Destiny III - Százegyedik lélek végzete [✔]

Hetedik fejezet

Szavai után a tüdőmben rekedt a levegőm, ahogyan Minzhu erősített a kezei szorításán.
 - Viccelsz.. - leheltem magam elé, bár ezt is inkább azért mondtam, hogy saját magam nyugtassam.
 - Ugyan Desmond, szerinted akkor Jimin halott lenne? - ökölbe szorult a kezem, és Minzhura néztem, akinek a szemeiben valódi félelem volt.
 - Apa - mély levegőt vettem, és kifújtam.
 - Nem foglak megölni, mielőtt bármire is gondolnál - vissza fordultam Woozi felé, de a szavaimnak még a végére se értem egy robbanás hallatszott, amitől a vér is megfagyott az ereimben.
 - Adtam választási lehetőséget - érzelem nélküli szavaira elengedtem Minzhu kezét, majd Woozi felé futottam, de ő elvigyorodott és a vízbe ugrott. Nem gondolkozva utána mentem, és hallottam, hogy Lukrécia és Bew is.
  Ugyan az akár akkor, mégis valahogy ő sokkal hamarabb ért ki, mivel mire a felszínre buktam ők már sehol se voltak. Lihegve és köhögve úsztam ki a partra, majd kimásztam a talajra. A sok ruha nehéz volt a víz miatt, ami kicseszettül idegesített. Két lábra állva lehúztam az arcomról a maszkot és körbe néztem. Ugyan olyan volt. A fák sűrűn álltak egymáshoz, kék fényt árasztva magukból.
  Loccsanásra hátra kaptam a fejem, azonban akit láttam rögtön elöntött a düh.
 - Minzhu! - kiabáltam rá, de ő pislogva nézett szét. - Az istenért nem tudsz hallgatni az apádra!
 - Jól van már - orrnyergemet masszírozva fordultam előre. - Wow, mindig is nindzsa akartam lenni. - Lesajnálóan fordultam felé, de ő röhögve húzta le az arcáról a maszkot.
 - Na ide figyelj, ha csak veszélyt érzel, vagy ha én megsérülök, te futsz. Megértetted? Ide vissza futsz, és visszamész a Jelenbe.
 - De hát!
 - Azt mondtam, hogy visszamész! - dühösen nézett rám, de bólintott, mégis egy kiáltásra a hang irányába kaptuk a fejünket. Minzhuval egyszerre lépdeltünk a hangok felé, amik nagyon is valamiféle háborúra hasonlítottak. Sűrű fákon túljutva megpillantottam azt a Múltat, amiket csak a könyvekben láttam. Egy valódi csatatér tárult a szemeink elé. A távolban észrevettem egy téglákból épült várat, vagy azt hiszem az volt.
 - Már értem, hogy miért mondtad azt, hogy készüljek fel - Első csak elröhögte magát.
Vajon Jabal él még? Na és Zarwuin?
 - Gyere - Minzhut a kezénél fogva húztam magam után, messzire a két király valamik csatájától. - Ha jól emlékszem erre felé volt Jabalék törzse.
 - Apa, itt már nem törzsek vannak. Ez a kor a királyok kora, vagyis az Újkor - Minzhura kaptam a tekintetem.
 ~ Igazán figyelhetnél az emlékekre, ha már ott vagy - mély levegőt véve lehunytam a szemeimet. Először halványan, de feltűnt a szemeim előtt egy férfi, aki ugyan olyan öltözékben volt, mint mi, majd Zarwuin is, akinek a hátán ült.
 - Mi? - kipattantak a szemeim egy széllökésre, majd felnéztem az égre. Korom fekete sárkány szállt le elém, akinek ibolya lila szemei és hófehér szarvai voltak. De a hátán ott ült egy férfi, aki könnyedén leugrott, majd felénk lépdelt.
 - Vajon most is kell varázsital, hogy érts?
 - Jabal? - suttogtam. Közvetlen elém állt, és amint levette a maszkot az arcáról felbukkant a vigyora is.
 - Sajnálom, de én Jassa vagyok, a fia - összezavarodva néztem rá, és lassacskán kezdett a vigyor már egy kínos mosolynak tűnni.
 - Oh, hasonlítasz rá - bólintott.
 - Jó újra látni - mosolyogva néztem Zarwuinra, aki az orrát a vállamnak döntötte. - Desmond, mindenképp meg kell ölnöd.
 - Tudom. Tudjátok, hogy merre van?
 - Sajnos nem láttuk, hogy merre futott - sóhajtva túrtam a hajamba, amitől leesett a fejemről a kapucni. - De itt sem maradhatunk. Sok háború folyik mostanság a földekért.
 - Háború? - bólintott közben elindulva Zarwuin felé. Hátra néztem a vállam felett Bewre, aki rögtön a lábam mellé futott, és a farka idegesen mozgott. - Nyugi. - Kezemmel a fülei közé túrtam, mire a kobakját a csípőmnek döntötte.
 ~ Dessi, nagyon légy résen, érted? - Századik hangjára a szemöldökeim ráncoltam, de közben felmásztam Zarwuin hátára. Elém Minzhu, mögém Bew ült, és Minzhu előtt Jassa. ~ Woozi sokkal könnyebben mozog ebben a világban, mint a Jelenben, hisz ő innen való. Mindig figyelj minden apró neszre vagy mozzanatra.
 - És hogyan ismerem fel? Erről is beszélhetnétek - Zarwuin kitárta a szárnyait, majd teljesen más irányba repült.
 ~ Lukrécia nem létezik ebben a világban, de ettől függetlenül aranysárgák a szemei. Haja korom fekete, és a ruházata a tiedhez hasonló, de fekete piros színekben pompázik.
 - És azokban rejtőzködik?! - hitetlenkedtem.
 ~ Jassa és Zarwuin se látta, hogy merre fut.
 - Igaz.

Minzhu

Hihetetlen abban a világban lenni, amiről apa csak mesélt, és képeket mutatott. Igaz a képek már egyáltalán nem hasonlóak, kivéve a fák közti fény.
 - Azok a fények, honnan jönnek? - előttem ülő férfi hátra nézett rám, majd a sárkány hátára tenyerelt és lemutatott. Szemeimmel követve a mozdulatát láttam, hogy épp egy erdő felett repültünk el, de a kék fény tisztán látható volt.
 - Azt a fák lélegzik ki, így ha este is van tökéletesen látsz.
 - Kilélegzik? De hát az mérgező - kuncogásra hátra néztem a vállam felett, de apa mosolyogva nézett le a mélybe.
 - Nem mérgező. Ugyan ezt kérdeztem én is Jabaltól - mosoly volt a száján, de a hangja magányos és szomorú. Biztos vagyok benne, hogy vágyik Jabal ölelésére. Csak aprót bólintottam és előre vezettem a tekintetem, de ott szembe találtam magam hamu szürke szemekkel. Amint találkozott a tekintetünk előre fordult, és láttam, ahogy befeszülnek az izmai. - Tiszta apja.. - Apa morgására hátra kapta a fejét.
 - Mi?
 - Semmi-semmi - Bew elkezdett nevetni, amit még a sárkány morgó hangja is követett.

~***~

Nem tudom, hogy meddig repültünk, de az én fenekem már igazán fájt ettől a sárkány háton lovaglástól. Mégis szerencsémre a sárkány kezdett egyre ereszkedni, majd meg is pillantottam egy kisebb falut. Kunyhók, és növényekkel teli földek voltak mindenhol.
 - Ez a falunk.
 - Mintha Zart látnám. Ne mondd nekem, hogy az a flúgos él még - hitetlenkedett apa. Előttem ülő férfi elnevette magát, de a sárkány leszállt a talajra, mire én rögtön leugrottam a hátáról. - Minzhu, - Kérdőn néztem fel apára, aki egy kezét a fejemre tette és komoly szemekkel nézett rám. - a sárkány háton lovaglás semmi ahhoz képest, ami-
 - Desmond! - Bew kiáltására döbbenten néztem rá, majd apára.
 - Most mi az? Tizenhat éves, egyszer el kell neki magyaráznom a két férfi közti szexet - döbbenettől elnyíltak az ajkaim, de ő csak vigyorgott, majd elnézett fölöttem. - Vagy talán valaki más szeretné, megmutatni neki? - Hátra kaptam a fejem, és a férfi nézett rám, majd hirtelen fordult el, és elsétált. - Na, ezért tiszta apja.
 - Fogd már be az istenit! - férfi még vissza kiabált. Apa átdobta a kezét a vállamon, amin kétkedve néztem rá, viszont lelohadt a mosolya.
 - Minzhu, - hangulatváltozást érezve a szívem vad dobogásba kezdett. - ha úgy alakul, akkor hagyom, hogy szabadon dönts.
 - Mi? - értetlenkedtem, de nem válaszolt, csak elindult előre engem is húzva maga mellett.
 - Majd megérted - aprót bólintottam. Ezek után furcsa viszontlátási üdvözlés volt közte és pár falu lakó közt. Bár, inkább azok közt, akik öregek voltak, de a korukat megcáfolva mosolyogva ölelgették apát. Igaz az egyik hátrált tőle. Rejtély számomra, hogy apa miket élhetett itt át, mégis úgy fogadják őt mintha közülük való lenne.
 - Édesapád öt napot töltött itt - férfi hangjára összerezzentem ültömben felé kapva a fejem. Valamiféle tábortűz előtt ültünk, és apa nagyon is elvolt a többi falusival. És őszintén nem hibáztatom érte, hisz rengeteg mindenen ment át. Biztos vagyok benne, hogy jól esik neki.
 - Honnan...?
 - Minden az arcodra van írva - mosolygott rám, amitől éreztem, hogy pír kerül az arcomra. Tűz felé kaptam a fejem a kuncogására. - Apám imádta Desmondot. - Félszemmel őt néztem, de ő a tűz lángjait figyelte. - Mikor betöltöttem a tizedik életévem, akkor mesélt nekem egy Desmond Tiny nevű emberről. Azt mondta, hogy soha senki iránt nem érzett olyan szeretett, mint iránta.
 - Apa is szerette - aprót bólintott.
 - Sokszor eljárt a törzsből, és csak járta az erdőt. Törzsfőnök lévén volt két ember, akiknek vigyázniuk kellett rá, de ilyen séták alkalmával egyedül akart lenni. És egy ilyen séta közben történt meg - ökölbe szorultak a kezei. Óvatosan apa felé pillantottam, aki félszemmel Jassat figyelte. - Az a férfi volt. - Sziszegte, amitől apa keze ökölbe szorult. - Az a férfi ölte meg az apámat!