölte ezt tőle és az apjától. Az apja sem volt egy gyors felfogású ember.
-Hova sietsz? Nem akarod lekésni a randidat?- kérdezte a fiú.
-Nem, csak Hanzo megígérte, hogy ha időben hazaérek még ma megfog tanítani rendesen íjászkodni.- mondta a lány, ahogy egy picit elpirult.
-Oh, dráma...- gondolta magában az anya. Már régebben is bele gondolt abba, hogy egy szerelmi háromszög létrejöhetne a két fiú és a lány között, lehet, hogy bejött a jóslata?
-Mi? Miért??? Ő olyan gonosz!! Miért akarsz vele íjászkodni, amikor játszhatnál velem is??- kérdezte a fiú.
-Mert!!- válaszolta a lány.
-De....de...ez nem rendes válasz!-
-De az!!-
-Kitalálom, őt jobban szereted, mint engem!!- mondta a fiú lekonyult szájjal.
-Nem, ez nem igaz, mindkettőtöket ugyanannyira szeretlek.- mondta a lány ahogy odalépett a fiúhoz és megölelte. -Így már jobb?- kérdezte a lány mire a fiú egy bólintással válaszolt. Miután abbahagyták az ölelkezést a lány elvigyorodott. -Amúgy Ria-t(Vivi lányának beceneve) szeretem a legjobban.-
-MI???!!!- kiáltotta a fiú, mielőtt lefagyott. Az anyuka nevetésben tört ki.
-Ez nagyon szép volt.- mondta a lánynak.
-Tudom, jó tanárom van.- mondta bükszén a lány.
-Hát igen, ez 100%-ban igaz.- mondta az anya. -Van ötleted, hogy hogyan indítsuk újra szegénykét?- kérdezte az anya, mire a lány megrázta a fejét. Egy pár perc után megszólalt az anyuka. -Megvan!- odasétállt a fagyipulthoz és kivett egy csomag fagyit. -Jó lesz ez!- mondta ahogy elkezdte szép lassan betenni a kosárba. Hirtelen egy nagy pillanat alatt a fagyi eltűnt a kezéből és egy szellő haladt el mellette.
-Nem! Anya nem ilyet kell venni, hanem ilyet.- mondta a fiú ahogy visszatette ezt a doboz fagyit és kivett egy másikat. A lány és az anyuka összenézett és elmosolyodtak.
-Mi van?- kérdezte a fiú zavarodottan.
-Semmi.- felelte a másik kettő.
-Menj nézd meg milyen chipszek vannak.- mondta az anya. -Majd megyünk utánnad.- a fiú csak bólintott egyet mielőtt eltűnt. -Mostantól, mindig így fogjuk csinálni.- mondta az anya a lánynak egy mosollyal.
-Egy igazi bolond.- mondta a lány.
-Ez igaz, de az én kis bolondom.- mondta boldogan az anyuka mielőtt elindultak a rágcsák felé. Mondjuk azt, hogy a boltot csak egy óra múlva hagyták el. Gyorsan bepakoltak a kocsiba és be is ültek.
-Nagyon elment az idő.- mondta az anya a kocsiban.
-Nem tehetek arról, hogy túl nagy a kínálat és én majdnem mindegyiket szeretem.- mondta a fiú, ahogy elindult az autó.
-Plusz, arról sem tehetsz, hogy nem tudsz dönteni és választani.- szólalt meg a lány.
-Gonosz...de ez igaz.- mondta a fiú.
-Gyerekek van egy rossz hírem.- szólalt meg az anya, ahogy a telefonjára pillantott. -Ma nem megyünk mekibe.- tette hozzá.
-Mi??? Miért???!!- kérdezte a fiú.
-Mert túl sok ideig válogattál, azért.- mondta a lány.
-Ez....sajnos igaz.-
-Ha nem érünk haza időben nekem annyi lesz. Mondjuk azt, hogy Vivi nem lenne boldog.- magyarázta az anya.
-És én még akarok ma íjászkodni Hanzo-val.- mondta a lány.
-Miért akarsz vele íjászkodni?! Én is tudok íjászkodni.- szólalt meg a fiú.
-Mert ő tényleg TUDJA, hogyan kell egy íjat használni.- felelte a lány.
-Hát ma nem fogsz tudni vele íjászkodni, mert elloptam az íját!- mondta a fiú, ahogy karba tette a kezét.
-TE MIT CSINÁLTÁL???!!!- kérdezte az anya meglepetten. -Édes fiam te hülye vagy, meg fogsz halni, ha erre Hanzo rájön.- tette hozzá ahogy egy sóhajjal elkezdett vezetni hazafelé. Akármennyire is szereti a fiát, beismeri, hogy a fia nem mindig hoz jó döntéseket, de ő így szereti. Ő az egyetlen, aki Bartra emlékezteti, az egyetlen akiért érdemes élnie. Bármit megtenne a fiáért, a szeme fényé ért. A csillag, akinek a ragyogása és fénye életben tartotta, azokban a sötét időkben.

Hello mindenki!
Nagyon gondolkodok, azon, hogy legyen-e egy szerelmi háromszög vagy ne. Ti mit gondoltok erről? Vagy legyen az, hogy egy új karakter jelenik meg a színen és megoldódik a szerelmi probléma vagy legyen olyan aki egyedül marad. Tudom, hogy a gyerekek, még fiatalok, de előre kell mindent terveznem. Kíváncsi vagyok hátha van valakinek valami ötlete esetleg egy új karakterre vagy megoldásra.

~Az író