Slade's Daughters

34. fejezet

Ryan szemszöge:

-Jason nagybácsi!!- kiáltotta Ria egy nagy vigyorral az arcán. Egyből odarohantam Ria mellé és a tekintetemet a kivetítő felé fordítottam.
-Jason bácsi!!!- kiáltottam én is mosolyogva Kaylaval egyszerre, ahogy ő is odasétállt a kívetítőhöz. Jason az egyik legjobb nagybácsi a világon, Dick nagybácsi után. Dick nagybácsi a legjobb szerintem.
-Örökmozgó és a kis tündér.- mondta Jason bácsi egy mosollyal az arcán. -Jó újra látni titeket.- tette hozzá.
-Mikor jössz???- kérdeztük egyszerre.
-Hát nem tudom, ezt majd még meg kell beszélni a drága anyukáitokkal.- felelte, mire mind Vivi felé fordultunk, aki mosolyogva csak megrázta a vállát. Erre mi csak sóhajtottunk egyet.
-Ap-- kezdte egy ismerős hang, de egyből abba is hagyta, ahogy besétált a képbe és egy pillanatra felénk fordult. -Miért nem szóltál, hogy velük beszélsz?- fordult a fiú az apjához.
-Hogy legyen mit kérdezned drága fiam.- felelte Jason, ahogy összeborzolta a fia haját. -Még később beszélünk, ne maradj itt sokáig.- mondta mielőtt kisétált a képből.
-Öreg...- jegyezte meg a fekete hajú fiú, ahogy hátra fésülte a kezével a hajában lévő kis fehér tincset, mielőtt felénk fordult egy vigyorral az arcán. -Mizu hercegnők? És mitugrász. Hol a sárkány és ki az a háttérben?- kérdezte.
-A sárkány épp az asztal másik végén ül, ezért nem látod.- felelt Ria az egyik kérdésére.
-Ő pedig itt Matt, az új Batman öccse.- felelt Kayla a másik kérdésére.
-És tök jó fej.- tettem hozzá mosolyogva.
-Tényleg?- kérdezte a képernyőn lévő fiú.
-Igen, elhiheted nekem Mason, volt már olyan amikor hazudtam neked?- feleltem.
-Nem, mert nem tudsz hazudni. De legyen, hiszek neked.- jelentette ki a fekete hajú fiú. -De ha bármi olyat teszel, akkor figyelmeztetlek én a Vörös Sisak és a híres amazon, Artemisz fia vagyok é-- a fiút az anyukája állította le egy kisebb tockossal.
-Mason, hányszor mondjam el, hogy ne legyél ennyire agresszív. Pont olyan vagy mint az apád...- jegyezte meg a vörös hajú nő egy sóhajjal felénk fordult. -Elnézést kérek érte, még egy pár dologot meg kell tanulnia, kezdve a tisztelettel és a kedvességgel.- tette hozzá mosolyogva Artemisz néni.
-Semmi baj...- mondta Matt egy kisebb mosollyal.
-Ezt örömmel hallom, de ilyen többet nem lesz, az biztos, ugye fiam?- kérdezte Artemisz néni ahogy a fia felé fordult, aki épp kárba tett kézzel nézett a fal felé.
-Tch...- csak ennyit válaszolt Mason az anyja kérdésére.
-Ezt igennek veszem.- mondta Artemisz néni ahogy felénk fordult. -Ha bármi baj van vele nyugodtan szóljatok, jó szórakozást, sziasztok!- mondta mosolyogva.
-Szia Artemisz néni!- köszöntünk el tőle vigyorogva. A vörös hajú anyuka intett egyet mielőtt kiment a képből.
-Mit szóltok, ha elmentek játszani, amíg én csinálom a reggelit?- kérdezte Vivi, ahogy felénk fordult. -Úgyis idő míg elkészül a palacsinta.- tette hozzá, mire a többiekkel össze néztünk.
-Jó ötlet, menjünk!- kiáltotta Kayla, mielőtt megfogtuk a kis kivetítőt és a nappaliba rohantunk.

Barbi szemszöge:

-Nem akarok felkelni....- motyogtam, ahogy még jobban magamra húztam a takarót.
-Tudom, én sem...- szólalt meg Bart ahogy átkarolta a derekamat és óvatosan magához húzott és hátulról átölelt. -De sajnos muszáj...- mondta egy sóhajjal mielőtt egy csókot nyomott a nyakamra.
-De miért?- kérdeztem, ahogy megfordultam és a szemébe néztem.
-Nem maradhatunk le a reggeliről.- felelte, mire egy pillanatra elgondolkodtam.
-Igazad van, sietnünk kell.- jelentettem ki mielőtt gyorsan felültem az ágyban. -A végén a gyerekek nem fognak nekünk hagyni semmit.- tettem hozzá, mire a mellettem fekvő barna hajú fiú nevetett egyet mielőtt felült.
-Hiányoztál.- mondta, mielőtt a szemembe nézett és egy gyors csókot nyomott az ajkamra.
-Tudom, te is nekem.- mondtam mosolyogva, mielőtt felálltam és elkezdtem készülődni. Egy pár perc után kimentünk a szobából és egyből a konyhába rohantunk, ahol egy ismerős alakot láttam meg.
-Mielőtt még kérdezitek pont most lett kész a palacsinta.- jelentette ki a nővérem, amit beléptünk a konyhába.
-Szuper vagy nővérkém.- mondtam egy vigyorral az arcomon, ahogy leültem az asztalhoz Barttal.
-Tudom, ne, de Damiannel most elmegyünk, el kell intéznünk valamit.- mondta a testvérem, ahogy letette elénk a nagy halom palacsintát.
-Van hozzá eper szósz?- kérdezte Bárt mire a testvérem egy gyors mordulattal letett egy üveg eper szószt az asztalra. -Köszönöm!- szólalt meg egy óriási mosollyal az arcán.
-Sokat csináltam, így nyugodtan ehettek, marad majd a gyerekeknek. Megyek szólok nekik.- magyarázta a nővérem, ahogy mellénk sétált.
-Rendben, két dolog.- szólaltam meg, ahogy felálltam. -Egy, mikor jöttök majd vissza?- kérdeztem, mire a nővérem arca egy pillanatra elsötétült, mielőtt egy a mosoly gyorsan visszatért. Éreztem, hogy valami nincs rendben, olyan mintha valamit nem mondana el, de úgy voltam inkább elengedem. Úgyis olyan jól indult a nap, nem akarom elrontani.
-Nem tudom, majd valamikor érkezünk, addig figyeljetek a gyerekekre. Amúgy mi a másik dolog?- kérdezte a testvérem mosolyogva.
-Hát köszönöm a reggelit és szeretlek nővérkém.- mondtam, mielőtt szorosan átöleltem a testvéremet. Azt vártam, hogy el lökjön magától vagy hogy elkezdjen visszaszámolni, de nem ehelyett visszaölelt, amivel eléggé lesokkolt. A szemem sarkából láttam, hogy Bart is lefagyott.
-Én is téged hugica. Vigyázzatok magatokra és a gyerekekre, amíg nem vagyok itt.- mondta a nővérem mielőtt elengedett és megpuszilta a homlokomat. -Sziasztok.- mondta, mielőtt kiment a konyhából. Barttal egyből egymásra néztünk tágra nyílt szemekkel.
-Ez biztos, hogy a testvéred volt? Nem egy klón volt?- kérdezte Bart.
-Nem tudom...- feleltem, ahogy odasétáltam hozzá. -Ez nagyon fura volt...- tettem hozzá döbbenten, ahogy leültem a székre.
-Biztos jó kedve van, mivel Damian visszatért.- mondta Bart mire bólintottam egyet.
-Az nem lehetetlen.- helyeseltem.
-Amúgy mielőtt még elmegyek, had adják egy gyors tipp hugica.- hallottam a testvérem hangját, mire mindketten lefagytunk. -Ha a gyerekek közelébe mentek, próbáld meg eltakarni a nyakadat, mondjuk azt, hogy Bart hagyott egy pár nyomot a nyakad környékén. Gondolom szép estétek lehetett, na de most már tényleg megyek.- mondta a nővérem mielőtt othagyott minket a konyhában egy csomó friss palacsintával és paradicsom fejjel.

Kalya szemszöge:

-Gyerekek kész a reggeli. Ha nem siettek, Barbi és Bart megeszi az összes palacsintát.- mondta Vivi, ahogy besétált a nappaliba. Egyből abba hagytuk a játékot és elköszöntünk Masontől.
-Reggeli!!- kiáltotta Ryan, ahogy egyből a konyhába rohant Matt társaságában.
-Te nem jössz anya?- kérdezte Ria.
-Nem, most nem megyek drágám. El kell mennem, gyorsan el kell intéznünk valamit apukáddal.- felelte Vivi mire egyből megállt a szívem egy pillanatra. Ugye nem akarja megtenni?
-Rendben. Vigyázzatok magatokra.- mondta Ria mielőtt szorosan átölelte az anyukáját. Vivi egy puszit nyomott a homlokára mielőtt Hanzo felé fordult.
-Te vagy a főnök amíg nem vagyok itt.- mondta Vivi ahogy megölelte a fiát és megpuszilta a homlokát. -És ne feledjétek büszke vagyok rátok és nagyon szeretlek titeket.- mondta, ahogy mindkét gyerekét egyszerre átölelte.
-Mi is téged anyu.- mondta Ria egy mosollyal.
-Na de most nyomás vár a reggeli.- mondta, mielőtt a két gyerek elindult a konyha felé.
-Te nem jössz?- kérdezte Hanzo ahogy felém nézett.
-Mindjárt megyek, foglaljatok nekem egy helyet.- feleltem, mire bólintottak egyet, mielőtt elmentek. Egyből Vivi felé fordultam. -Ugye nem akarod megtenni?- kérdeztem, amint eszembe jutott a látomásom.
-Nem tudom, de ne aggódj minden rendben lesz majd.- mondta Vivi. -Vagyis remélem...- tette hozzá halkan.
-Én is...- mondtam mielőtt szorosan átkaroltam. -Nem akarlak téged elveszíteni.- mondtam, ahogy egy könnycsepp legördült az arcomon.
-Tudom, épp ezért nem fogsz elveszíteni. Rendben?- kérdezte, mire egy bólintással válaszoltam. -Na, de most te is idulj a többiek után. A végén nem marad neked palacsinta.- mondta, mielőtt megpuszilta a homlokomat és eltörölte a könnycseppet az arcomról.
-Rendben szeretlek.- mondtam mielőtt még utoljára megöleltem.
-Én is téged hercegnő.- mondta vissza Vivi mielőtt elindultunk ellentétes irányba.

Vivi szemszöge:

Egyből lementem az alsó szintre, ahol már vártak a többiek. Bruce a székben ült, míg a fia mellette állt.
-Itt vagyok, mehetünk.- mondtam, ahogy odasétáltam hozzájuk.
-Rendben, akkor menjünk.- jelentette ki Damian, ahogy elindult a járművek felé.
-Jó, csak egy pillanat.- mondtam és vártam amíg a fekete hajú fiú halló távolságon kívül volt mielőtt Bruce felé fordultam.
-Biztos, hogy ezt akarod?- kérdezte egy kis aggodalommal a szemében.
-Igen, ez az egyetlen megoldás.- mondtam, mielőtt elővettem a kabátomból egy pár borítékot és egy pendriveot. -Ezt majd odaadod nekik?- kérdeztem.
-Igen, persze.- felelte Bruce, ahogy elvette a borítékokat és a pendriveot.
-Köszönöm.- mondtam egy kisebb keserédes mosollyal.
-Egy igazi élmény volt.- mondta Bruce mielőtt felállt és megölelt.
-Hát igen, viszlát Bruce.- mondtam, mielőtt elindultam a párom felé.