Destiny III - Százegyedik lélek végzete [✔]

Huszonegyedik fejezet

Wonho

Desmond lassan több mint egy órája magamra hagyott, de én egyszerűen képtelen vagyok kimenni a teremből. Még mindig alig tudom felfogni, hogy megcsókolt engem. De azzal tisztában vagyok, hogy azért tette, hogy ne haragudjak rá. Peche van. Mert ettől még haragszom, csak egy kisebb kábulást okozott, vagyis nagyot, mivel arra eszméltem fel, hogy valaki fejbe vág.
Fejemet fogva néztem fel Jacksonra, aki felhúzott szemöldökkel nézett le rám, a kezében ott volt egy könyv.
- Mégis mi bajod van neked? Már rég becsengettek, de te egyszerűen nem figyelsz semmire sem - száj húzva álltam fel, és a saját helyemre sétáltam. Őszintén szerettem az ablak mellett ülni, mivel kitudtam nézni az udvarra, és mindig is jobb volt, mint a volt tanárunk arcát bámulni. Nem tudott semmit se tanítani nekünk, plusz volt annyira ostoba, hogy még rosszul is magyarázta el.
Amikor az igazgató rájött erre rögtön kirúgta, és azóta is keresi az új tanárt.
- Yah! - Hoseok kiáltására összerezzentem, és az ajtó felé kaptam a fejem. Igazgató vigyorogva lépet be a terembe, de amikor őt láttam meg, igazán megsajnáltam. Fejét a tenyerébe temetve követte.
- Jung Hoseok, ha kérhetem ne ordibálj, és ülj le - orra alatt morogva, de leült elém, mellé pedig Jackson. Óvatosan körbe néztem, NamJoon és Jimin elnyílt ajkakkal néztek rá, addig a lányok tekintetére ökölbe szorultak a kezeim. Féltékeny lennék? Talán.. - Nos, gyerekek. Mindannyian tudjuk, hogy Mr. Kim egy kicsit bolondos volt.
- Igazgató úr, ez enyhe kifejezés - Heemin bejelentése után Desmond tekintete zavart lett. Biztos vagyok benne, hogy kifog minket faggatni, hacsak az igazgató gyorsabb nem lesz.
- Köszönöm Heemin - vállat rántott, és újra Desmondon tartotta a szemeit, ami kifejezetten zavart. - Mivel már egy ideje csak helyettesítő tanáraitok voltak, végre lesz egy tanárotok, és osztályfőnökötök egyben. - Igazgató Desmondra mutatott, aki végig nézett rajtunk, és bólintott. - Kérem mutatkozzon be.
- Sziasztok, Desmond Tiny a nevem - meghajolt, én pedig nem bírtam ki mosoly nélkül, és inkább elfordultam a számat takarva.
- Mr. Tiny! - Jina hangjára felé kaptam a fejem, ahogy Jackson és Hoseok is. - Van barátnője? - Desmond szemei kerekre tágultak.
- Barátnőm? - hitetlenkedett, és minden lány osztálytársunk bólogatott. - Már ne haragudjatok, de tanítani vagyok itt, és nem a magán életemről beszélgetni.
- Ez egy helyes válasz volt! - igazgató hátba verte, amin már muszáj volt elnevetnem magamat. Éreztem is égető szemeit. - Mindent bele Desmond.
- Köszönöm - bólintott, és végig nézte, ahogy kisétál, majd becsukja az ajtót.
Mély levegőt vett, és kifújta újra felénk fordulva. - Tehát, azt hiszem az új tanárok a nevek megkérdezésével kezdik a tanítást.
- Bemutatkozásnak hívják - Hoseokra lesajnálóan nézett, amit az osztály viccesnek talált.
- Hogy hívnak? - mosolygott rá. Még ha háttal is volt nekem, látható volt, hogy meghökken a kérdéstől. De Desmond nem játszhatja csak úgy el, hogy ismer minket, mert biztos pletykálgatnának. Habár látták az apámmal, ahogy papírokat ad át neki, majd velem, ahogy berángatom a saját termünkbe. Ennél átlátszóbbak nem is lehetnénk...
- Jung Hoseok - morogta. Láttam, ahogy Desmond elmosolyodik. Ezután mindenki elmondta a nevét, és pár szót magáról, bár a lányok sokkal többet mondtak, mint kellett volna. Ami miatt már Desmond kérte, hogy a következő mutatkozzon be. Kicsit sajnálom, de közben kissé idegesítő, hogy a lány osztálytársaim próbálnak vele flörtölni.

Desmond

Amikor az igazgatóval egy ismerős terem ajtó felé sétáltunk, én már rosszat sejtettem, és minden akkor igazolódott be, amikor beléptem a terembe. Hoseok, Jackson, Wonho, de még Jimin és NamJoon is ugyan ott ültek, akár a másik Idősíkban. Összezavart, de közben az jobban, hogy pont az ő osztályukhoz kerültem.
Igazgató lényegében elmondta, hogy az előző tanáruk egy nagy barom volt, méghozzá kamu papírokkal, és semmit se tudott az égvilágon. Nos a kamu papírokban hasonlítok hozzá, csak én valamelyest konyítok a tanárkodáshoz. Tizenöt éveseket könnyebb tanítani, mint a maffia főnök pacsirtákat. Vagyis gondoltam ezt egészen az első kérdésig.
Ahogy a lány kiejtette azt a kérdést a száján, én hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. Kis taknyos, és már a pasikon jár a feje? Igaz Hoseokék is, de ők mégis mások. Azt hiszem.
Az egész első óra azzal ment el, hogy ők bemutatkoztak nekem, de a lányok azok... Komolyan olyan, mint valami amerikai film, ahol a jóképű férfi tanárt elcsábítja egy diákja, azt bujkálnak meg mindenféle hülyeséget tesznek.
Némely lány még a melltartó méretét is elmondta, ami engem egyáltalán nem érdekelt, és őszintén már én éreztem magam zavarban. Nincs semmi emberiség bennük? Csak a pasik és a szex?! Netalán a drog, cigi? Habár én is cigizek, de harmincnégy éves vagyok, vagyis már nem cigizek.
Viszont úgy érzem megint a kezemben lesz az a doboz.

~***~

Szünetben én végre feltudtam sóhajtani megkönnyebbülésemben, de még itt sem lett vége a kínzásomnak. NamJoon és Jimin közeledtek felém, majd mindketten az asztallapra tenyereltek közelebb hajolva hozzám.
- Mit keres-sel itt? - Jimin nyelvbotlására felhúztam egy szemöldökömet.
- Keres-sek? - csettintett a nyelvével, mire elmosolyodtam. - Munkát kerestem, és kaptam.
- Pont itt? - hitetlenkedett.
- Pont itt - bólintottam. - Az ő ötletük volt. - Mindketten hátra kapták a fejüket, Hoseokék feltűnően takarták a fejüket kinézve az ablakon.
- És erről tud Nana?
- Ő maga kérte meg Jihot, hogy készítse el a hamis papírokat - Jimin visszanézett rám, de kétkedve, amin elmosolyodtam. - Sajnálom, amint lesz pénzem úgyis elmegyek Nana házából, és az é-
- Most fejezd be! - Jackson kiáltására elfordítottam a fejem. - Azt mondtad, hogy veled lehetünk! - NamJoon és Jimin szemei kerekre tágultak, és igazán örültem, hogy senki más nem maradt bent a teremben.
- Te.. Ti..? - Nam dadogva mutogatott ránk, de Jacksonék egyáltalán nem foglalkoztak vele, egyedül engem néztek, amit a szemem sarkából láttam. - Komolyan?!
- Mit foglalkozol vele?! - döbbenten néztem Hoseokra. - Veled együtt volt, mégis megcsaltad Tayyal. - Állam lassan a földet verdeste a szavaitól, ő mégis kilépet Jackson háta mögött, és felénk sétált. Valahogy már ösztönösen toltam ki magamat a székkel, és jól is tettem, mivel a lábaimra ült, hátával a mellkasomnak dőlt.
- H-hogy én? - Nam saját magára mutatott, viszont Jimin a fejét kapkodta köztük, majd rám nézett, amolyan "Magyarázatot!" tekintettel. De perpillanat én jobbnak láttam, hogy csendben maradok, a végén mindenki velem kiabálna.
- Ez így van - Jackson és Wonho felénk sétáltam, mire Hoseok a jobb lábamra ült, Jackson a bal lábamra, és mindketten az asztalra támaszkodtak. Fogalmam sincs mi történik, de valahogy kiszeretnék szabadulni belőle, minél hamarabb! - Mikor Desmond az iskolába jött, te már valamit éreztél iránta, mégis eltitkoltad Tayt, mi meg még tartottuk is a hátadat. Majd egy hónapig voltatok együtt, és azzal a kijelentéssel, hogy te szakítani akartál Tayyal Desmondért mindennek vége lett közöttetek.
- Ácsi! Mégis mikor akartam én egy felnőtt férfival járni?! Egyáltalán te mióta, vagyis ti mióta?! Lehet, hogy egy perverz!
- Az - Wonho szavára lesajnálóan néztem rá, de ő vigyorogva lépett mögém és átkarolta a nyakamat. - Ettől függetlenül jól érezzük magunkat vele, ahogyan vele akarunk lenni.
- Már meg is dugott? - mindhárman a fejüket rázták.
- Öt évet várni fog ránk - látható volt, hogy NamJoon és Jimin már teljesen összezavarodtak, ekkor Jackson a könyvemet eléjük csúsztatta, amin felhúztam a szemöldökeim. - Végig olvassátok el, és mindent megfogtok érteni. - Jimin kétkedve nézett rám, de kinyúlt a könyvért, és a kezébe fogva kinyitotta az első oldalon.
- Ezt elfogom olvasni - döbbenten néztem rá. - Még ha tudom, hogy meghalok.
- Szóval mindenki álmodott róla - bólintott, és becsukta a könyvet.
- Emlékszem, hogy valami zöld hajú fiú lőtt szíven, de Cleo sokkal többre emlékszik - lenéztem a leopárdra, aki felpislogott rám Bew mellett ülve, majd vissza Jiminre. Könyvet a kezében lengetve az ajtó felé sétált, mire Cleo utána sietett. - Egyébként apám reggel azzal fogadott, hogy új főnökünk lesz. - Válla felett hátra nézett ránk, amolyan róka vigyorral, amitől én bennem a vér is meghűlt a szavaitól.
Én magam ölöm meg Nanát!