Destiny III - Százegyedik lélek végzete [✔]

Tizenharmadik fejezet

Wonho

Már este volt, amikor úgy voltam, hogy kettejük nélkül kezdek bele az olvasásba. El se akarom képzelni, hogy miért nem képesek időben megérkezni.
 Amikor reggel megláttam azokat a fehér szemeket, már akkor tudtam, hogy valami meg fog változni bennem, bennünk. Fogalmam sincs, hogy ki ő, de egyszerűen olyan érzésem van, hogy nem akarok elszakadni tőle. Nem akarom, hogy távol legyen tőlem, de tudni akarom, hogy miért érzek ilyeneket, és miért álmodom meg a saját halálomat.
 Mikor kettesben akartam vele beszélni, tudtam jól, hogy Hoseok követni fog minket, Jackson meg úgy vélem jobban szenvedne az álmaival mint, hogy köze legyen Desmondhoz. Hoseok és Jackson, akik a legijedősebbek köztünk, amit apáék folyton ki is élveznek. De, amikor apa megtudta, hogy ilyen álmaim vannak, akkor megváltozott rajta is valami. Kwanggal már nem ugratják úgy Hoseokot, amiből mindenki rájött, hogy Hoseok fél az álmaitól.
 Őszintén én is féltem, sőt félek is. Hisz mégis csak azt álmodom meg, ahogy a tűzben el ég a testem, és én nem tudok menekülni előle. De vajon, ha elolvasom a könyvet, amit a kezembe adott, meg tudom, hogy miért álmodok ilyet? Az álmom a jövőre szól, vagy talán egy előző életem? Úgy haltam meg, vagy úgy fogok meghalni? De akkor miért bukkant fel egy hófehér szemű férfi, akit, ha csak meglátok a szívem olyan hevesen ver, hogy attól félek ki ugrik a helyéről?
- Wonho! - apa hangjára felkaptam a fejem, és a szoba ajtóm felé néztem. - Itt van Hoseok és Jackson! - Felpattantam az ágyamról, és a könyvet a kezembe véve kisiettem a szobámból. Hoseok és Jackson a nappaliban ültek, kezükben egy-egy bögre teával, de mindketten maguk elé néztek.
- Na, - felkapták a fejüket, és végig nézték, ahogy leülök közéjük. - készen vagytok?
- Nem - nyögte ki Jackson. - Neked egyáltalán nem ijesztő ez? - Kérdőn néztem rá. - Egy vagy több hónapja arról álmodunk, hogy meghalunk, majd ma reggel egy gyűrűvel a nyakunkban ébredünk. Végül pedig, hogy jobb legyen egy pedofil-
- Jackson, mondtam már, hogy nem az! - legyintett rám, amin a szemeimet forgattam.
- Szóval ez a férfi felbukkan, akinek hófehér haja és hófehér szemei vannak. Nekem ez túl abszurdum.
- Neked minden - haragosan nézett Hoseokra, de én már kinyitottam az első oldalon a könyvet.
- Ugye nem azt akarjátok, hogy hangosan olvassam? - felváltva néztem rájuk. Hoseok közelebb hajolt a könyvhöz, de Jackson még vívódott, végül mégis közelebb ült hozzám.
Ahogy olvastuk a könyvet, az elején mindhármunkból áradt a feszültség, leginkább amiatt, hogy megtudtuk miért is van annyi tetoválása. Soha nem hittem, hogy vannak ennyire rossz szülők, de vajon élnek még? Vagy börtönbe kerültek? Remélem börtönben vannak.
Egyre bele mélyedtünk az olvasásba, de azt egyáltalán nem értettem, hogy a könyv miért ír úgy rólunk mintha azok, amik le vannak írva már meg történtek volna. Desmond Tiny összejött NamJoonnal, akivel soha nem találkozott. Desmond Tiny WhiteDragon maffia csoport főnöke lett, amikor Nana még mindig életben van. Desmond Tiny-t megpróbálta megölni NamJoon anyja.
- Yuka képes erre? - Jackson halkan tette fel a kérdést, de egyikünk se tudott rá válaszolni.
- Egyáltalán miért van úgy írva, mintha ezek meg történtek volna? - tanácstalanul néztünk össze, majd vissza a könyvre, de végül olvastuk tovább. Vagyis olvastuk volna, amikor egy oldalnál ledermedtünk.
- Yah! - Jackson szemét takarva pattant fel a kanapéról, de én és Hoseok elnyílt ajkakkal olvastunk tovább, mégis éreztem egyre vörösödik az arcom.
- Mi.. Négyen..? - Hoseok felemelte a fejét rám nézve, de láttam, hogy nem csak az arca vörös, hanem a füle töve is. - V-veletek? - Kezét a szája elé téve felállt mellőlem, én meg sokkoltan ültem magam elé nézve.
- Ez valami vicc lesz! Tuti, hogy vicc! - Jackson teljesen kiakadt arra, hogy mi hárman szexeltünk Desmonddal, habár én és Hoseok is kivagyunk.
- Apa! - hangom után hallható volt, hogy valami összetörik, amit belül szégyelltem.
- Mi az? - besétált a nappaliba, de amikor meglátta Hoseokot és Jacksont, ahogy fel-alá járkálnak a szemöldökeit ráncolta. - Mi a baj?
- Apa.. - kérdőn nézett rám. - N-Négy.. Négy ember tud.. - Nagyot nyeltem, a szívem a torkomban dobogott.
- Mit? - kérdezett vissza értetlenül.
- Tud.. - még megkérdeznem is nehéz! - Szóval tud..
- Négy ember tud egyszerre szexelni?! - Jacksonra kijelenthetem, hogy teljesen kiakadt. Apa először döbbenten nézett rá, majd kerekre nőt szemekkel rám és a könyvre. Közelebb lépdelt hozzám, mire felé nyújtottam a könyvet. Gyorsan olvasta a sorokat, de ahogy olvasta úgy ráncolta a szemöldökét, majd el is nyíltak az ajkai.
- Honnan is van ez a könyv? - apa szigorúan nézett rám. - 15 évesek vagytok.
- Yah! Most ne ezen akadj már ki! Inkább mondd, hogy lehetséges-e - sóhajtott, és visszaadta a könyvet.
- Mint láthatjátok, lehetséges - nézett rám, majd a még mindig zavart Hoseokra és Jacksonra.
- De.. Négyen.. - zavartan motyogtam, és újra kinyitottam ott a könyvet.
- Szerintem feküdjetek le - mindhárman apára kaptuk a tekintetünk. - Lassan hajnali kettőt mutat az óra. - Döbbenten néztem rá, majd a fali órára, ahol valóban.
- Az előbb még 7 óra volt.. - motyogtam. Ennyire belemerültünk?
- Azt már nem, én így nem fogok tudni aludni - Hoseokra néztem, akinek a füle még mindig vörös volt. - Tudni akarom. Három ember szerethet egy embert?
- Szerethet - apa leült a fotelba, mire Hoseok megint leült mellém, de Jackson egyhelyben maradt az ablak előtt. - De nagyban különbözik, hogy a három ember saját magának akarja azt az egyet, vagy mindhárman akarják őt.
- Nem nagyon értelek - néztem rá értetlenül. Sóhajtva dörzsölte meg az arcát.
- Akkor elmondom így.. - és megint sóhajtott. - Három ember, amikor saját magának akar olyan embert, akit mindhárman szeretnek. - Bólintottunk. - Akkor tegyük fel, hogy Jackson elhívja randira, akkor az neked és Hoseoknak egyáltalán nem fog tetszeni, sőt talán még meg is zavarnátok őket - megint bólintottunk. - És most tegyük fel, hogy mindhárman ugyan azt az embert szeretitek, akkor van olyan is, amikor ugyan annyira szeretitek őt, ahogy.. Nem, nem tudom elmagyarázni. - Ingatta a fejét.
- Mindegy, én értem - döbbenten néztünk Hoseokra. - Tegyük fel most ezt a jelenetet. - Mutatott a könyvre, mire bólintottam. - Ha Jackson fekszik le egyedül vele, akkor mi nem haragudnánk, se nem féltékenykednénk, mert ugyan annyira szeretjük mindkettőjüket.
- Yah! Miért mindig én vagyok a példa?! - nem is foglalkoztunk vele. - Nem igaz, hogy titeket ez nem ijeszt meg.
- Én azt nem vagyok képes elhinni, hogy nem érzel semmit se Desmond iránt! - felpattantam a kanapéról felé fordulva. - Egyfolytában pedofilnak hívod mert felnőtt, folyton azt hajtogatod, hogy ez abszurdum és az abszurdum. Neked nem ver a szíved olyan hevesen?!
- Wonho, úgy beszélsz mintha szerelmes lennél - Jackson gúnyos hangjára megrándult a számsarka.
- És mi van, ha szerelmes vagyok? - Jackson arcán gúnyos mosoly volt, de fokozatosan lohadt le neki, majd el is fordította a fejét. - Miért visszakozol ennyire az érzéseid ellen? Ha valóban megtörténtek ezek velünk, akkor te sokkal inkább vágyat érzel iránta nálunk.
- Hülyeség az egész - suttogta. - Én ilyenben nem fogok, és nem is akarok hinni. Nem vagyok meleg, hogy egy pedofil felé húzzon a szívem. - És megint pedofil lett. Kicsit kezdem sajnálni. - És egyébként is, mi az, hogy négyen egy pár? Egyszer valamelyikünk úgyis féltékeny lenne, majd fokozatosan többet és többet akar belőle, vagyis veszekedés lesz.
- Nem, ha Desmond ugyan úgy kezel minket - Hoseokra csak félszemmel nézett.
- Miért beszélsz többes számban? Miért beszéltek úgy mintha ez teljesen normális lenne? Ő egy felnőtt férfi, mi meg 15 éves taknyosok vagyunk. Ha bármit is akartok tőle csak rajta, de engem hagyjatok ki belőle - ezzel kisétált a nappaliból.
- Jackson Wang! - utána kiabáltam, de ő ment tovább, majd hallottam, ahogy csapódik a bejárati ajtónk. - Hiszen ő volt, aki megvédte Sontól.. Ő is kíváncsi volt.. - Suttogtam vissza rogyva a kanapéra.
- Biztos vagyok benne, hogy még mindig kíváncsi - apára kaptam a tekintetem, de ő az ablakon bámult ki. - De abban is biztos vagyok, hogy nála az verte ki a biztosítékot, hogy négyen vagytok megemlítve benne. Ő barátként tekint rátok, ahogyan, ha jól tudom van egy lány, aki tetszik neki. És most felbukkant egy felnőtt férfi, aki szerepel az álmaiban, aki felé több érzelmet érez, mint a lány iránt.
- Honnan tudod? - felénk fordította a fejét.
- Könnyek voltak a szemeiben, onnan.