Slade's Daughters

4. fejezet

Barbi szemszöge

Tegnap nehéz napunk volt. Főleg a hír, hogy Talon vissza tért. De ma egy új nap van, remélem ez jobb lesz.
-Mi a??!! Te köcsög!!- kiáltottam miután az arcom érintkezett a padlóval. Mondhatom nagyon jól indul ez a nap.
-Mi van? Te nem akartál felkelni.- mondta a nővérem egy vigyorral ahogy lenézett rám.
-Ördögi nőszemély....- motyogtam ahogy felnéztem rá.
-Szólítottál?- kérdezte mosolyogva ahogy odasétált a szekrényünkhöz. -Öltözz fel majd rendesen. Hidegebb időt írnak mára.- mondta ahogy kivette a ruháját és a fürdő felé indult. -Ja és lehet, hogy esni is fog.- kiáltotta a fürdő szobából. Én csak egy sóhaj után lassan felkeltem a földről. Nem akarok még elindulni, még olyan korán van. Várjunk...Vivi most a fürdőben van, biztos ott lesz még egy kis ideig...szóval még visszafekhetek egy kis ideig. Gyorsan vissza is estem az ágyamra. Ahhh, édes kis ágyán annyira szeretlek. -Ne merészelj visszafeküdni. Ha kimegyek és az ágyadban talállak akkor majd pizsamában foglak elrángatni a suliba. Te is tudod, hogy azt egyikünk se szeretné.- hallottam a nővérem hangját a fürdőből. MI A??!! Honnan tudta??? A fenébe is.
-De csak még 5 percet...kérlek....- könyörögtem ahogy behunytam a szemem.
-Nope, ha nem készülsz el kb 5 percen belül akkor el fogunk késni. Te is tudod, hogy ma sétálnunk kell a suliig.- folytatta.
-Jó van na...- mondtam ahogy lassan felkeltem az ágyamból és oda sétáltam a szekrényhez. Kivettem egy világoskék farmert és egy fehér pólót, amin két angyal szárny voltak. Egy 2-3 éve az akadémián mindig egyenruhában kellet lenni, de szerencsére eltörölték ezt a szabályt. Én nem bírnák ki annyi napot és órát szoknyában.
-Mehetsz.- mondta a nővérem ahogy kijött a fürdőből. A haja megint egy lófarokba volt kötve. Egy fekete pólót és egy sötétzöld nadrágot viselt.
-Kösz.- mondtam ahogy bementem a fürdőbe.
-Siess.- kiáltotta utánam.
-Jó, megpróbálok.- kiáltottam neki vissza. Gyorsan felöltöztem és lementem a türelmetlen testvéremhez.
-Indulhatunk?- kérdezte.
-Várj a tásk-- kezdtem volna, de mielőtt befejeztem volna, a drága kis kedves testvérem nekem dobta a táskámat. -Áu...- motyogtam ahogy a táskát a vállamra vettem. -Mehetünk, Ms. Türelmetlen...- mondtam ahogy csúnyán ránéztem.
-A pulcsidat ne felejtsd el Ms. Lassú Csiga.- mondta mielőtt a fejemre dobta a fehéres pulcsimat. Egy sóhajjal felvettem a pulcsit. Amikor a testvéremre néztem láttam, hogy már ő is felvette a fekete kapucnis pulcsiját.
-Induljunk.- mondtam ahogy kiléptünk az ajtón és elkezdtünk sétálni. Egy ideig nem is volt semmi gond, aztán hirtelen eleredt az eső.
-A pitlibe...- mondta a nővérem ahogy rám nézett. -Hoztál esernyőt?- kérdezte ahogy felvette a kapucniját.
-Hát az úgy volt, hogy....-
-Tehát nem. Szuper.- mondta ahogy elkezdett valami után kutatni a táskájában.
-Bocsi...- mondtam ahogy lenéztem.
-Vedd fel ezt.- mondta ahogy kivette a szürke sapkámat a táskámból.
-Mi a? Ez hogy került hozzád?- kérdeztem ahogy feltettem a sapkát a sötétbarna hajamra.
-Betettem a biztonság kedvéért.- mondta ahogy tovább sétáltunk az egyre erősebben szakadó esőben.

Bart szemszöge:

-Agh, esik.- mondtam ahogy kinéztem az autó ablakán. Egyre erősebben esett.
-Látom.- mondta a mellettem ülő méregzsák ahogy ő is az ablakon bambult ki.
-Már jól kezdődik a nap.- jegyeztem meg ahogy a járdát figyeltem. Amikor megálltunk ez egyik piros lámpánál megláttam két ismerős alakot az esőben.
-Az ott nem Barbi és Vivi?- kérdeztem Damiantől ahogy a két lányra mutattam. Mire ő is a két lányra nézett. Egy pár pillanat után megszólalt.
-De, szerintem ők azok.- Ennek hallatán lehúztam az autó ablakát, nem érdekelt az, hogy esett az eső.
-Barbi, Vivi.- mondtam a két lánynak. Mindketten meglepetten felém fordultak.
-Bart?- kérdezték egyszerre csodálkozva.
-Szálljatok be.- mondta Damian ahogy kinyitotta az ajtót.
-Damian?- a két lány kérdezte megint egyszerre.
-Gyertek már.- mondta Damian türelmetlenül. A két lány gyorsan be is ült mellénk. A két lány beült kettőnk közé. Barbi ült mellettem és Vivi ült Damian mellet.
-Köszi.- mondta Barbi ahogy rám mosolygott, mire én vissza mosolyogtam rá. Aztán Barbi hirtelen elfordult és eltakarta az arcát. Hm. Fura.
-Jövünk nektek eggyel.- mondta Vivi ahogy levette a kapucniját.
-Nem volt nálatok esernyő?- kérdezte Damian.
-Nem, az a bolond otthon hagyta.- mondta Vivi ahogy Barbira mutatott.
-Megfeledkeztem róla.- mondta Barbi egy sóhajjal ahogy lelógatta a fejét.
-Semmi baj, mindenki csinál néha ilyet.- mondtam ahogy Barbi vállára tettem a kezem. Mire ő rám nézett és rám mosolygott.
-Majd át kell öltöznötök. Csurog a víz mindkettőtökről.- mondta Damian.
-Jó ötlet.- mondta Vivi.
-Nem lenne jó ha megfáznátok.- jelentettem ki. Az autóút további részén beszélgettünk.
-Megérkeztünk.- csak ennyit mondott Damian ahogy az autó megállt az iskola előtt. Mire az iskolához ért az autó az eső el is állt.
-Ezt nem hiszem el.- szólalt meg Vivi ahogy kiszálltunk.
-Utálom az esőt.- mondta Barbi ahogy besétáltunk a suliba. Egyből a szekrényeinkhez menünk.
-Van váltó ruhátok?- kérdeztem ahogy a két lány kinyitotta a szekrényeiket.
-Hát tesi cucc.- mondta Barbi ahogy kivette a tornazsákját.
-Jó lesz ez is.- mondta Vivi ahogy elmentek átöltözni. Damiannel addig a szekrényeknél vártunk. 2-3 perccel később visszajöttek. Mindketten egy háromnegyedes sötétkék cica nadrágot viseltek egy fehér rövid ujjú pólóval együtt és fehér tornacsukával. Fellógatták a vizes ruhájukat a szekrényükben.
-Így már jobb.- mondta Barbi egy mosollyal.
-Nem fáztok?- kérdeztem.
-Ne-- Vivi kezdte volna, de egy hapci félbe szakította.
-Egészségedre.- mondtam Barbival egyszerre.
-A pitlibe...- morogta Vivi ahogy még egyet tüsszögött.