Destiny III - Százegyedik lélek végzete [✔]

Harmincegyedik fejezet

Olyan 5 óra körül elkezdtünk valóban készülődni a grillezéshez. Addig pedig próbáltam valahogy azt elérni, hogy Eunji kicsit feloldódjon, de észrevettem, ha csak én voltam a közelében, akkor felengedett. Ezt betudtam annak, hogy nem tartozok a családhoz.
Wonho a húst hozta ki, Jackson a leveleket tette az asztalra, addig Hoseok tányérokat. Persze Sonék már az asztalnál ültek, és beszélgettek, de néha felém pillantgattak, amit őszintén nem értettem. Grill mellett álltam sütöttem a húst, és olyan érzésem volt, mintha ellenőriznének. Bár Jiho akkor nézett felém, amikor Wonho a közelemben volt, ahogy Kwang és Son is akkor, amikor a fiaik mellettem voltak.
Tudtam, hogy azért nézegettek engem akkor, hogy rájöjjenek mi is lehet köztünk. Jihonál már észrevettem, hogy valamit sejt, de eddig nem hozta szóba egyszer sem. Bár amikor azt mondta, hogy Jacksonék is jönnének velem, tudtam, hogy tud valamit. E miatt is, amikor Wonho állt mellettem, akkor Jiho reakcióit figyeltem, de akármikor felénk nézett ő elmosolyodott, és vissza is fordult Nana felé. Biztos vagyok benne, hogy tudja mi lehet köztünk, de azt nem tudom, hogy Jacksonékról is tud-e valamit.
- Kóstolót lehet kérni? - Jackson vigyorogva karolta át a derekam, félszemmel ránéztem, de ollót a kezembe fogva vágtam neki egy darabot. Son felé néztem, de ő fél felhúzott szemöldökkel nézte a fiát, majd a kezeit, végül engem bámult.
- Ne bámuld már! - Jiho kiáltására Jackson vagy két lépést tett tőlem. - Nem igaz, hogy nem vettétek még észre, hogy együtt vannak. - Jackson, Hoseok és Wonho elnyílt ajkakkal néztek rá, de én visszafordultam a hús felé. Ollóval szétvagdostam őket, és még úgy kicsit sültek, majd egy tányérra szedtem. Tányért Jackson kezébe nyomtam, aki erre feléledt és az asztalhoz sétált.
- Apa... - Wonhora félszemmel néztem. - Mégis honnan?
- Szerinted hülye vagyok? - gúnyos hangjára jobbnak láttam, ha inkább visszafordulok a hús sütés felé. - Minden nap ott voltatok nála, ebben a házban úgy viselkedtek mintha otthon lennétek. És azt még ne is tegyem hozzá, hogy abban az idősíkban voltak gyerekeitek, akik Desmondtól vannak.
- Eddig rendben, de honnan veszed, hogy itt is együtt vagyunk? Attól, hogy nála vagyunk minden délután, még az is lehet, hogy jó barátok lettünk.
- Wonho, ne akard bemesélni nekem, hogy csak barátként néztek Desre. Legalább nekünk ne hazudnátok.
- Vagyis, ha ezt így elfogadod, akkor ide is költözhetek? – épp, ami korty a szájába volt vissza köpte az asztalra, és elnyílt ajkakkal nézett Wonhora. Kínos és feszült csend volt, amit egyedül a grill zavart meg.
- Desmond, - kérdőn fordultam Jiho felé. - te megengeded nekik?
- Nem - Jacksonék lesajnálóan néztek rám. - Tizenöt évesek, tehát nem lakhatnak velem.
- Mégis együtt vagytok - Son a saját fiára mutatott, amin már Jackson a szemeit forgatta.
- Ezt most úgy mondod, mintha te elfogadnád, hogy mi négyen együtt vagyunk, plusz hozzám akarnak költözni, amit persze te megengedsz - nyitotta a száját, de be is csukta, amin felhúztam a szemöldökeim.
- Ha ezt így mindenki megbeszélte, akkor mi hárman ide költöznénk - Hoseokra kaptam a tekintetem. - És kurvára nem szólhatsz bele.
- Már miért ne szólhatnék? Az én házam.
- Már összepakoltunk - sóhajtva fordultam vissza a grillhez.
- Des... - Jackson mellém sétált, egyik kezével átkarolta a derekam, ami miatt már a szabad kezemmel átkaroltam a nyakát, ujjaimmal a hajába túrtam. - Lehet tizenöt évesek vagyunk, de szeretünk téged, és ebbe apáék se szólhatnak bele.
- Valójában beleszólhatunk - Kwang morogta, de csak a sört kortyolgatta. - Ettől függetlenül, ha a fiam boldog melletted, ám legyen. - Hoseok hozzá sétált, és átölelte, amin már elmosolyodtam. De Jackson és Wonho reménykedve néztek apjaikra, ők mégis engem néztek.
- Ha nem fogtok Desmond pénzén élni - döbbenten néztem rájuk.
- Nem fogom engedni, hogy iskola mellett dolgozzanak.
- Én meg unokát akarok! - Sonra kaptam a tekintetem, de nem csak én néztem rá döbbenten.
- Mi?! - Nana hitetlenkedve kiáltott fel. - Ennyi? Unokát akarsz? Tizenöt éves a fiad!
- És szerinted nem tudom, hogy hány éves? Desmond harmincnégy, ezzel is tisztába vagyok, ettől függetlenül te nem látod azt, amit én vagy Kwangék - Nana összeráncolta a szemöldökeit, de Jackson jobban bújt hozzám, amire apró csókot adtam a halántékára. - Jackson sokkal többet nevet, boldog, és teljesen más szemekkel néz Desmondra mint másokra.
- Persze, hiszen szereti! - Nana szavaira felhúzta a szemöldökeit, ekkor jött rá Nana, hogy mit is mondott ki. Végül sóhajtva ült vissza, és inkább elkezdett enni, amit már nem bírtam ki mosoly nélkül.

~***~

Mindenki az asztalnál ült, beszélgetett, hülyéskedett, és evett. Én a grill mellett álltam, de Wonho mindig hozott nekem is.
Furcsa volt számomra az egész házavató buli, és még Jacksonék be is vallották, hogy mi a valódi tervük, plusz Jihoék is elfogadták. Sőt mindhármuk unokát akar, amikor a fiak még csak tizenöt évesek. Hihetetlen számomra ez az egész, de közben boldog is vagyok, mivel nem kell titkolnunk a kapcsolatunkat, vagyis előttük. Az emberek előtt még takargatni kell.
Mégis ami jó hangulat volt egy autó megérkezése után, ami az én házam elé parkolt le, megfagyott a levegő. Az autóból számomra ismerős férfi szállt ki, de azt nem tudtam, hogy Nana ismeri-e, vagyis biztosan, ha már én hozzám jött. Hiszen Nana én nálam van, és nem a házában, se a családnál.
- Nana - említett felállt a férfi felé fordulva. - Ha jól emlékszem megbeszélésünk lett volna erre a napra, erre te itt grillezgetsz? - Felhúzott szemöldökkel néztem Sonék felé, de ők a fejüket a tenyerükbe temették.
- Hogy találtál meg? - férfi Tayra mutatott, aki zavartan nézett szét.
- Tan beszédes kedvében volt.
- Az a kis taknyos! – sziszegte. Tan? Ismerősen cseng a neve...
- Megköszönném, ha itt hagynád ezt a bagázst, és velem jönnél - hangsúlyra, amit Nana felé használt nekem egyáltalán nem tetszett. - Még ma. - Nana nem mozdult, de felém pillantott.
- Mr. Park - felém kapta a fejét, mire elmosolyodtam. - Én is megköszönnék valamit magának, ha eltakarodna a házam elől. - Elkomorodott.
- Egy taknyosnak semmi köze nincsen ehhez, tehát ne üsd bele az orrod, különbe-
- Megütöm a bokámat, nem igaz? - Jackson felém sietett, és elvette tőlem az ollót, amire inkább nem reagáltam. - Ha nem vette volna észre itt amolyan zárt körű buli van, és maga nincs meghívva rá.
- Mégis ki vagy te, hogy így merészelsz beszélni velem? Fogalmad si-
- Park Juwon. Geom nevezetű maffia csoport főnöke – vágtam a szavába. Nem csak ő, még Sonék is döbbenten néztek rám. - Mindent tudok magáról, ahogyan a családjáról is. Jobban tenné, ha oda figyelne az anyjára, és a feleségére. Nehogy elrabolják őket.
- Fenyegetsz? - szűrte a fogai közt, és felém lépdelt, de megdöbbenésemre Eunji állította meg. – Kotródj!
- Szerintem érthetően elmondta, hogy menj el - Eunjit nézte, majd rám, végül Nanára.
- Nana nélkül - újra felém nézett. Tch hangot hallatva kisétált a kapun, és beülve az autójába elhajtott, de tudtam, hogy ennek lesz folytatása, amit egyáltalán nem vártam. Semmi kedvem nincsen ahhoz, hogy maffia főnökök harcába keveredjek.

~***~

Végül azért jól sikerült minden. Persze Jacksonék amint mindent elpakoltunk haza mentek az apjaikkal, majd elmondásuk szerint vissza is jönnek a saját holmijukkal. Őszintén örültem neki, hogy végül is Sonék elfogadták a kapcsolatunkat. De hogy ebből az összeköltözésből mi fog kisülni, azt nem tudom.

~***~

- Desmond! - konyhában épp teát iszogattam, amikor meghallottam a három autót, vagyis Jacksonék visszajöttek, sőt a bejáratin is bent voltak már. - Ugyebár veled alhatunk, igaz? - Mosolyogva néztem Jacksonra, és bólintottam. Mindhárman felsétáltak, én pedig addig elkortyolgattam a teámat. Nagyon reménykedtem, hogy semmire se készülnek mert szívbajt kapok.
Amint végeztem a teával, elöblítettem a bögrét, és felsétáltam a lépcsőn a szoba felé, hogy kivehessek pár ruhát, és letusolhassak.
Ajtó kilincsen volt a kezem, nekem persze fel se tűnt, hogy semmi motoszkálás nem volt a szobában, és amint benyitottam olyan látvány tárult elém, amitől teljesen lefagytam az ajtóküszöbön.
Mindhárman mosolyogtak, egymáshoz közel ültek az ágy közepén, meztelenül, macskafülekkel, farokkal és nyakörvvel.
És ekkor volt, hogy az a vékonyka önkontroll cérna elszakadt...